Történelmi tény, hogy az internetes kihívások száma általában akkor szaporodik meg, amikor az embereknek van idejük arra, hogy a kreatív energiáikat hasznosítsák. Az unatkozás bizonyos mértékig beindíthatja a fantáziát, és csupa jó ötlet is az emberek eszébe juthat ilyenkor.

A jegesvödrös vagy a 2011-es plankelős kihívás mind a nyári hónapokban lett népszerű, és általában az is elmondható, hogy azok a diákok indítják el ezeket a megmérettetéseket, akikre hirtelen rászakad a szünidős semmittevés. 2018 nyara például így lett a táncos kihívások szezonja.

Az igazi meleg idő még messze van, ám mégis úgy néz ki, hogy napjainkban a koronavírus-járvány minden eddiginél több internetes kihívást hív életre: az otthonaikba szorult emberek különböző szórakoztató feladatokkal próbálják meg elviselhetővé tenni a bezártság monotonitását, és a közösségi médiába feltöltött, teljesített kihívásokkal igyekeznek áthidalni a szociális izoláltság szorongató érzését is.

Mivel gyakorlatilag minden létező társas érintkezésünk mostanra az internet kínálta lehetőségekre korlátozódott, nem csoda, hogy pandémia idején az emberek minden nap egy új formáját találják meg a virtuális kapcsolódásnak. A kapcsolódások egy kvázi alműfaját képező kihívások jelentős része már a TikTokon formálódik, ahonnan aztán tovább csúsznak az Instagramra, Facebookra – írja a New York Times. Az is tendenciának tűnik, hogy a kihívások nemcsak úgy kontextus nélkül „lógnak az éterben”, a legtöbb a maga módján reflektál a jelenlegi extrém helyzetre is.

Szép példa erre a WC-papír kihívás, amikor dekázni kell egy gurigával. Négy fal közé került híres sportolók (elsősorban focisták) – például Lionel Messi is – mutatványoztak már a papírral, és ezzel egyrészt reagáltak arra az őrületre, hogy a járvány hírére mindenki raklapszámra vásárolta fel a háztartási cikkeket a boltokból, másrészt az önkéntes karantén idején sem elhanyagolható, otthoni mozgásra is adtak ezzel egy tippet a sportolók.

Ha már mozgás, akkor itt egy viszonylag új kihívás is, amely elsősorban az Egyesült Államok egészségügyi dolgozói között terjed. A koronavírussal a frontvonalban harcoló orvosok és ápolók óriási mentális stressznek vannak kitéve, mert gyakorlatilag az egészségüket kockáztatva, túlórázva kell helyt állniuk egy olyan küzdelemben, amelynek egyelőre nem látni a végét. Nem véletlen, hogy ilyenkor még egy néhány másodperces táncolás is jó kedvet generál a nagy nyomás alatt. A TikTokon terjedő Oh na na na nevű kihívást épp ezért egyre több amerikai egészségügyi alkalmazott veszi át, és még kézfertőtlenítőt sem kell használniuk hozzá. Itt ugyanis az a feladat, hogy egymással csak lábbal érintkezhetnek (táncolhatnak) a résztvevők, kézzel nem.

A művészetek szerepe is felértékelődik a házi izolációban. Mármint nemcsak a művészetek fogyasztásának, de azok előállításának a szerepe is.

Minden olyan virtuális történés, amely nem passzivitásra, hanem aktivitásra sarkallja a netezőt, segít abban, hogy a karanténban ne érezzük teljesen haszontalannak és céltalannak magunkat.

A kreativitásra ösztönző kihívások pedig apró célokat adhatnak a mindennapokban, és ha teljesítünk közülük valamit, akkor talán aznap „sem éltünk hiába”.

Ausztráliából indult el például a covered19 kihívás, melyben zenészek egymás dalait dolgozzák fel, de a főzési tippek megosztása (a Házimenza hashtagnek nagy sikere van Facebookon), vagy épp a streamelt gitárórák bekövetése azt az érzetet erősítik, hogy nem vagyunk egyedül a bajban.

A művészeteknek és a virtuális csapatépítésnek pedig mi itt, a HVG-n belül sem tudtunk ellenállni. Először az Egyesült Államokban, négy szobatárs indította el a @covidclassics nevű Instagramoldalt, ahová a házi körülmények között reprodukált híres műalkotásokról készített fotóikat kezdték el feltölteni. Zseniális lett például a Saturnus felfalja gyermekét című Goya-festmény karanténosított átirata.

Később ezt a kezdeményezést vitte tovább a Los Angeles-i Getty Múzeum, arra biztatva az embereket, hogy szánjanak fél órát az ötletelésre, és mindenki valósítsa meg a saját, otthoni műremekét. Nem kell görcsösen ragaszkodni az eredeti festményekhez vagy szobrokhoz, hiszen a mozgalomban az a szép, hogy amolyan házi barkács jelleggel, a lakásban fellelhető eszközökkel, a magunk ügyetlen és humoros módján kell újra gondolnunk a mesterműveket.

Tapasztalataink szerint nagyon rá lehet kapni a DIY alkotói munka ízére, egyesekben függőséget okozhat. Íme a mi inspiráló gyűjtésünk:

Dórát Vincent Van Gogh egy képe ihlette meg, miután az ő házukban elég sok a facipő, a klompen, "lévén a lányunk holland-magyar koprodukció" - fogalmaz, egy tökéletes csendéletet kerekít az otthoni dolgokból:

Pannát René Magritte zöld almája ihlette meg, és egy iPhone-nal varázsolta újjá Az ember fia című képét.

Bea nagyon ráérzett, és előbb Manet Spárgáját, majd az amerikai 19. századi festészet egyik leghíresebb alkotását, James McNeill Whistler képét, a Whistler anyját reprodukálta a maga eszközeivel. És mivel a festményről szinte azonnal beugrik a híres jelenet, amikor Mr. Bean véletlenül elrontja a képet, ezért Bea a festmény beanesített változatát is megcsinálta.

Istvánnak viszont Munkácsy Mihály Ásító inasa jutott az eszébe a sok otthonléttől. Őt annyira magával ragadta az alkotási kedv, hogy képes volt még az egyik otthoni pólóját is szétszakítani a jó kép kedvéért. Lássuk!

Emberalakot ábrázol Éva képe is, ő az impresszionista Edgar Degas egyik balerináját értelmezte újra.

Az utolsó portrénk pedig ezúttal egy modern nő lesz, Hannát Picasso egyik portréja ihlette meg.

Dóra a csendélethez ragaszkodott inkább, Cézanne egy 1894-es képe ragadta meg a fantáziáját, és ő is abból dolgozott, ami otthon akadt: körte helyett avokádóval és banánnal operált.

Végezetül jöjjön az orosz Kandinszkij egyik absztrakt alkotásának reprodukciója, amelyet Hanna spagettivel, M&M's cukorkákkal és egy mini szintetizátorral próbált kivitelezni.