Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Semmi különösebb oka nem volt a kérésemnek. Talán csak annyi, hogy nagyon szívesen figyelem az apákat, ahogyan a levegőbe dobálják a gyermekeiket. A kisgyerek ilyenkor nem gondolkodik azon, hogy elkapják-e, feltétlenül bízik az apjában. Ilyen most az én bizalmam is
– a veol.hu tudósítása szerint ezekkel a gondolatokkal vágott neki élete első ejtőernyős ugrásának Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság nyugalmazott perjele.
„Emberi élet nincs jövő nélkül, a jövő pedig kiszámíthatatlan, de kell legyen bátorságom vállalni” – tette hozzá. A Blikk szerint a 78 éves atyában semmi félelem nem volt. „Repültünk, mint a madarak. Amikor kinyílik a repülő ajtaja, még bent vagyok, odakint az ismeretlen mélység, ez egy köztes állapot, ahonnan nincs visszaút. A halál is egy ilyen élmény, meg kell élni, de csak az innent látom, az odaátot nem. A hívő ember számára nem az élet vége, hanem valaminek a kezdete” – idézte fel az élményt.
Az ugrást szervező egyesület tagjai szerint Richárd atya „hibátlan vendég” volt, és már tervbe vették, hogy jövőre is ugranak.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
