szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A Vígben kezdtem. Ha módomban áll, ide térek vissza – írja pályázatában a színész, rendező, aki polgári népszínházban gondolkodik.

Nyilvános Rudolf Péter igazgatói posztjára benyújtott pályázatának rövidített változata. A Vígszínház – Egy polgári népszínház című pályázatot a színház.online tette közzé a színész-rendező kérésére. Rudolf mellett a színház jelenlegi igazgatója, Eszenyi Enikő és Csányi János rendező is beadta a pályázatát.

Rudolf a pályázatban azt írja, a Vígszínházat egy polgári múltú népszínháznak látja, ő maga is népszínházi alkatú polgár ember. „Hiszek abban, hogy önmagában nem minősít egy műfaj. Ha többrétegű az előadás, széles nézői 'merítéssel' tud működni. Ki-ki meglelheti benne a maga örömét. Ezt tekintem népszínházi működésnek. Egy operettet is létre lehet hozni úgy, hogy közben fontos dolgokról beszélünk, és nem csupán andalítunk. Egy bohóctréfában is lehet az élet nagy kérdéseiről beszélni” – írja.

A pályázatban Rudolf hosszan ír arról is, hogy a színház „jelen idejű és közösségi élményt teremt”.

Talán nem naivitás hinni, hogy egy ilyen súlyú intézmény, mint a Vígszínház, alakíthat, változtathat frusztrációkkal terhelt közgondolkodásunkon… Engem nem érdekel senki politikai beállítódása. Ügyekhez van viszonyom, ezek mentén szólalok meg, függetlenül attól, mely politikai erő szája ízének felel meg a mondandóm. Ezt talán nem árt leszögezni egy pályázat írásakor, ezzel mintegy leegyszerűsítve a jövőbeni elvárásokat az intézménnyel vagy a személyemmel kapcsolatban. Kibeszélni. Vonalat húzni. Békét teremteni. Vállalva a naiva szerepét szajkózom ezt immár évek óta minden közéleti megszólalásomban.

Rudolf Várkonyi Zoltán Vígszínházát tekinti követendő példának, ebből kifolyólag célja a „modern, 21. századi, művészszínházi jelleg megőrzése és erősítése, illetve a jó értelemben vett népszínházi hagyomány folytatása, vagyis a magaskultúra, a klasszikus és kortárs dráma értékeinek közvetítése széles tömegek számára, miközben vissza kell menteni azt a polgári ízlést és gondolkodásmódot is, ami fénykorában jellemző volt a Vígre.” Mint ismert, Rudolf 1983-tól 1998-ig volt a Vígszínház társulatának tagja, azóta szabadúszóként dolgozik.

©

Pályázatában kitér a Vígben évek óta tapasztalható fluktuációra is. Rudolf Péter egyik fő feladataként ennek megállítását tűzte ki célul, és szerinte ez csak úgy sikerülhet, ha a színész pontosan látja a rá váró feladatokat. Még ennél is erősebb eszközként írja le a szemléletváltást.

Én egy olyan színészközpontú, „morális“ színházban hiszek, ahol a színészek alázattal, de nem megalázva; odaadással, de nem a saját életüket feladva, érzelmi biztonságban dolgozhatnak. Véleményem szerint csak olyan színházban lehet szabadon alkotni, izgalmas dolgokat létrehozni, ahol a kollégák elismerik egymás munkáját és tehetségét, ahol mindenkit megbecsülnek, és ahol mindenki bizalommal és önbizalommal dolgozik. Hiszek abban, hogy nem olyan nehéz egy ilyen közeget megteremteni

– írja a pályázatban.

Hétfő délelőtt egyébként súlyos kritika látott napvilágot a Vígszínház működéséről, a színház több korábbi alkamazottja is pánikrohamokról, nyilvános megalázásról és verbális erőszakról beszélt a 24.hu-nak, de korábban Csányi János, Eszenyi Enikő egyik riválisa is arról beszélt, hogy a Vígszínház vezetője hitelességi válsággal küzdött a saját társulatán belül, több alkalommal felmerült a bizalmi szavazás is.

