Vajon igaz-e, hogy a testünk nem felejt?

A közelmúltban jelent meg Vitray Tamás Magda című riportfilmje az egyik legismertebb videómegosztó csatornán Nádor Magda operaénekesről.

A film nem csupán felkavaró és elgondolkodtató történetet mesél el egy nagy művész pályájának tragikus és felemelő fordulatairól, hanem szembesít bennünket azzal a dilemmával is, hogy a traumatikus életesemények mennyiben határozzák meg a később kialakuló betegségeinket, testünk válaszait a különböző stresszekre, megpróbáltatásokra.Tudunk-e szabadulni a múlt fogságából?

A film döbbenetes erővel mutatja be, hogy a súlyos gyermekkori elhanyagolás és bántalmazások ellenére a kivételes tehetség és az egyedülálló, rugalmas, személyes erőforrások milyen csodálatos teljesítményt hozhatnak létre mind a művészi pályán, mind a későbbi életúton.

Bennünk rejtező lenyomatok

Rendelje meg online!

De a történet megismerése után nyugtalanítóan velünk marad az a kérdés is, hogy a filmben megismert betegségek, tragikus veszteségek, amelyek különös sorsszerűséggel a művész életének két legfőbb területéhez, az énekléshez és az anyasághoz kapcsolódnak, csak szimbolikusan köthetők-e a kora gyerekkori traumákhoz, vagy létezik-e más, tartósan fennálló, testi szintű kapcsolat is az élettörténet eseményei között.

Másképp fogalmazva, azoknak a szerzőknek van-e igazuk, akik azt mondják, hogy „a testünk nem felejt”, és azt képviselik, hogy a kora gyerekkori traumatikus tapasztalatok olyan neurobiológiai lenyomatokat hagynak az agyban, amelyeket a későbbi stressz aktiválni tud, és tünetek vagy akár betegségek kiindulópontjai lehetnek?

Vagy inkább azoknak, akik szerint mindig van esély a történet újraírására, és ez akár a korai lenyomatokat is semlegesítheti, felülírhatja a belső pozitív erőforrásaink segítségével. De feltehetjük azt a kérdést is, hogy érvényes lehet-e egyszerre mindkét megközelítés: ha létrejönnek is ezek a bizonyos lenyomatok, lehet-e azokat befolyásolni valamilyen pszichológiai eszközzel?

Freud és a traumák

Ez az alapkérdés foglalkoztatta már a XX. század elejének meghatározó szakembereit is, így például Sigmund Freudot, aki jellemzően olyan tünetek hátterét és terápiás megoldásait kutatta, amelyekre egyéb orvosi eljárásokkal nem találtak magyarázatot.

Ő a háttérben álló okokat a gyerekkori konfliktusokban, traumákban vélte felfedezni, és azt feltételezte, hogy ha ezeknek az elhárítása vagy feldolgozása nem történik meg – akár az egyén saját énvédelmi mechanizmusai, akár terápiás segítség által –, akkor a tudattalan elfojtások és különböző kórélettani folyamatok révén a konfliktusok tünetképzés és betegségek kiindulópontjaivá válhatnak.

Részben ez a megközelítés vált a pszichoszomatikus szemlélet alapjává, melynek képviselői nemcsak a freudi módon, a tudattalan folyamatok szintjén vizsgálták a kérdést, hanem a testi folyamatok és a stressz kognitív, gondolati feldolgozása szempontjából is.

Olvassa tovább Csabai Márta pszichológus, egyetemi tanár cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelynek témája: szabadulás a múlt fogságából.

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba, ahol Csabai Márta és Kőváry Zoltán pszichológus, egyetemi docens az egészségszorongásról, test és lélek kapcsolatáról beszélgetnek. Jegyek és infók itt.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.