Régóta tudjuk, hogy egy traumatikus esemény emléke, lelki öröksége generációkon keresztül továbbadódik, akkor is, ha a leszármazottak elől elhallgatták, eltitkolták a történteket. Már megtanultuk, hogy mi az a transzgenerációs trauma, de vajon mi a transzgenerációs atmoszféra?
Az újpesti iskolákban mindössze a tanulók 29 százaléka mondja magát problémamentesnek, 71 százalékuk azonban átment már olyan traumán, ami befolyásolja mindennapjait. 2022-ben Újpesten egy kutatás keretein belül felfedték a problémát, azóta pedig egy programmal próbálnak rá válaszolni is.
Miért van az, hogy míg egyesek egy szörnyű élmény következtében évekre belesüppednek a fájdalomba, addig mások nemcsak hogy életben maradnak, hanem egyenesen gyarapodnak; és nem is az élmény ellenére, hanem éppen annak köszönhetően? Részlet Edith Shiro amerikai traumaterapeuta A trauma váratlan ajándéka című könyvéből.
Akiket szeretünk, és akik felneveltek minket, bennünk élnek. Megtapasztaljuk a lelki sérelmeiket, látjuk az emlékeiket álmainkban. Családi traumáik tudattalanul is összeköthetnek minket a múlttal. Bár többnyire nem vagyunk ennek tudatában, a titkok, a múltban elszenvedett traumák befolyásolják az életünket és meghatározzák a cselekedeteinket a jelenben. A neves pszichoanalitikus, Galit Atlas átütő erejű könyve saját életútján és páciensei történetein keresztül mutatja be, hogyan következnek a hibás döntéseink és megakadásaink az érzelmi örökségünkből. Ugyanakkor segít, hogy tudatosítsuk és feloldjuk ezeket, és elinduljunk végre a kiteljesedett élet felé. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Most nem azokról az apákról és anyákról lesz szó, akik bántalmazzák a gyermekeiket. Hanem azokról, akik nem nyújtották a maximumot, ahogy azt felnőtt csemetéjük elképzeli.
Van olyan, hogy trauma? Vagy a szó csak elrejti a valóságot: a bántás, a bizalomvesztés, a kiközösítés, a lelki árvaság élményét? A Kanadában élő pszichoterapeuta írása arról, hogy mi hozhat változást a ragadozók és prédák világában.
A nyugati kultúrában folyamatos csillapításban vagyunk.
Amire nem emlékszünk, az nem is fáj – ennek a tévhitnek a lerombolására vállalkozik a neves pszichoanalitikus, Galit Atlas az Érzelmi örökség című könyvében. A generációkon át romboló traumákat már jó ideje vizsgálja a tudomány, a szerző most arra biztatja az olvasóit, hogy ők maguk is vizsgálják meg a múlt sérelmeit, sok esetben ugyanis az érzelmi örökség kibontása a záloga annak, hogy aktív cselekvőként alakítsák a sorsukat. Nemcsak magukért, hanem a következő generációkért is.
Egy teljes generáció emlékszik Antall József halálhírének bejelentésére, pontosabban arra, hogy emiatt szakították meg a Kacsamesék vasárnap esti epizódját, amit aztán később sem fejeztek be. A Disney+ indulásának váratlan következménye, hogy a hatalmas mesearchívum ezt a sebet is feltépheti.
Szondi Lipót pszichoanalitikus sok tekintetben a saját veszteségét, apjához fűződő viszonyát dolgozta át alkotó módon Fjodor Dosztojevszkij irodalmi munkásságának elemzésén keresztül. Később ennek tapasztalatait formálta általános lélektani elméletté, melynek segítségével mások is megjárhatják ezeket a helyreállító, önteremtő utakat.
Festők, írók, költők, zeneszerzők életének és műveinek kapcsolatát tárja fel legújabb, Szemfényvesztő művészet című, lebilincselő kötetében Gerevich József pszichiáter, neurológus, addiktológus. Az 514 szakirodalmi utalást tartalmazó könyv több évszázadot ölel fel és eljut egészen a kortárs művészekig. De mi derül ki Cezanne-ról, Van Gogh-ról vagy József Attiláról, ha műveiket művészetpszichológiai kontextusban vizsgáljuk? Gyógyítható-e a trauma az alkotás erejével, és szükséges-e a fájdalom a mesterművekhez? Ezekről is kérdeztük a szerzőt.
Nem csak a kicsik – a szülők is.
Ezekben a hetekben sajnos különösen aktuálissá válik és sokáig velünk marad a poszttraumás stressz szindróma jelensége, de mi is ez a viszonylag későn felfedezett állapot? És miért érintheti azokat is, akik tanúk és támogatók? Füredi Éva, a Psziché Műhely krízisintervencióval foglalkozó mentálhigiénés szakemberének írása.
További traumáktól kíméljük meg a menekülteket, ha a befogadás előtt átgondoljuk, hogy mit tudunk és mit akarunk felajánlani nekik.
