Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
A felvételek leginkább azt a célt szolgálják, hogy megmentsék az ausztrál oroszlánfókákat a kipusztulástól. A 20. század elejéig ugyanis vadásztak rájuk, ma pedig leginkább a kereskedelmi halászhálók veszélyeztetik a megmaradt – az utóbbi 40 évben 60 százalékkal csökkent – mindössze tízezres állományt.
Már csaknem 90 órányi felvételt készítettek a „fókaoperatőrök”, több mint 500 kilométeren. Így az állatok mintegy 5000 négyzetkilométernyi élőhely feltérképezésében segítettek a tudósoknak. A képek alapján a természetvédőknek sokkal világosabb elképzeléseik lesznek arról, hogyan védjék meg az állatokat.
Az állatok víz alatti alagutakon, tengeri fűágyakon és sziklás zátonyokon siklanak élelem után kutatva, vagy delfinekkel táncolnak egy hatalmas csaligolyó körül – ilyesmi képeket rögzítettek a kamerák.
A felvételekből kiderül többek között, hogy a fókáknak más-más ízlése van, egyes állatok sok tőkehalat szeretnek enni, mások a polipokra, rájákra vagy tintahalakra vadásznak. Továbbá az egyik legjelentősebb felvételen az látszódik, hogy egy nőstény egyed megmutatja a kölykének, hová menjen és hogyan vadászon.
“Olyan információkhoz jutottunk, amik eddig megfoghatatlanok voltak számunkra… Olyan ablakot adnak nekünk a világukba ezek a képek, amilyenre még nem volt példa” – lelkendeznek a tudósok a The Guardian tudósítása szerint.
A tengerfenéki élőhelyek feltérképezése és megértése drága és fáradságos vállalkozás, amelyet gyakran úgy hajtanak végre a tudósok, hogy kamerákat vontatnak hajók mögé, vagy csalikkal ellátott kamerákat hagynak a víz alatt.
Az oroszlánfókák gyorsabbak, több területet mutatnak be, nem zavarja őket az időjárás, és ingyen végzik a munkát.
A Frontiers in Marine Science folyóiratban mér meg is jelent egy tanulmány, amely felvázolja az oroszlánfókák kameramunkáját, és amelyet az ausztrál kormány Nemzeti Környezettudományi Programja és az Ausztrál Ökológiai Társaság finanszírozott.
