szerző:
Stark Tamás
Tetszett a cikk?

Történelemhamisítás, elhallgatás, hazugságok: így emlékezünk mi.

Jó kezdeményezés volt a Fidesz részéről 2000-ben, hogy legyen emléknapja a kommunista diktatúrák áldozatainak. Ez február 25-e, az a nap, amikor Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emlékének megőrzése érdekében az Országgyűlés 2012. május 21-én külön emléknapot vezetett be. Azóta megemlékezések zajlanak minden évben november 25-én a kényszermunkásokról, akiknek száma magyar és szovjet források szerint 600 ezerre tehető, és akiknek közel harmada civil internáltként került a Szovjetunióba. Ez a kezdeményezés is dicséretes, mert ma is nagyon kevesen tudnak a szovjetek által végrehajtott tömeges elhurcolásokról, és az sem széles körben ismert, hogy a kényszermunkásként használt magyarok mintegy harmada a táborvilág áldozatává vált.

De hogyan lehet megemlékezni a kommunista diktatúrák áldozatairól és a Szovjetunióba hurcolt magyarokról úgy, hogy közben a miniszterelnök bizalmas baráti viszonyt ápol annak az országnak a vezetőjével, ahol erőszakkal nyomják el az ellenzéket, és ahol a szovjet idők dicső kornak számítanak? Hogyan lehet szónokolni az emléknapokon úgy, hogy nemcsak a putyini rendszer „érzékenységét” kell figyelembe venni, de nem eshet szó mai diktatúrákról és létező kényszermunkatáborokról?

A feladat csak elhallgatással, történelemhamisítással oldható meg.

Az emléknapokon elhangzó beszédekben természetesen szó esik a kommunizmus, illetve a szovjet táborvilág magyar áldozatainak szenvedéseiről, de amikor a történelmi tanulságok levonásáról lenne szó, akkor a hivatalos retorikában – különös módon – mindig a Nyugat „bűnei” kerülnek előtérbe.

Orbán Viktor a 2018. június 19-i, az óbudai Árpád fejedelem útja mentén felállított Gulág-emlékmű felavatásakor elmondott beszédében a Nyugatot, Európát kárhoztatta a kommunista eszme megjelenése miatt. De a Nyugat nemcsak a kommunista eszméért, hanem a diktatúra kiépítéséért is felelőssé van téve. Trócsányi László még igazságügy-miniszterként idén február 25-én a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, a Terror Háza előtt elmondott beszédében azt mondta, hogy cserbenhagyott minket a Nyugat, és hagyta, hogy felépüljön a vasfüggöny. Rétvári Bence államtitkár 2018. november 25-én az V. kerületi Honvéd téri Gulág emlékműnél tartott megemlékezés során már nemcsak a kommunista diktatúra kiépüléséért tette felelőssé a Nyugatot, hanem az elhurcoltak sorsáért is. Szerinte a nyugati hatalmak minden bizonnyal tisztában voltak azzal, mi történt több százezer magyarral és sok millió más közép-európaival, a fejleményeket mégis eltűrték… Az emlékbeszédek visszatérő eleme az is, hogy a nyugatiak nem érzik át a kommunista diktatúrát megtapasztalt népek fájdalmát, és nem is akarják tudomásul venni a kommunizmus nevében elkövetett népirtásokat, csak a holokauszt áldozatairól hajlandóak megemlékezni.

A hivatalos retorika minden elemében hamis. Az igaz, hogy sok egyéb eszme mellett a kommunizmus Európában született, de a kényszermunka hagyományosan orosz büntetési forma volt. A gazdaság fontos pillérévé már a Szovjetunióban vált, a második világháború végén ezért is igényelte a szovjet vezetés külföldi foglyok millióit a felszabadított, megszállt területekről. Úgy tűnik, hogy a kormányzat arra sem szeret emlékezni, illetve emlékeztetni, hogy nem a Nyugat közönye, nem az angolszász szövetségesek „mesterkedése”, hanem a nemzetiszocialista Németország hódító háborúja vezetett el oda, hogy a mi térségünkben is megjelent, majd itt is maradt szovjet hadsereg. A nyugati világ tudott a szovjet táborokban dolgozó külföldi kényszermunkásokról, és közbenjárt hazahozatalukért. Anglia és az Egyesült Államok kormánya 1947-től nagy nyomást helyezett a Szovjetunióra a hadifoglyok elengedése érdekében. 1951-ben az ENSZ ad hoc bizottságot szervezett a világ különböző részein dolgoztatott kényszermunkások és hadifoglyok sorsának feltárására. Ennek munkájában olyan magyar emigránsok is részt vettek, akik megtapasztalták a szovjet fogságot, majd hazatérésük után Nyugatra menekültek. A Szovjetunióban maradt foglyok utolsó csoportjai Konrad Adenauer német kancellár 1955. szeptemberi moszkvai tárgyalásának eredményeként térhettek vissza szülőföldjükre.

