Jó ötszáz éve nem történt az esztergomi Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi (2007-ben felújított és múzeumként működő) épületében olyasmi, ami most: imádkoztak benne. A fóti gyermekvárosban lakó, kísérő nélküli kiskorú menekültek látogattak el Esztergomba, a helyi segédpüspök, Székely János meghívására, az ő ötlete volt a dzsámilátogatás, és ott ő vetette fel a kérdést: ki fog imádkozni? A menekült gyerekek között egy magyarul is jól beszélő afgán lépett a megfelelő helyre, majd a falak között felcsendült az ima dallama. Abban a dzsámiban, ami a török hódoltság után magtárként, aztán pedig lakóházként szolgált, ma pedig, mint említettük, múzeum.

Székely János

Reviczky Zsolt

A Menedék Egyesület segítségével útra kelő tizennégy "fóti" fiatal két kisbusszal érkezett a bazilika melletti püspöki épületsor elé, ahol Székely segédpüspök előbb bevezette a társaságot a lakásába, majd elindultunk a bazilikába. A társaság többsége afgán, ők a kezdeti elfogódottság után érdeklődve hallgatták a püspök szavait, sőt, sokszor visszakérdeztek. Volt, aki magyarul már jobban tud, mint angolul. Egyikük például indiai étteremben dolgozik, miután végzett az iskolával – képzésüket a Than Károly Szakgimnázium vállalja. De van egy fiú Gambiából, aki repülővel ment Törökországba, majd onnan Bulgárián, Románián át jutott Magyarországra, és van olyan is, aki már Norvégiában is volt.

A bazilika előtt maroknyi roma árul néprajzi, antik cikkeket, Székely pedig megszólítja őket, majd arról kezd el beszélni, hogy a romák nyelve rokon a pandzsábival. Kiderül, hogy az egyik pakisztáni fiú beszél pandzsábi nyelven, és tényleg sok szavuk ugyanaz vagy nagyon hasonló – ki gondolta volna, hogy egyszer Esztergomban egy kiskorú afgán menekült pandzsábi nyelven társalog a helyi roma árusokkal.

A társaságban egy afgán és egy szomáli lány is van, utóbbi alig válaszol angol kérdéseimre, aztán kiderül, hogy magyarul kellett volna próbálkoznom. A fiatalok mintegy felének van menekültstátusza, fele pedig még elbírálásra vár, őket fenyegetheti az a veszély, hogy Fótról leviszik őket a déli határra a tranzitzónába – tulajdonképpen fogságba –, amitől sokan stresszelnek. Volt olyan fóti menekült, aki emiatt döntött úgy, hogy dobbant, megy nyugatabbra, bár szívesebben maradt volna Magyarországon. Többségük már itt élne, elindult az iskolázásuk, alakulnak a kapcsolataik. "Aki jó, azt elkerülik a bajok", mondja az a fiú, aki a mecsetben hangosan imádkozott, biztatólag egyetértünk vele. Mások arról beszélnek, hogy a Korán hányszor emlegeti Mirjamot, azaz Szűz Máriát. A strasbourgi bíróság döntése nyomán talán megmenekülnek a tranzitzónába szállítástól, de ezen a téren a kormány reakciói kiszámíthatatlanok.

Reviczky Zsolt

A bazilika lenyűgöz mindenkit, pedig a java hátravan: irány a kupola. A kicsit kacifántos útvonal lépcsők százain vezet fel több szakaszban oda, ahol már a galambok is kicsit furcsán néznek a megjelent turistákra – ez már az ő terepük. Előttünk Esztergom, a lábunk előtt hatalmas zöld komplexum, a városi élményfürdő épülete, amelynek a fenntartása iszonyú sokba kerül, ezért csak olykor nyit ki, mögötte kanyargó betoncsontváz van, a tervezett hotel félbemaradt építkezése. A messzeségben csillogó fények, "az melyik tó?" érkezik a kérdés, kiderül, azok személyautók, a Suzuki-gyár ipari telepén a sok száz autó csillogása tényleg vízfelületnek tűnik.

