A sok pénz még nem eredményez feltétlenül jó oktatást

Nemzetközi és hazai kutatási eredmények felhasználásával, animációval, infografikával, osztálytermi jelenetekkel, narrációval mutatja be a nagyközönség számára is érthető módon „A jó oktatás titkait” a T-Tudok által készített ismeretterjesztő kisfilm-sorozat.

Az első rész csütörtöktől elérhető. Ez a magyar oktatás teljesítményét vizsgálja nemzetközi összehasonlításban, elsősorban a PISA-vizsgálatok eredményeire alapozva (ez a vizsgálat az alkalmazható tudást méri szövegértésben, matematikában és természettudományban).

Mint lapunkban rendszeresen írjuk, a magyar 15 évesek tanulói teljesítményére egyáltalán nem lehetünk büszkék: a vizsgált 80 ország közül a magyar diákok igencsak rosszul szerepelnek, az utolsó harmadban találjuk a magyar eredményeket, amelyek az utóbbi időben általában romlottak, illetve jobb esetben is a gyenge teljesítményünk stagnált egy alacsony szinten. Ellentétben például Észtországgal vagy Portugáliával, ahol bámulatos javulást mért a PISA.

A (fura műfajú és nehezen körvonalazható célcsoportnak készült) filmből kiderül: nem feltétlenül a pénz mennyisége határozza meg egy ország közoktatásának teljesítményét. Észtországnak például csak picit nagyobb az egy főre eső GDP-je a magyarénál, mégis sokkal jobb eredményt értek el az észt gyerekek, mint a magyarok. A norvég GDP viszont magas, de messze nem az övék a legjobb eredmény.

Az összefüggés tehát némileg bonyolultabb, mint a sok pénz = jó oktatás, kevés pénz = rossz oktatás.

Észtország ás Franciaország a gazdasági erejének megfelelően költ az oktatásra - derül ki a filmből -, Magyarország és Norvégia viszont kevesebbet. A baj csak az, hogy az utóbbinál olyan magas a GDP, hogy így is rengeteg pénz jut az iskolákra, míg ez nálunk nem így van.

Az sem mindegy, hogy egy ország hogyan költi el az oktatásra jutó pénzt. Van, ahol nagyobb az osztálylétszám, kevésbé elaprózódott az iskolarendszer, viszont itt több bért tudnak a pedagógusoknak fizetni, és van, ahol minden településre jut iskola, akár kis létszámú gyereknek is, itt több tanárra van szükség, akiknek így levesebb bér jut.

A kisfilm is hangsúlyozza azt az évtizedek óta mutatkozó szomorú adatot, hogy a magyar iskola nem képes csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, „a szegényebb gyerekek nem tudnak kitörni a szegénység csapdájából”, sőt a magyar iskola még el is mélyíti a hozott hátrányokat.

Ennek fő oka, hogy túl korán szétválogatjuk a gyerekeket, noha ők eltérő mértékben fejlődnek. A korai szelekció során különböző skatulyákba tesszük a gyerekeket, és aki rossz skatulyába kerül, általában rosszabb színvonalú oktatást is kap.

A PISA mérések azt mutatják, hogy azok a sikeresebb országok, ahol későn, akár 14-15 éves korban szelektálják csak a gyerekeket. Magyarországon ez a folyamat viszont már a „jó óvodában”, „jó iskolában” elkezdődik, de intézményi szinten is már negyedik után mehetnek a „legjobb” (legalábbis akkor annak tűnő, vagy egyszerűen a szülei jobb érdekérvényesítése miatt annak kikiáltott) gyerekek a nyolcosztályos, aztán két év múlva a hatosztályos gimnáziumokba, vagy iskolákon belül a „jobb osztályokba”.

A film csütörtöki bemutatója utáni online beszélgetésben Hermann Zoltán közgazdász pontosította a nagyközönség számára készült, ezért időnként leegyszerűsített magyarázattal ellátott film állításait. Megerősítette, hogy az oktatásra fordított több pénzből nem automatikusan következik a jobb oktatás. Sőt, bizonyos kiadási szint fölött a többletpénznek kisebb a hatása. A kevés pénznél viszont sokat számíthat az emelés. „Az elegendő pénz szükséges, de nem elégséges feltétele a jó oktatásnak” – citált egy matematikai kifejezést Hermann – „de kevés pénzből valóban lehetetlen jó oktatást csinálni”.

Elhangzott az is, hogy a tanulói csoportok mérete, az osztályétszám sem fordítottan arányos a teljesítménnyel, azaz nem igaz, hogy minél kisebb az osztály, annál hatékonyabb az oktatás.

Manapság Magyarországon sokat hallani a pedagógusbérek szintjéről. „Az biztos, hogy ennyire alacsony bérek mellett nehéz fordítani a romló tendenciákon, de a magasabb bérek szintén csak szükséges, de nem elégséges feltételei a jobb iskolának”. Magyarországon nagyjából a 60 százalékát keresik a tanérok a diplomások átlagának, a legtöbb országban ez az arány 85-90 százalék, de van, ahol jóval több mint száz százalék – mondta Hermann.

Hogy mi a jó iskola titka? Az biztos, hogy erre nincs egyértelmű recept, de van egy tényező, ami egészen biztos, hogy ebben meghatározó: a jó pedagógus.

Az államnak pedig az lenne a szerepe, hogy elérje: jó pedagógusok legyenek a pályán.