A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által 1992-ben alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetősége nyilatkozatot adott ki a Tóth Krisztina személyét ért támadásokkal kapcsolatban.
Az ügy előzménye, hogy a Könyves Magazin megkérdezte Tóth Krisztinát, milyen műveket venne ki a kötelező olvasmányok listájáról, ő pedig abból kiindulva, hogy a gyerekek az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek, két könyvet nevezett meg károsként: Jókai Mór Az arany ember című regényét és Szabó Magda Bárány Boldizsár című verses meséjét. Ez pedig hatalmas felhördüléshez vezetett, az író Facebook-posztja szerint sokan személyes támadást intéztek ellene.
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetősége mindezek után azt írta: elítélik „azokat a politikai indíttatású gyalázkodó támadásokat és fenyegetéseket, amelyek tagtársunk, Tóth Krisztina személyét érik egy irodalmi kérdésben megfogalmazott véleménye miatt. A Széchenyi Akadémia a művész szellemi szabadságának, alkotó függetlenségének és emberi méltóságának elkötelezett híve. Tiltakozunk az erőszak és a megfélemlítés minden formája ellen.”
Az állásfoglalást Maurer Dóra elnök, Ferencz Győző ügyvezető elnök, Haász István, a Képző- és Iparművészeti Osztály osztályelnöke, Hegedűs D. Géza, a Mozgókép- és Színházművészeti Osztály osztályelnöke, Imre Flóra az Irodalmi Osztály osztályelnöke, Klimó Károly elnökségi tag, Tihanyi László, a Zenei Alkotóművészeti Osztály osztályelnöke, valamint Winkler Barnabás, az Építőművészeti Osztály osztályelnöke írták alá.
Az ügy kapcsán, a kötelező olvasmányok világkép alapú szelekciójáról írt cikkünk itt olvasható:
Tóth Krisztina és a kommentelők: amikor az irodalom nem több mint bunkósbot
Az író nem darálta le Jókai Mór könyvét, csak azt mondta, kivenné Az arany embert a kötelező olvasmányok listájáról. De a darálással se kavarhatott volna nagyobb vihart, pedig érdemes lenne eljátszani a gondolattal, hogy egy-egy kötelező olvasmány világképe nem tanórai, hanem „csak" praktikus, hétköznapi értelemben talán még fontosabb is lehet egy fiatal olvasó számára, mint egy mű többi tulajdonsága.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
