A baby boomer generációhoz tartozó 1945 és 1964 között született emberek már sok mindent átéltek életük során, újabban pedig a digitális korszak kihívásaihoz kell alkalmazkodniuk. Egy idő után nehéz a berögzült mintákon változtatni, de semmi sem lehetetlen: a Global English Editing cikkében a baby boomer generációhoz tartozó Isabella Chase nyolc olyan szokást gyűjtött össze, amit szerinte érdemes meghaladniuk a hatvanas-hetveneseknek, ha szeretnének közelebb kerülni a fiatalabb generációkhoz.

Ragaszkodás az elavult kommunikációs stílushoz

Rengeteg múlik a kommunikáción. A boomerek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy láthatták a folyamatot, ahogyan a kézzel írott levelektől a tárcsás telefonon át eljutunk az e-mailekig, videóhívásokig, csetcsoportokig, ezekkel párhuzamosan pedig változik a kifejezésmód is. Érezte már azt, hogy amikor fiatalabbakkal beszélget, mintha nem értenék meg rendesen egymást? Sokszor akarva akaratlanul ragaszkodunk a jól bevált kommunikációs formákhoz, de érdemes lehet ezen változtatni, nyitni a fiatalok által használt kifejezések felé, megtanulni a digitális kor etikettjét.

Ellenállás a technológiai újításoknak és a közösségi médiának

„Emlékszem, amikor az unokám először adott a kezembe egy iPadet, és fülig vigyorogva mutatta meg, hogyan kell a fényképeket lapozgatni és videóhívást indítani. Ránéztem a kezemben tartott csinos készülékre, a képernyőn lévő apró ikonokra, és elöntött a rettegés” – írja Chase, és alighanem nincs egyedül ezzel az érzéssel. Rengeteg idősebb ember szorul ki az online kommunikációs terekből, ami akár azzal is járhat, hogy lemaradnak fontos családi eseményekről, kevésbé tudnak kapcsolódni az unokáikkal, gyerekeikkel. Ezért is fontos, hogy a kezdeti idegenkedés után ne veszítsük el a lelkesedésünk, próbáljunk meg szépen lassan megbarátkozni a technológiai újításokkal.

Ragaszkodás a régimódi etiketthez

„A haladás lehetetlen változás nélkül, és aki nem tudja megváltoztatni a gondolkodását, az semmit sem tud megváltoztatni” – mondta Georgard Shaw Nobel-díjas ír drámaíró. Az illemszabályok is folyamatosan változnak, és muszáj alkalmazkodnunk ezekhez a változásokhoz: ami a hatvanas években udvariasnak számított, azt a mai kontextusban már másképpen értelmezik az emberek.

„Egyszer egy hivatalos vacsorán ragaszkodtam ahhoz, hogy én fizessem ki a számlát a fiatalabb kolléganőmnek. A szándékaim tiszták voltak ugyan, de ő úgy látta, hogy ezzel aláástam a függetlenségét” – meséli Chase. Fontos, hogy rugalmasak legyünk, és értsük, hogyan tudunk udvariasak lenni és kimutatni a tiszteletünket úgy, hogy az egy más időben szocializálódott embernek is komfortos legyen. Ez a korral való fejlődés elengedhetetlen része.

Elmerülés a megszokottságban

Az agyunk életünk során képes folyamatosan tanulni és alkalmazkodni a változásokhoz, ez a képesség segít bennünket kiszabadítani a régi, idejétmúlt mintáinkból. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk belesüppedni a megszokottságba, ami persze sok esetben érthető és nincs vele semmi baj, hiszen részben a szokásaink határozzák meg a személyiségünket, de ha minden újdonságot azzal tolunk el magunktól, hogy „öreg vagyok én már ehhez”, azzal új tapasztalatokról, ötletekről és nézőpontokról mondunk le. Ha azonban törekszünk arra, hogy a lehetőségekhez képest minél nyitottabbak és rugalmasabbak maradjunk, az biztosan segíteni fog a fiatalabbakkal fenntartott kapcsolataink elmélyítésében.

