A szocialista félvilág a Teremtőjét istenítette a százötven évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin (1901-ig Uljanov) személyében. Ennek megfelelő mértékben dicsőítették őt mindenféle módon és műfajban. Mindenki vele érvelt mindenki ellen.
Az SZKP utolsó főtitkára mindent meg akart reformálni, hogy megmentse a nyolcvanas években a csőd szélére sodródott Szovjetuniót. De a gyorsítás, a nyíltság és az átépítés sem sikerült Mihail Gorbacsovnak, aki aztán 1991 végén távozott is a hatalomból.
Budapest szovjet megszállása után több százezer magyar civilt küldtek kényszermunkatáborokba, málenkij robotra. A mai diákok közül sokan semmit sem tudnak az internáltakról, pedig a nagy- és dédszüleik is köztük lehettek. A kommunizmus áldozatainak emléknapján megnéztük, hogyan lehet(ne) a baloldali diktatúra rémségeit tanítani.
Világszerte legalább száz, saját állam nélkül maradt nemzet létezik, amely régóta komolyan próbálkozik a teljes önállóság kivívásával. Bár lényegesek a különbségek a létveszélyben, illetve autonómiában élő állam nélküli nemzetek között, jó részük végül eléri a célját.
Történelemhamisítás, elhallgatás, hazugságok: így emlékezünk mi.
Száz éve, 1919. november 10-én született Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, a világ legismertebb és legelterjedtebb kézifegyverének tervezője, akinek neve már életében közszó lett.
Évekbe telik majd az anyag feldolgozása, de azután kiderülhet, mi lett azokkal a magyarokkal, akik a Szovjetunióba kerültek hadifogoly-táborba.
Majdnem meghalt már 1965-ben az űrben, de végül csak most, a Földön.
Harminc évvel ezelőtt, 1989 nyarán már az összeomlás szélén táncolt a 15 tagköztársaságból álló Szovjetunió, s ekkor történelmet csináltak a függetlenséget akaró három balti köztársaság, Észtország, Lettország és Litvánia polgárai: augusztus 23-án közel kétmillió ember alkotott élő láncot, s ez volt a történelem addigi leghosszabb sorfala. Most Hongkongban készülnek megismételni a balti példát, az ottani tüntetők szabadságjogaikat akarják megvédelmezni.
Napról napra újabb és egyre aggasztóbb részletek derülnek ki a múlt heti oroszországi fegyverbalesetről, most már arról szólnak hírek, hogy nukleáris baleset történt, melynek következtében legalább heten meghaltak, több mint húszan, köztük a sérülteket ápolók, kórházi ellátásra szorultak. Az utóbbi hónapokban több olyan eset is történt Oroszországban, amely azt bizonyítja, a Kreml továbbra sem hajlandó időben, pontosan és őszintén beszámolni a különféle tragédiákról. Még a polgáriakról sem.
Több videó is felkerült az internetre arról az expedícióról, amit az oroszok és a norvégok közösen végeztek a Komszomolec roncsainál.
System error. Rendszerhiba. Ez a számítástechnikai kifejezés jutott először eszembe, amikor megnéztem az HBO csernobili balesetről szóló minisorozatát. A film fő üzenetei véleményem szerint valójában nem is elsősorban a csernobili balesetről és nem is az atomenergiáról, hanem arról a hibás társadalmi/irányítási rendszerről szólnak, ami elvezetett ehhez a szörnyű balesethez.
Egész nemzedékek nem sajátították el az orosz nyelvet nyolc év alatt sem. Mi értelme volt így a kötelező orosztanulásnak?
Ismeretlen tettesek megrongálták a Tallinnban lévő Rahumae temető zsidó parcellájában található sírköveket, a közeli buszmegállóra pedig méretes horogkereszteket festettek.
Thomas Hammond, a Virginia Egyetem orosz és szovjet történelemmel foglalkozó oktatója többször is meglátogatta a Szovjetuniót az államszövetség 1991-es szétesése előtt.
Avagy másképp mondva: Grand Theft Auto VI: San Pajeczno.
Ha a 301-es parcellába évtizedeken át kijáró, első fokon halálra ítélt Mécs Imrén múlott volna, nem öt, hanem sokkal több '56-os hőst temettek volna 1989. június 16-án, és a vállukon vitték volna a koporsókat a Parlamenttől a Hősök teréig.
Kádár János nem kérte a csapatok kivonását, pedig már korábban is hamar elege lett az országnak az ideiglenesen állomásozó csapatokból.
Miután a szovjetek megelőzték az amerikaiakat néhány hónappal, és már felküldték a világűrbe az első műholdjukat, az Egyesült Államokban egy igen eszelős tervet dolgoztak ki, hogy mégis övék legyen a győzelem.
Blaha Lujzától Móricz Zsigmondig, monarchistáktól horthystákig terjed azoknak a köre, akik száz évvel ezelőtt, esetenként teljesen különböző okok miatt támogatták a Tanácsköztársaságot. Bár Magyarország 1919-ben is nagyon megosztott volt, egy rövid ideig nagyon népszerű volt a proletár forradalom, amelyet pontosan száz éve "kiáltottak ki".
