hvg.hu: Az első évad többek között a halál, a gyász, az atipikus családok és a függőségek témái mentén igyekezett párbeszédet kezdeményezni és feloldani a tabukat. Nem féltek attól, hogy a legdurvább témákat már mind „ellőtték” az első szériában, és nem lesz elég sztori a másodikban?

Pálinkás Norbert: Maradt még a csőben egy csomó téma, amiről lehetett sejteni, hogy érdemes feldolgozni őket. Beszéltünk róla a Spektrummal, hogy ha sikeres lesz az első évad, mi nyitottak vagyunk a folytatásra, de természetesen ez egy megrendelői, költségvetési döntés is, illetve meg kellett várni, hogy egyáltalán hogyan fogadják a nézők. Az öngyilkosság már két éve is felmerült, de mivel egy hatepizódos sorozatban egy rész a halálról, egy pedig a gyászról szólt, nem szerettük volna harmadiknak azt betenni. Ez tehát például még korábbról jön.

hvg.hu: A második évadban – az öngyilkosság mellett – a fogyatékosság, a mentális betegségek, a zaklatás, a bűn és a meddőség is terítékre kerül. Volt olyan téma, amelyet szerettek volna feldolgozni, de mégsem tették, mert féltek a fogadtatástól?

P. N.: Én ilyenektől nem tartottam. Amikor elkezdtük ezt az egészet, azt vállaltuk, hogy sok olyan kérdést és helyzetet megmutatunk az embereknek, amelyekről amúgy nem beszélnek. Elmondjuk, hogy ezek a jelenségek léteznek, ezek a társadalmi, emberi problémák részei az életünknek. Ha elkezdtünk volna finnyáskodni, vagy túlzottan tapintatosnak lenni, akkor ez a sorozat nem működött volna. Nyilván a szereplőket kellő tapintattal kell kezelni, de elsősorban azt kell velük megbeszélni, hogy milyen kockázatokkal jár a műsor. Az első évadban bemutattunk egy meleg párt, akik az örökbefogadásért harcoltak, a mostani évadban pedig visszamentünk hozzájuk, mert azóta közösen nevelnek egy gyönyörű kisfiút. Pontosan tudják, hogy visszaüthet rájuk a szereplés, de mégis vállalták, egyrészt érzékenyítésből, másrészt pedig küldetéstudatból: hogy legyen már ez egy olyan világ, ahol nem kell letagadni, hogyan élünk.

Szabó Gábor

hvg.hu: És ami nem a téma súlyossága, hanem szakmai szempontok miatt esett ki?

P. N.: Van egy téma, amit nem dolgoztunk fel, pedig szóba került az elején. A politikai hovatartozás ma Magyarországon. Az egy rohadt nagy tabu lett az elmúlt húsz évben. Nem tudom, gyerekkoromban, az első választásnál még lehetett arról beszélni, hogy ki kire fog szavazni, és tudott egy MDF-es meg egy SZDSZ-es egy asztalnál sörözni. Persze voltak elvi viták, de az a szájtépés, ami most megy, az ellenségkeresés és gyűlöletkeltés nem volt. Ma az ember nem szívesen dobja be ezt a témát egy társaságban, ha nem tudja, kik ülnek ott. Ezt végül nem akartuk megcsinálni, mert nem láttuk a lehetőségét annak, hogy kihagyjuk belőle a pártpolitikát. Mivel nem szakértőkre, hanem személyes sztorikra épül a sorozat, megszólaltathattunk volna innen is, onnan is embereket, de most kezdjünk el arról beszélgetni például egy kőjobboldalival, hogy belőled miért nem kőbaloldali lett? Mi is bekoszolódtunk volna politikával. Ingoványos talaj.

hvg.hu: Miért olyan nehéz beszélni ezekről a dolgokról ma Magyarországon?

