Az Európai Parlament ragaszkodik a csúcsjelölti rendszerhez

Az EP plenáris ülésén elfogadott javaslat indokolása szerint a képviselők nagyobb szerepet szánnának a választópolgároknak, ezért

egyértelműbb és hitelesebb kapcsolatot szeretnének a választói akarat és az Európai Bizottság leendő elnökének a kinevezése között.

Úgy vélik, hogy annak a képviselőcsoportnak kellene lehetőséget kapnia a jelöltállításra, amely a legtöbb képviselői helyet szerzi meg az európai parlamenti választásokon, hogy

ne a színfalak mögött dőljön el a tisztség sorsa az Európai Tanácson belül.

A dokumentum úgy fogalmaz, hogy kötelező erejű megállapodásra van szükség a Parlament és az Európai Tanács között, hogy az európai választásokat követően még a tanácsi javaslatok megszületése előtt megkezdődhessenek a tárgyalások az európai politikai pártokon és képviselőcsoportokon belül az Európai Parlament által támogatott közös elnökjelölt személyéről.

Ez a téma előkerült a legutóbbi, öt évvel ezelőtti választásokon is, és akkor a tagállamok lesöpörték az asztalról, ragaszkodva ahhoz, hogy a Bizottság elnökének a személyéről az állam- és kormányfők döntenek. Így történt, hogy az alkudozás végén azt az Ursula von der Leyent emelték az elnöki pozícióba, akinek fel sem merült a neve azt megelőzően. Most viszont már lehet tudni, hogy Von der Leyen szívesen újrázna. Az Európai Parlamentnek is vannak eszközei, a képviselők jóváhagyása nélkül ugyanis nem kezdheti meg a működését az új Európai Bizottság, vagyis könnyen intézményközi válság alakulhat ki a választásokat követően.

Mindenesetre az EP most úgy foglalt állást, hogy “a tárgyalások első fordulójában az európai parlamenti választásokon legtöbb képviselői mandátumot szerzett képviselőcsoport csúcsjelöltjének kell a folyamat élére állnia, szükség esetén a Parlament elnökének irányításával". A képviselők „jogalkotói megállapodást” sürgetnek a politikai pártok és a parlamenti képviselőcsoportok között annak érdekében, hogy a Parlamentben biztosított legyen a bizottsági munkaprogram alapjául szolgáló többség, és “az európai választópolgárok biztosak lehessenek abban, hogy akaratuk mindvégig következetesen érvényre jut”.

Az is szerepel a javaslatban, hogy a tagállamoknak mindenki számára befogadhatóvá és akadálymentessé kell tenniük a választásokkal kapcsolatos információkat, és szavazóközpontokat kell felállítaniuk, hogy a fogyatékossággal élő személyek is gyakorolhassák választójogukat. A társadalom egyéb csoportjait, így a más uniós tagállamban vagy harmadik országban élőket, valamint a hajléktalanokat is ösztönözni kell a választási részvételre. Emellett hathatósabb biztosítékokra és intézkedésekre van szükség emellett a dezinformációval, valamint a választási folyamatba való belső és külső beavatkozással szemben a javaslatok szerint.

Az egyik jelentéstevő, a német néppárti Sven Simon így érvelt a szavazást követően: „A szavazók tisztán akarnak látni azzal kapcsolatban, hogy választásuk hogyan befolyásolja a tisztségekre jelöltek személyét és az EU politikáját. Ne tegyünk úgy, mint 2019-ben! Nem szabad olyat ígérnünk, amit nem tudunk teljesíteni. Vissza kell szereznünk a csúcsjelöltállítás hitelét. Bárki lesz is az újonnan felállított Bizottság elnöke, a választópolgárok és a Parlament többségének egyértelmű támogatását kell élveznie.”