Ráerősítés a sztereotípiákra

Mind hallottunk már az emberek életkorára tett általánosító megjegyzéseket, amelyek bántóak és frusztrálóak lehetnek. Azonban fontos látni, hogy boomerekként mi magunk is táplálhatjuk, netán hangoztathatjuk is ezeket a sztereotípiákat, akár anélkül, hogy észrevennénk. Érdemes tehát tudatosan elkerülni az ageizmus káros hatásait.

„Az életkor csak egy szám: nem határozza meg, kik vagyunk vagy mire vagyunk képesek. Ha elengedjük az idejétmúlt, korral kapcsolatos sztereotípiákat, akkor megmutathatjuk a világnak, milyen csodálatos sokszínűség és potenciál rejlik a mi generációnkban” – véli a szerző.

A múlton való merengés

Van egyfajta kényelem a visszatekintésben: a múlt ismerős terep, tele van emlékekkel és tanulságokkal. Ezek fontosak, ám a boomerek sokszor hajlamosak arra, hogy túlontúl beleragadjanak a múlton való merengésbe, ezáltal elfelejtenek a jelenben élni. Ez gátjává válhat annak is, hogy kapcsolódni tudjunk a fiatalokhoz. Tiszteljük a múltat és meséljünk nekik róla, ha érdeklődnek, de ne traktáljuk őket folyamatosan azzal, hogy milyen volt a mi időnkben, miközben érzéketlenek maradunk a jelen történéseire.

Ragaszkodás hagyományos szerepekhez

„Mi, a boomerek egy olyan korszakban nőttünk fel, amelyben a nem, az életkor és a státusz alapján nagyon is meghatározott szerepek léteztek. De az idők megváltoztak, ahogyan a világ is, ezzel együtt a benne játszott szerepeink is” – írja Chase. Ha túlságosan mereven ragaszkodunk ezekhez a hagyományos szerepekhez, az korlátozhat minket, és elhomályosíthatja identitásunk összetettségét és mélységét. Például csak azért, mert valaki nagyszülő, nem szükségszerű, hogy csupán ezt a szerepet töltse be, még ha fontos része is az identitásának. Lehet valaki emellett boomerként is diák, mentor, vállalkozó, önkéntes – a lista a végtelenségig folytatható.

A fiatalabb generációk iránti empátia hiánya

Az empátia, azaz mások érzéseinek megértése és az együttérzés képessége kulcsfontosságú az erős, tartalmas kapcsolatok kiépítéséhez, és különösen fontos akkor, amikor a generációk közötti szakadékok áthidalásáról van szó.

A boomergeneráció tagjai sok változást éltek már át, rengeteg tapasztalat van a tarsolyukban, „néha azonban hagyjuk, hogy ezek a tapasztalatok elhomályosítsák a fiatalabb generációkról alkotott képünket. Előfordulhat, hogy a miénkhez képest jelentéktelennek tekintjük az ő küzdelmeiket, vagy nem tudjuk értékelni azokat a kihívásokat, amelyekkel a mai világban szembesülnek” – írja Chase.

Fontos, hogy igyekezzünk megérteni a fiatalabbak nézőpontját, érezzünk együtt velük, teremtsünk kapcsolatot, ami a kölcsönös tiszteleten alapszik.

A szerző szerint az imént felsorolt szokások felismerése az első lépés a változáshoz, ami időbe telik, rengeteg türelemre van szükség hozzá.

„Kezdje azzal, hogy megfigyeli a másokkal való interakcióit. Vegye észre a régi, korlátozó berögződéseket, vagy ha ellenáll az új tapasztalatoknak. Figyeljen oda, amikor túlságosan a múltra koncentrál, vagy mereven ragaszkodik a hagyományos szerepekhez” – tanácsolja Chase.

Nyitókép: AFP / Connect Images / Eugenio Marongiu