P. N.: Mindenkinek vannak olyan dolgai, amelyekről nem szívesen beszél. Ezek egyre csak gyűrűznek, majd össztársadalmi szintre kerülnek, hiszen, ha van olyan téma, amiről már sokan nem beszélünk szívesen, azt lehet tabufaktorban kezelni. Arról, hogy meg fogunk halni, nemhogy nem beszélünk szívesen, nem is gondolunk rá. A zsidó-keresztény kultúrkör, a kulturális beágyazottság meg az elmúlt ötven év, amely eltávolította az otthonokból, és a kórházakba vitte a halált, mind hozzátettek ahhoz, hogy ez egy félelmetes dologgá váljon. Senki nem gondol rá, hogy holnap ül az autóban és belerohannak, vagy megáll a szíve és meghal. Mindenki azt gondolja, messze van még az időskor, pedig a szemünk láttára halnak meg 40-50 éves emberek, vagy még fiatalabbak. Mint ahogy arról sem akarunk beszélni, hogy mik a szexuális vágyaink.

Szabó Gábor

Azt tapasztalom – persze vannak remek kivételek –, hogy még egy párkapcsolatban sem beszélik meg a felek, hogy nekik mi is a jó. Lehet, hogy úgy telik el a házasság több évtizede is, hogy nem hangzott el a kérdés, hogy

mire vágyik a másik valójában? És én meg tudom azt adni neki? Egyáltalán: meg akarom azt adni neki?

És félig elfordított fejjel kialakul valamilyen szexualitás, de csak azért, mert kínos kimondani, hogy nekem így jobb lenne.

hvg.hu: Mi alapján keresnek és választanak szereplőket?

P. N.: Egy öt fős kutatói team dolgozott a kiválasztáson. Le a kalappal előttük, mert kismillió dolognak kellett utánajárniuk, és ugyanennyi telefonhívást lebonyolítaniuk, mire összejött egy-egy szereplő. Azt a munkamódszert választottam, hogy megkértem a többieket, hozzanak fiktív sztorikat, fiktív helyzeteket, hogy ne azon kezdjünk el agyalni, ki milyen konkrét sztorit ismer kapásból. Például: képzeljük el, hogy a meddőség epizódot milyen öt történettel tudnánk a legjobban körüljárni és megmutatni a lényegét, úgy, hogy az ne legyen közhelyes. Így alakult ki egy váz a sorozathoz, azt mondtuk, hú, milyen jó lenne, ha akadna öt ilyen történetünk. Ezekre kezdtünk el konkrétan embert keresni. Volt, amire lett, volt, amire nem. Mindegyik sztori önállóan is megállja a helyét, de van a részeknek egy olyan dramaturgiai íve, amelynek a segítségével mindenki gondolhat valamit arról a bizonyos helyzetről.

hvg.hu: Vannak kritériumok a „casting” során?

P. N.: Amikor az első évadot csináltunk, azt kértem, olyat ne hívjunk, aki már kétszer lement valamelyik kereskedelmi tévében. Ezt akkor tudtuk tartani, egy kivétellel: mivel mi egyéves távlatokban gondolkozunk, kiválasztottunk egy szereplőt, leforgattuk az anyagot, majd gyakorlatilag utána – még az adás előtt – végigment a sztori az egész magyar médián. A második évadban már több olyan szereplő van, aki már itt-ott feltűnt, de változik a világ, kevesebb eredeti sztorit találtunk.

Szabó Gábor

hvg.hu: A sorozatban mindenki kipakol, és van, hogy tulajdonképpen önöknek először. Előfordul, hogy később meggondolják magukat? Mennyire tudják oldani a gyakorlatlan szereplők félelmét?

P. N.: Nagyon organikus a műfaj. Az egyik kollégám, aki a reklámfilmes iparból jött, kérdezte tőlem, hogy lehet itt ennyi bizonytalanság. Elmondtam neki, itt nem fizetett szereplők és statiszták vannak, akik a megbeszélt időpontra biztosan ott lesznek. Különböző problémákkal küzdő szereplőkkel dolgozunk, akik egyébként sem élnek könnyű életet, gyakorlatilag sokszor csak púp a hátukra, hogy megérkezik hozzájuk egy filmes stáb. A második szériánál már kicsit könnyebb dolgunk volt, mert meg tudtuk mutatni az első évadot, ahol viszont nem maradt más, minthogy megbízzanak bennünk. A forgatást minimum két-három személyes találkozás előzi meg. Akkor már tudjuk, mire számíthatunk. De olyan is előfordult, hogy valaki a forgatás reggelén szállt ki.

