Nem csak a diktatúra, a vele szemben álló művészet eszköztárai is kimeríthetetlenek. Erre két korábbi autokratikus korszak két emlékezetes, s a cenzúra által megfoghatatlanul áthallásos színházi előadása is példa.
Törőcsik Mari kérésére a művésznő temetését szűk családi körben tartják majd. Üzent a színésznő lánya is.
A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Marival a HVG 2000 szeptemberében készített portré-interjút. Ezt közöljük most újra, változtatás nélkül.
Nyolcvanöt éves korában elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. Sosem kellett nélkülöznie a közönség szeretetét és az elismeréseket, cserébe szinte élete végéig játszott. Tehetségét, munkáját külföldön is elismerték már a pályája kezdetétől, de ő azt vallotta, hogy színész csak a saját anyanyelvén lehet valaki és csak a saját országában. Életkedvét sosem veszítette, 2008-ban a klinikai halálból tért vissza a színpadra.
A Krétakör egykori dramaturgja sokat dolgozott Alföldi Róbert és Schilling Árpád mellett, és hosszú ideje vezette saját társulatát, a szó szerint elmondott, valós interjúkkal dolgozó PanoDráma dokumentumszínházat. Saját rákjáról is beszélgetéssorozatot szervezett.
A lakók ablakot sem mertek nyitni, végül szakembert hívtak a probléma megoldására.
Korábban is láthattuk fontos színházi darabokban és filmekben, de Stork Natasa a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című Horvát Lili-filmmel került végképp a reflektorfénybe. Szakmája jelenlegi helyzetéről, alkotói önreflexióról, pályája alakulásáról, útkeresésről, távolságtartásról és játékosságról, és a Felkészülés... sikeréről beszélgettünk, de szóba került az SZFE ügye is.
Úgy vélik, a mostani Színház-és Filmművészeti Egyetem már nem az, amelyiknek tagsági kérelmét annak idején elfogadták.
Április 9-18. között, online zajlik majd az idei fesztivál, amely a szervezők szándéka szerint méltó módon emléket állít majd az elmúlt negyven évnek, de beszél a jövőről, és nyit a jelen közönsége felé is.
A Jurányiban színpadra állított darab egyfelől érkező, mégis más pályán mozgó, idegenbe szakadt fiatalok furcsa sorsközösségét mutatja be.
Több mint egy év után kinyitott az első színház New Yorkban.
A rendező a jelenlegi SZFE-ről azt mondta, a bankrablóval nem az a baj, hogy ha büdös a szája.
A színháztörténet és a kortárs vizuális kultúra egyik ikonja, aki látvány- és építészetalapú színházával, díszlet és fényterveivel, a mozgáskoreográfia, a zene eszközeivel teremt új világokat. Soknemzetiségű Oidipusz-rendezése a pandémia miatt nem jutott el a tavalyi Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozóra (MITEM). Az egyetemi blokád idején egyebek között azt üzente az SZFE hallgatóinak: „Egy olyan közeg megőrzésére bátorítom a világ egyetemeit, amelyben megengedett a párbeszéd, ahol fel lehet tenni kérdéseket, ahol mindenki megnyilvánulhat…”
Az új megbízott oktatási rektorhelyettes szerint az előző vezetés nem készítette el időben a működéshez szükséges dokumentumokat, így most veszélyben van az intézmény akkreditációja, az egykori megbízott rektor a hvg.hu-nak cáfolta ezt.
Jordán szerint szó sem esett köztük búcsúzkodásról, épp ellenkezőleg.
Huszonhárom év után vették elő a Népi Rablétet Péterfy Borival az egyik főszerepben, amelyet több mint tíz éve nem játszottak. Látható lesz a Jubileumi beszélgetések című, kétéves előadás is.
Az unokája azt mondja, a színésznő állapota stabil.
Minden perce rém feszült az örök érvényű és többszintű műből született, két és fél órás streamelt előadásnak.
A Bors szerint a színésznőt nem érik el a közeli barátai.
