„A hazai jogszabályok szerint a műtéteknél felhasznált steril eszközöknek gyártói megfelelőségi nyilatkozattal igazolt, teljes körű minőségbiztosítási rendszer mellett kell készülniük. Csak ez garantálja a sterilitást. A széles körben elterjedt gyakorlat ezzel szemben az, hogy a kórház a lehető legolcsóbb forrásból nem steril holmit szereztet be, majd házilagosan sterilizálja” – állítja Nagy Antal.

Mint mondja, ezt megteheti, hiszen a kórház ezt a terméket nem forgalmazza, így semmit sem kell bizonyítania. A „CE” jelölés, ami vonatkozhat nem steril orvostechnikai eszközökre is, akár valódi is lehet, de ez természetesen semmiféle garanciát nem jelent arra, hogy a kórházban feldolgozott és sterilezett, műtőbe kerülő szettek valóban semmilyen fertőzést nem okozhatnak. „Márpedig tapasztalatom szerint a kórházak négyötöde sajnos ezt az utat járja.”

Az uniós tagországok közül már csak Magyarországon nincsenek a közbeszerzési eljárások során alkalmazott, a beszerzett termékekre vonatkozó minimumelvárások – teszi hozzá.

„A kórházi menedzsment jóhiszeműen feltételezheti, hogy a csillogó-villogó, rendszeresen ellenőrzött sterilizálóberendezés használatával mindent megtettek a betegbiztonságért. Ez azonban tévhit. Az csupán egy többlépcsős folyamat egyetlen eleme, hogy magas hőmérsékleten megpróbálják csírátlanítani a műtéteknél használt törlőket, kötszereket. Nagyon bonyolult lenne az egész folyamatot elmagyarázni, legyen elég most annyi, hogy nem minden sterilizálható, ami annak látszik. A több ezer kilométeres hajóút során, gyakorta egyszerű kartondobozokba rakva, olyan mértékben szennyeződhet a még nem steril alapanyag is, hogy azt már sehogy sem lehet sterillé tenni. A rendkívül magas csíraszámú – vagyis baktériumokkal fertőzött, nemegyszer kémiai szennyeződést is tartalmazó – kötszer ugyanis a gondos sterilizálást követően tele lesz jól megfőzött baktériumhullákkal, vagyis toxikus, lázkeltő fehérjével, ami a sebbe kerülve gyulladást okoz.”

A teljes interjút az e heti HVG-ben olvashatják.

HVG