Szabó Gábor

A bizonytalanság oka, hogy nem tudják, pontosan mit kell megmutatniuk, be kell-e vonniuk a családjukat, mit kell elmondaniuk magukról, mivel jár ez az egész. Ezért először is minden szereplővel leülök, és elmondom neki, mire számíthat, és hogy nem fogjuk átverni. Ha azt hiszik, hogy ez a film arra megy ki, hogy rossz színben tüntessük fel, vagy kigúnyoljuk őt, akkor ne kezdjük el a közös munkát, mert végig ez az érzés lesz benne, és nem lesz őszinte a végeredmény. Ebből kifolyólag mindenki beleszólhat az anyagba, véleményezheti, és amíg rossz érzése van, addig nem fogjuk közölni a riportot. Hiszek abban, hogy úgyis lehet erős, komoly mondanivalójú anyagokat csinálni, hogy a szereplők is komfortosan érzik magukat benne, még akkor is, ha egyébként egy nagyon tragikus szituációról van szó. Olyan is előfordult, hogy valaki annyira kozmetikázta volna utólag a dolgot, hogy megölte a sztorit, és úgy döntöttünk a csatornával, hogy kimarad a sorozatból.

hvg.hu: A sorozat házigazdája, narrátora – a két évvel ezelőtti évadhoz hasonlóan – ismét Thuróczy Szabolcs lett. Annak idején miért épp mellette döntöttek?

P. N.: Szabolcs szerepe nem az én ötletem volt, hanem a csatorna kívánsága. Érdekes, mert ő ebben a szerepkörben amatőr, de mégis profi, hiszen színész. Az elején nem tudtam, hogy jó ötlet-e vagy sem, hiszen általában nyersebb karaktereket alakít, és még nem éreztem, hogy hozom ezt össze a tapintattal, a finomsággal. Azt mondtam, oké, de akkor ne az legyen, hogy mond három felkonfot, hanem kezdjük el őt is beépíteni a sztorikba, kommentálja ő is a témákat, derüljön ki, hogy mit gondol róluk, és persze: hozzuk össze a szereplőkkel. A forgatások előtt átbeszéltük vele, hogy mit tudunk egy-egy karakterről, és hogy milyen irányba érdemes elmenni vele, merre érdemes kapirgálni. Remekül működött, hogy nem egy riporter vérprofizmusával, hanem a néző őszinte kíváncsiságával tette fel a kérdéseket, és lepődött meg például azon, hogy száz ember jár péntekenként a swingerklubba.

Szabó Gábor

hvg.hu: A sorozat szakmai körökben is ismert és elismert lett: elindult Észak-Amerikában az Amazon Prime kínálatában, elnyerte a Mexikói Nemzetközi Filmfesztivál Arany Pálma-, és a Jahorinai Dokumentumfilm Fesztivál Arany-Juhar-díját, de a Cannes-i Content Innovation Awardson is felkerült a shortlistre. Milyen visszajelzések jöttek a nézőktől?

P. N.: Személyes beszélgetésekből próbáltam leszűrni, hogy tetszett nekik. Azt senki nem mondta, hogy gyenge. Visszatérő motívum volt viszont, hogy nagyon nyomasztó, ami nyilván a témák jellegéből fakad. Szándékosan lett direkt a hangvétel. Elhiszem, hogy nyomasztó végignézni egy halálról szóló epizódot, és szembesülni azzal, hogy akármit csinálsz, te is három és fél kiló leszel a végén, amikor elhamvasztanak. Lehetsz akármilyen okos, gazdag, szép, pont ugyanannyi leszel. Ebben a szezonban próbáltunk picit pozitívabb végkicsengésű sztorikat is találni, amelyek persze ránk is hatással voltak. Volt, hogy amikor először hallottam egy történetet, azt mondtam, atyaúristen, szerencse, hogy ez az ember egyáltalán életben van. Aztán mikor együtt töltöttem vele egy-két napot, egyszerűen nem hittem el, hogy éppen tőle kaptam ennyi energiát, pozitív érzést.

A Tabukról tabuk nélkül második évadja egy különleges nyitánnyal indul október 18-án, 22:00 órakor. A műsor egy részletét ide kattintva megnézheti: