„Modern rabszolgaság Németországban?” – amikor rémálommá válik a bébiszitterkedés
Körülbelül 14 ezer fiatal dolgozik au pairként Németországban: a szerencsések önállóbban, képzettebben és német nyelvtudással a tarsolyukban térnek vissza a hazájukba. A kevésbé szerencsések vég nélküli túlórákról, elégtelen ellátásról, szexuális zaklatásról és fenyegetésről mesélnek. A Deutsche Welle riportja.
Hihetetlenül csábítóan hangzik: fiatalon belevágni a németországi kalandba, egy kedves család gyerekeire vigyázni, mintegy mellékesen megtanulni németül és megismerni a kultúrát, mindezzel megtenni az első lépéseket az önállóság felé vezető úton – és talán valamivel tovább is maradni a már nem is annyira idegen országban: itt tanulni szakmát vagy egyetemre jelentkezni. A világ számtalan pontjáról Németországba érkező fiatal számára ez az álom megvalósult.
A 28 éves Félix Anna például elmondhatja magáról, hogy ő is jól járt. Bár szerinte ez egyáltalán nem csak szerencse kérdése: nagy részben függ a befogadó családtól, de sok múlik az au pair hozzáállásán is. „A müncheni családnál, ahol én töltöttem egy évet, minden az előre megbeszéltek szerint alakult. Igazi családtagnak tekintettek, én pedig imádtam a gyerekeiket. A fő feladatom az volt, hogy róluk gondoskodjak. A szülők megkérdezték ugyan, hogy volna-e kedvem és kapacitásom takarítani néha, de ezért plusz pénzt ajánlottak. Ugyanígy volt a vasalással és a fűnyírással. Mindig megkérdezték, hogy vállalom-e, és mindig honorálták az extra munkát” – emlékezett vissza a fiatal magyar nő, aki elsősorban nyelvet tanulni ment Németországba. – „Ezen kívül fizették a biztosításomat, a helyi bérletemet és a nyelvtanfolyamom felét is. Már a megismerkedésünkkor elmondták: nekik is fontos, hogy tényleg elérjem a célom és megtanulhassak németül.”
Félix Anna közvetlen környezetében rengeteg fiatal vállalt akkoriban ilyen munkát. Ahogy mondja az azóta gyógypedagógus diplomát szerzett egykori au pair: a munkavállalók nagy része Európán kívülről érkezett, és a legtöbben a vízumért vállalták ezt a tevékenységet. Ő személy szerint alig hallott az ismerőseitől rossz tapasztalatokról. „Beszélték, hogy volt egy apuka, aki rámozdult az egyik lányra, és olyasmire is emlékszem, hogy az egyik az au pair soha nem ült oda az étkezéseknél vagy esténként beszélgetni, mert mindkét fél szimpla munkakapcsolatnak tekintette a viszonyt. Egy másik müncheni család két lányt is dolgoztatott egyszerre: az amerikainak délelőtt angolul, a kínainak délután kínaiul kellett beszélnie a gyerekekkel. Így ők a családon belül viszonylag keveset gyakorolhatták a németet, inkább csak a nyelvtanfolyamon.”
A feltételek már azon az online platformon, az aupairworld.com-on le voltak fektetve, amelyen keresztül megtalálta a családot – magyarázta Anna. A legtöbben az ő idejében ezt a platformot használták, ahol szűrték a családokat, és blokkolták azokat, akik valamilyen módon megszegték a rögzített irányelveket.
| Au-pair, bébiszitter vagy nanny? |
Mivel néha keverednek a fogalmak, érdemes röviden tisztázni: a bébiszitter néhány órás gyermekfelügyeletet lát el alkalmanként vagy rendszeresen, és a ledolgozott órákat egy összegben fizeti ki neki. Az au pair olyan fiatal, aki nyelvtanulás és külföldi tapasztalatszerzés céljából érkezik egy adott országba. Jog szerint az au pairkedés kulturális csereprogramnak számít, nem is igazi munkavállalás. Az au pair a befogadó családnál lakik, teljes ellátást kap, havi zsebpénzt és támogatást a nyelvtanulásához, cserébe megállapított keretek között segít a gyerekfelügyeletben és valamennyit a háztartásban. A nanny valódi foglalkozás, bejegyzett szakma az Egyesült Királyságban, amelyhez gyerekgondozói végzettség kell, az alkalmazás feltétele általában a szakmai tapasztalat és a megfelelő referenciák. |
Eseti vagy gyakori visszaélések?
Nem minden au pairnek van azonban ilyen szerencséje, és az eltervezett dolgok egészen másképpen is alakulhatnak. Mint például a brazíliai Ana da Silva esetében.
Da Silva – aki cikkünkben kérésére nem a saját nevén szerepel – tavaly év végén érkezett Németországba, s az elmúlt hónapokban „gyorstalpalón” ismerhette meg az iparág árnyoldalát. A DW-nek arról beszélt, hogy jóval többet kellett dolgoznia az előre egyeztetett heti 30 óránál, ráadásul elsősorban takarítóként, nem bébicsőszként. Az élelmével is igen szűkmarkúan bántak a munkaadói: gyakran egy darab kenyérrel kellett beérnie. Amikor panaszkodott a munkakörülményeire, megfélemlítették és kirúgással fenyegették.
Da Silva konkrétan modern rabszolgaságról beszél. Azt állítja: öt családnál dolgozott, és egyik rosszabb volt, mint a másik. Szerinte a német társadalomnak fogalma sincs arról, hogy mi történik az országban munkát vállaló au pairekkel, és ez egészen abszurd. „Au pairként senkitől sem remélhetsz segítséget” – panaszolta. A lány végül azért fordult a nyilvánossághoz, mert szerette volna figyelmeztetni a sorstársait, hogy kizsákmányolás még egy olyan helyen is létezik, mint Németország. „Ennek véget kell vetni!” – mondta.
A DW-nek birtokában vannak a családoktól származó fotók és szöveges üzenetek, amelyek hitelesen alátámasztják Da Silva vádjait. Korántsem új jelenségről van szó: időről időre fény deül olyan ügyekre, amelyek kölcsönösség és viszonosság helyett – ez az „au pair” francia kifejezés eredeti jelentése – hatalommal és mások kiszolgáltatottságával való visszaélésről szólnak.
Ki ferdíti el a tényeket?
A családokkal szembeni vádakkal szembesülve Da Silva online au pair-közvetítő ügynöksége írásban reagált a DW megkeresésére: „A leírtak teljességgel elfogadhatatlanok számunkra, és sértik a felhasználói feltételeket, amelyeket minden család és au pair elfogad, amikor az online platformunkra regisztrálnak.”
Az ügynökség nyilatkozata így folytatódik: „Az elmesélt történethez hasonlókat gyakran hallani au pairek külföldi tartózkodásával kapcsolatban, ám ezek csak töredékét tükrözik azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a fiatalok a munkavállalásuk során ténylegesen gyűjtenek. Évi több ezer au pair – platformunk vagy más szolgáltatók által szervezett – külföldi tartózkodásáról sokkal inkább az mondható el, hogy új feladatkörökben próbálhatják ki magukat és a befogadó családoknál eltöltött időszakot követően képzettebben és nagyobb tudással térhetnek haza.”
Au pair-biznisz: jó hírű ügynökségek és fekete bárányok
Cordula Walter-Bolhöfer a Gütegemeinschaft Au pair nevű szervezet munkatársa amiatt aggódik, hogy az au pair szerződéseket, amelyekben heti maximum 30 óra munka és másfél szabadnap, havi 280 euró zsebpénz és 70 euró német nyelvtanfolyamra költhető támogatás szerepel, még ma sem tartják be mindig. A szervezetnek a több mint 100 németországi ügynökség közül nagyjából 30 a tagja: a csatlakozók vállalják, hogy megfelelnek az elfogadott minőségi előírásoknak. A szervezet kötelékébe tartozó közvetítő irodák úgynevezett RAL minőségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkeznek, amely szavatolja ügyfeleik tisztességességét és megbízhatóságát.
„Szervezetünk mindig hangsúlyozza, hogy az au paireknek a munkaidejük túlnyomó részét gyermekgondozással kell tölteniük, a házimunkából pedig csak annyit kötelesek elvégezni, mint bármely családtag. A bébiszitterek nem olcsó házvezetőnők, a dolguk mindenek előtt az, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak” – nyilatkozta Walter-Bolhöfer a DW-nek.
A szakember azonban jól ismeri a szakma „fekete bárányait”. Egy Németországban nem túl jó hírnévvel rendelkező ügynökség nemrégiben tagnak jelentkezett hozzájuk, mesélte. „Azonban miután elküldtem nekik a tagsággal járó összes követelményt, soha többé nem kerestek.” Azt is gyakran kérdezik Cordula Walter-Bolhöfertől, hogy vezet-e titkos listát azokról a családokról, amelyekkel gyakran adódtak problémák. Erre azonban a szervezet adatvédelmi okokból nem válaszolhat.
Alig van ellenőrzés: elég a cégbejelentés
Németországban 2002 óta az au pair közvetítő ügynökségeknek nincs engedélyeztetési kötelezettségük, a tevékenységük folytatásához elég a cégbejegyzés. Tavaly a legtöbb au pair vízumot Európán kívüli, harmadik országból érkezőknek állították ki, az első három küldő ország Kolumbia, Indonézia és Kirgizisztán volt. A Németországba utazók közül Ana da Silvához hasonlóan sokan a „könnyebb utat” választják: a Facebookon vagy online partnerkereső platformokon találnak rá későbbi befogadó családjukra. Az utóbbiak az au pairek Tindere. Néhány kattintás elég ahhoz, hogy megtalálják a számukra (látszólag) tökéletes családot – ingyen.
„Ha ügynökségen keresztül keresnének családot, akkor fizetniük kellene, amit igyekeznek elkerülni. Másrészt egyfajta naivitás is jellemző ezekre a fiatalokra. Sokan egész napjukat a közösségi felületeken töltik, és amikor például a Facebookon szimpatikus családokról és szép gyerekekről készült fotókat látnak, azt hiszik, ez a teljes valóság” – magyarázta Cordula Walter-Bolhöfer
| Mi a helyzet Magyarországon? |
A magyar fiatalok körében még mindig népszerű külföldi tapasztalatszerzési mód az au pairkedés – mondta a DW Magyarnak Mateidesz Katalin, az egyik legrégebb hazai au pair közvetítő, az Aupairfect Ügynökség ügyvezetője. A Brexit miatt Nagy-Britannia kiesett, ami jelentős átrendeződést hozott a piacon: az Egyesült Államok mellett megnőtt az érdeklődés Spanyolország, Belgium, Hollandia és Írország iránt. Németország pedig továbbra is az egyik legnépszerűbb célpont. A szakember elmondása szerint a cikkben leírt visszaélésekkel szemben az Európán kívüli országokból érkező fiatalok jóval kiszolgáltatottabbak, de az európai fiataloknak is érdemes odafigyelniük, hogyan keresnek maguknak befogadó családot. Sokan a Tiktokon vagy a cikkben is említett online platformokon (Aupairworld.com, Aupair.com) keresztül tájékozódnak. Ez utóbbiakkal az a baj, hogy nincs lehetőségük leinformálni sem a családot, sem a jelentkezőt, és ha valami gikszer adódik, nem tudják garantálni az együttműködési szabályok betartását. Magyarországon a közvetítők engedélykötelesek: szakirányú végzettség szükséges a tevékenység folytatásához, munkaerő-közvetítőként pedig regisztrációs és jelentési kötelezettségük is van a munkaügyi központ felé. Ennek ellenére nem biztos, hogy csak ilyenek vannak a piacon – mondta a DW Magyarnak Mateidesz Katalin. Az Aupairfect csak megbízható, bevált helyi ügynökségekkel dolgozik, alaposan felkészíti a jelentkezőket a kulturális csereprogramra és végigkíséri a kinttartózkodást. Ha szükséges, beavatkozik, adott esetben rövid időn belül családcsere-garanciát biztosít. |
Az au pairek kizsákmányolása „nem egyedi eset”
Ám az első problémák jelentkezésekor az au pairek hiába próbálnak kapcsolattartót találni ezeknél az online ügynökségeknél, nincs kivel beszélniük. Amikor pedig már „ég a fejük felett a ház”, gyakran Susanne Flegelt hívják, akit nyugodtan lehetne a németországi au pair szakma önkéntes tűzoltójának nevezni. A szakember több mint 21 éve áll egy ügynökség élén, emellett azonban a kétségbeesett fiatalok is mindig számíthatnak rá. Ha kell, még az otthonában is elszállásolja őket.
„Volt idő, amikor naponta több segélyhívás is érkezett hozzánk. Hiába állítják a politikusok, hogy ezek egyedi esetek, ez nem igaz. Elég megkérdeznünk néhány au pairt, hogy szembesüljünk vele: még mindig gyakran kihasználják őket. Ezeket az eseteket azonban sehol sem rögzítik. Senki nem vezet statisztikát a pórul jártakról” – mondta a DW-ek.
Az ügynökségvezető sok rémtörténetet ismer. Az egyik egy, a Bodeni-tónál élő házaspárról szól, akik hét egymást követően alkalmazott au pair bérét tartották vissza. Két évvel ezelőtt csalás miatt végül pénzbüntetésre ítélték őket. Más történetek szexuális visszaélésekről, nyaralókban kikényszerített „rabszolgamunkáról” és vég nélküli túlórákról szólnak. Hallott olyan családokról is, ahol kikötötték, hogy a gyümölcsből csak a gyerekek ehetnek, az au pairek nem, a hűtőszekrényben lévő ételek pedig gondosan fel vannak címkézve: amelyeken a család neve szerepel, ahhoz a bébicsősz nem nyúlhat.
„Németországban tényleg működnek olyan ügynökségek, amelyeket büntetőjogi felelősségre lehetne vonni. De nem ellenőrzik őket. Ezek a cégek a befogadó családokat is becsapják, csalnak és hazudnak. Sajnos itt csak az nem követ el visszaéléseket, aki nem akar” – magyarázta Flegel, aki szerint az ügynökségek jutalékai sikeres közvetítésekként 200 és 1000 euró között alakulnak.
A példakép Hollandia bírságot helyezett kilátásba
Hollandiában tíz éve vezették be újra a Németországban eltörölt engedélyezési kötelezettséget, és ehhez kapcsolódóan a büntethetőséget. Ha valami rosszul sül el, az ügynökségeket súlyos bírsággal sújthatják. Németországban a politika szerinte még mindig legyint ezekre a visszaélésekre.
Susanne Flegel nem szeretne ebbe belenyugodni: azt követeli, hogy kössék ügynökségi közvetítéshez Németországban az au pairek alkalmazását. „A rendszerbe felvett ügynökségeket pedig megfelelően kell ellenőrizni, a működésüket engedélyhez kell kötni. Mindemellett szükség lenne szúrópróbaszerű ellenőrzésekre és előre be nem jelentett látogatásokra is a családoknál” – vallja a szakember.
Szerző: Oliver Pieper. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A szöveget Bogár Zsolt szerkesztette.
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
