„Keljfeljancsi vagyok, a Láng Vince-féle magyar kisember, aki minden körülmények között életben akar maradni, túlélni minden korszakot” - így jellemzi magát Harsányi Gábor színművész, aki a HVG-nek azt is elmondta, mit érzett a Színművészeti beszántását látva. Portré.
Szentgyörgyi Rita: Sokat jelentene, ha Kossuth-díjas színészként hagyhatnám el a földi világot – mondta korábban. Ennyire hiányzott az önbizalmához?
Harsányi Gábor: A hetvenes években Kocsis Zoltánnak és nekem mint két fiatal művésznek, robbanásszerű, átütő sikerünk volt. Kazimir Károly, az akkori igazgatóm azt mondta: Ezúttal két fiatal művészt fognak Kossuth-díjra jelölni. Így is történt. Zoli meg is kapta, én meg egy Jászait, de boldog voltam vele. Aztán még kétszer felterjesztettek, most végre bejött. Nagy erőt, szárnyalást ad. Jót tesz az amúgy is sérülékeny önbizalmamnak.
Sz.R.: Ahhoz azért kell némi önbizalom, hogy hozzálátott Fejes Endre művének, a Jó estét nyár, jó estét szerelemnek a folytatásához. Hogy lehet, és kell-e folytatni ezt a történetet?
A politikai haszonszerzést szolgáló, észszerűtlen beavatkozások sorába illik a készpénzfizetés alkotmányos joga. A szabályok ráadásul néhol nem is egyértelműek, és komoly versenyhátrányt okozhatnak a magyar piaci szereplőknek.
1978 óta egy és ugyanaz a kérdés: lehet-e valaki olyan jó Superman, mint amilyen Christopher Reeve volt?
Magyar Péter ingatlanok, festmények, autó és pianínó mellett még egy 20 forint névértékű 4iG-részvényt is feltüntetett.