A Duna másik oldalán pedig Párkány és a lakótelepei – készülnek a szelfik, a fotók. Ezután látogatjuk meg az egykori dzsámit, majd irány az ebéd a szeminárium menzáján. Nincs sok idő az emésztésre, mert jön a következő program: irány a focipálya. Székely segédpüspök ugyanis leszervezett egy meccset a menekültek és a helyi roma alapítványi focicsapat között. Az elöljáró nem iszik bort, miközben vizet prédikál, maga is beáll a létszámproblémákkal küszködő migránscsapatba, igaz, legtöbbször a leghátsó védő pozícióját foglalja el. A Boldog Ceferino Alapítványnak pár éve alakult focicsapata, amely a helyi roma fiatalokat fogja össze különböző korcsoportokban, a felnőttek pedig a Megye III.-ban vitézkednek. Esztergomban elég sok egyházi kezdeményezés segíti a romákat, ez is egy közülük. A meccset a nyárias melegben hullámokban veszi komolyan a két csapat, és a lelkesedésnek az erőnlét is gátat szab, de kifejezetten kusturicai élmény, ahogy a keleties nevek kiáltozása és a roma csapat ízes taktikai kommunikációja összevegyül. Végül a fóti csapat két vállra fekteti a helyi erőket, akik meglehetősen vegyes korosztályú csapattal álltak ki, 9-től 20 évesekig vannak köztük.

Reviczky Zsolt

Székely épp Fóton járt, a gyermekváros egy volt lakójával találkozott, amikor az udvaron látta a kísérő nélküli menekült gyerekeket. Hirtelen jött az ötlet, azért is, "hogy érezzék, Magyarországon sokan próbálnak szimpátiával fordulni feléjük". Székely már ott szóba elegyedett némelyikükkel, és az általa mondott cigány szavakat is megértették. Székely első "telephelyén", Érsekvadkerten kezdett el romákkal foglalkozni, ahol sok roma gyerek élt, de senki nem járt hittanra. Az akkor még csak mezei pap Székely összebarátkozott a családokkal, és azóta bárhová kerül, próbál segíteni a cigányokon, kapcsolatba kerülni velük. A segédpüspök úgy látja, a katolikus egyházon belül elég sokan foglalkoznak a romakérdéssel, Közép-Európában szerinte a magyar katolikus egyházban van a legtöbb ilyen kezdeményezés. 62 közösségi ház működik, ahol a roma fiatalok tanulhatnak délután, Esztergomban van a focicsapat mellett tánccsoport, az egyház még mosakodási lehetőséget is nyújt azoknak, akiknél ez nem adott. Van jogi tanácsadás, és persze misék is. Ez motiválja a cigány családokat, úgy veszi észre Székely. Sok fiatal, felnőtt kezd esti gimnáziumot, talál munkát.

Reviczky Zsolt

A menekültkérdésről a hívek is érdeklődnek, Székely két igazságot tart fontosnak egyensúlyban tartani: a menekültnek is vannak kötelességei, a befogadó országnak is vannak jogai. A menekültnek meg kell állnia a határon, kérnie kell a menedékjogot, az államnak pedig joga van ezt elbírálni. A kerítést ilyen alapon elfogadhatónak tartja az egyház. De ha a Földön bárhol élhetetlenné válik a helyzet emberek milliói számára, akkor ezért felelős mindenki, mindenkinek, aki tud, segítenie kell, nekünk is. Nyilván az lenne a legjobb, ha a problémák megoldódnának pl. Szíriában, de amíg ez nem lehetséges, a rászorulókon segíteni is fontos. Ferenc pápa annak idején arra kérte a katolikus plébániákat, fogadjanak be egy-egy menekült családot, Esztergom vajon mennyire vette ki a részét ebből? Székely azt mondja, lakott itt egy eritreai asszony, aki azóta már visszament hazájába, és Budapesten is lakott a Gát utcai templomban 15-20 menekült, amikor átutazóban volt. Jelenleg szerzeteskolostorokban, épületekben van hely, de nincs sok menekült, aki itt akar élni, 4-500 menekültről van szó, "annak van lehetőségünk segíteni" – magyarázza a püspök.