Rudolf arról is ír, hogy „a vígszínházi színészek egy jelentős százalékának bérezése alatta marad a magyar átlagkeresetnek, és a társulati tagok közül csak kevesen keresnek többet, mint egy áruházlánc pénztárosa”. Szerinte ezt mindenképpen szükséges rendezni, de nem csak a Vígen belül: az egész szakmában szükség lenne az összefogásra. Szerinte egy színház csak akkor támaszthat jogos elvárásokat a színészeivel szemben, ha azok nincsenek rákényszerítve a folyamatos külső munkákra. Hozzáteszi, a sorozatgyártás virágzik, a színházak pedig nem tudnak versenyre kelni a filmes gázsikkal. Úgy véli, amellett, hogy méltóbb feltételeket kell teremteni a színészek számára, nem menekülni kell a jelenség elől, hanem élni kell azzal a lehetőséggel, hogy a színészek forgathassanak.

A Rendezők című fejezetben Rudolf kifejti, hogy a társulati lét egyik legfontosabb eleme a tervezhetőség: szeretne ifj. Vidnyánszky Attila mellé még egy-két rendezőt találni, akik társai lehetnek a művészeti döntésekben, szerződéssel kötődnek a társulathoz, részt vesznek a színház hétköznapjaiban, és bekapcsolódnak az évadtervezés dramaturgiai megbeszéléseibe, valamint a művészeti tanács munkájába is. Hívna viszont vendégrendezőket is. Hozzáteszi azonban, hogy

„a rendezők politikai nézetei kevésbé érdekelnek, alkotói módszereik annál inkább. A Vígben dolgozó rendezőktől – de úgy egyébként mindenkitől a színházban – elvárnám, hogy munkamódszerükben, kommunikációs stílusukban is igazodjanak egy polgári színház értékrendjéhez.”

A színész-rendező a magyar drámairodalomra is nagy hangsúlyt fektetne: szeretné az írókat, drámaírókat a színházhoz csábítani, és ösztöndíjjal, megbízási szerződéssel marasztalni őket. Ezen kívül a Házi Színpadon és a nézőtéri büfében beszélgetéseket, és felolvasóestek biztosítana nekik. Rudolf azt írja, a „szükségszerű irodalmi vérfrissítés érdekében” keresné az együttműködést a nagyobb könyvkiadókkal, a Petőfi Irodalmi Múzeummal és az írószervezetekkel.

Ami a műsorpolitikát illeti, szerinte a Vígszínháznak nem kell nemzeti színházi programot teljesítenie, de a méreteiből adódóan be kell töltenie egy népszínházi funkciót, és törekednie kell a műfaji sokszínűségre. Kulcsfontosságúnak érzi a témaválasztást is, szerinte a színháznak méltó válaszokat kell adnia a hétköznapi kérdésekre, de azt is gondolja, hogy az „elmúlt évtizedek történései és a rendszerváltás időszakának szinte gyerekes álmodozásai ütköztetve a valósággal sok kérdést vetnek fel. Hiányérzetek, kibeszéletlenségek, sérelmek szabdalják a magyar közéletet. Zavaros a viszonyunk saját múltunkhoz. Nehezen dolgozzuk fel traumáinkat. A politikai érdekekhez hajlított történelemírás és a szelektív emlékezet nem segít rendet rakni a fejekben” – írja, és hozzáteszi: nem didaktikus aktuálpolitizálásra gondol.

Egy demokráciában természetesen ennek is van létjogosultsága, szóval nem öncenzúráról beszélek, hanem ízlésről – az én ízlésemről. Szerintem a hatalomnak való direkt beszólás, az általam egyébként tisztelt, szerencsés esetben minőségi írókkal fémjelzett kabarénak a terepe, vagy manapság a standupnak áll jól ez az attitűd. Hiszek abban, hogy jó színház képes hevületet kiváltani direkt politizálás nélkül is. Az én színházi ízlésemnek jobban megfelel, ha a néző maga jön rá bizonyos dolgokra, és nem írják ki nagy betűkkel az orra elé.

A pályázat rövidített változata ide kattintva olvasható el. Hogy ki lesz a Vígszínház igazgatója, arról várhatóan március végén születik majd döntés.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Megszökött 50 ezer lazac egy ausztrál halgazdaságból, a környezetvédők aggódnak

Megszökött 50 ezer lazac egy ausztrál halgazdaságból, a környezetvédők aggódnak

Nagyobb sebességre kapcsol a Google, 400 új játék jön a Stadiára

Nagyobb sebességre kapcsol a Google, 400 új játék jön a Stadiára

Már igényelhetik a szállodák az állami támogatást az elmaradt foglalásaik utáni

Már igényelhetik a szállodák az állami támogatást az elmaradt foglalásaik utáni