A szüleiktől elszakított gyerekek, még ha utóbb újra egyesül is a család, olyan mély sérüléseket szereznek, amelyek hosszú évekkel későbbre is kihatnak, veszélyeztetik a pszichés és fizikai egészségüket. Erre jutott kutatótársaival nemrég Ian Gotlib, a Stanford Egyetem pszichológus professzora, miután menekült gyerekeket vizsgáltak.
Az efféle korai trauma hatására a szervezetben igen magas lesz a stresszhormon, a kortizol szintje, ami károsan hat az agyi struktúrákra és azok kapcsolatára, egyebek mellett az érzelmi szabályozásra.
Nem véletlen, hogy az efféle gyermekkori sérülések elszenvedőinél később súlyosabb depressziót, szorongást és egyéb pszichés eltéréseket figyeltek meg.
A biztonságos, védett környezetet tönkretevő események következtében az érintetteknél kamaszkorban is jóval gyakoribbak voltak a viselkedési zavarok, akár a patológiás jelenségek.
A változások bizonyos fokig gyógyíthatók ugyan a helyzet rendezésével (magyarán a család egyesítésével), de sosem teljesen.
Már csak azért sem – figyelmeztet Gotlib –, mert az elszakítás nem csupán a gyerek, hanem a szülők pszichéjét is megviseli.
A bennük felgyülemlő aggodalom, bűntudat, önvád és depresszió pedig hosszú ideig kihat az ő személyiségükre, nevelési gyakorlatukra is.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