Amikor a kommunizmus örökségéről beszélnek, akkor a kormány emlékezőinek rendszerint az Európai Unió vezető politikusai jutnak az eszébe. Orbán Viktor 2018. június 19-i emlékműavató beszédében konkrétan kijelentette, hogy Marx, Lenin és az átnevelő táborok szellemisége még ma is fel-felbukkan Európában. Példaként említette az akkori olaszországi választással kapcsolatos európai kritikát. Azt nem mondta, hogy Kínában valóban vannak átnevelő táborok, ahová iszlám vallású ujgurokat zárnak.

A kormány a Nyugat–Kelet küzdelmének kontextusában szemléli a világot, és a hivatalos politika és az emlékezetpolitika is azt sugallja, hogy mi a Kelettel vagyunk. Ezért csak a „brüsszeli” birodalom fenyegetéséről beszélnek, annak ellenére, hogy térségünkre valódi fenyegetést az egykori befolyását visszaépíteni törekvő, agresszív Oroszország jelent. Nem hangzik el az, hogy a kommunizmus örökségét ma elsősorban a nagy keleti birodalmakban, a magát ma is kommunistának valló Kínában, valamint a Szovjetunió örökösében, Oroszországban kell keresni. Az egykori szovjet nómenklatúra túlélte a kommunizmus bukását, Putyin részben KGB-s múltjának köszönhette az elnökségig ívelő karrierjét. Oroszország még nem nézett szembe a kommunizmus bűneivel, sőt, a sztálinista múlt az orosz identitás meghatározó elemévé vált. A sok millió áldozatot követelő Gulág-táborokról a tankönyvekben nem esik szó, vagy ha igen, akkor csak pozitív értelemben, úgy, mint a gazdasági fejlődés egyik előmozdítója. Orosz történészek nem ismerik el, hogy a magyar „hadifoglyok” számottevő része civil volt, és szerintük a tömeges halálozásukról szóló beszámolók nem igazak, mert a szovjet állam mindent megtett jóllétükért.

Elsősorban a kommunista diktatúrát megtapasztalt országok feladata az, hogy a rendszer bűneivel megismertessék Európa nyugati felét és az egész világot. Ebből a célból jött létre 2011-ben a Cseh Köztársaság kezdeményezésére az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja nevű szervezet, amely a totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök kivizsgálását és az áldozatok emlékének ápolását tekinti elsődleges feladatának. A szervezethez 20 ország 57 intézménye, köztük a magyar Nemzeti Emlékezet Bizottsága kapcsolódott. Az Európai Parlament 2008-ban nyilvánította az 1939-ben Moszkvában megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásának napját, augusztus 23-át, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjává. A Kelet-Európa felosztásához és a második világháború kitöréséhez vezető paktumot ma egyedül Oroszország veszi védelmébe, ahol a téma a náci és a kommunista rendszer összehasonlítása.

A magyar kormány mindezek ismeretében vádolja a nyugati országokat bűnrészességgel és a kommunizmus áldozatainak emléke iránti érdektelenséggel. Az emlékezetpolitika napi politikai céloknak van alárendelve. Ez pedig megköveteli, hogy a kormány a kommunizmus áldozatainak emlékét is csatasorba állítsa abban a küzdelemben, amit nyugati bírálói ellen folytat. Vagyis a kommunista diktatúrák és a szovjet fogság áldozatainak emlékét egy diktatorikus vonásokat mutató rendszer védelmében használják fel. Talán jó, hogy ezt a Gulág-táborok magyar túlélői már nem érték meg.

A szerző történész.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Bármiféle csatlakozó nélkül érkezhet az iPhone 13

Bármiféle csatlakozó nélkül érkezhet az iPhone 13

Portugál kormányfő: Aki megsérti a jogállamiságot és az alapvető európai értékeket, nem lehet az EU tagja

Portugál kormányfő: Aki megsérti a jogállamiságot és az alapvető európai értékeket, nem lehet az EU tagja

Projektorként és hangszóróként is használható az Asus ügyes kis újdonsága

Projektorként és hangszóróként is használható az Asus ügyes kis újdonsága