„Magyarországon nincs napirenden a sorkatonaság visszavezetése” – erősítette meg sokadszorra Orbán Viktor még május 31-én a Kossuth rádióban adott interjújában, majd hosszasan vezette le, hogy milyen alternatívák léteznek az ország hadászati célú, emberi erőforrásainak növelésére. A miniszterelnök szerint „nem feltétlen kell visszaállítani a sorkatonaságot, mert léteznek tartalékos képzési programok, léteznek katonai középiskolák, léteznek olyan nyári programok, amelyekkel a fegyverviseléshez, az önvédelemhez, a becsülethez, a hazaszeretethez közelebb tudjuk vinni az embereket, a fiatalokat”.

Magyarországon 2004-ben szűnt meg a sorkatonaság, ugyanakkor az alaptörvény szerint a 18 és az 50 év közötti férfiak kötelezhetők katonai szolgálat teljesítésére hadiállapot idején. A magyar haderő összetétele az aktív hivatásos szolgálatot, a szerződéses szolgálatot és a tartalékos szolgálatot végzőkből áll, utóbbinak három fajtája van, a védelmi tartalékos, a műveleti tartalékos és területvédelmi tartalékos – tisztázta az EUrologus kérdésére Szenes Zoltán volt vezérkari főnök. Szerinte az utóbbi fejlesztésére fektet jelentős hangsúlyt a kormány, mert a magyar honvédségnek egy országgyűlési határozat szerint 37 650 főből és 20 000 fő önkéntes tartalékosból kellene állnia, ehhez pedig még több ezer főt kell toborozni.

Európa másként csinálja

Az európai kontinensen elsősorban a Krím 2014-es annektálása, majd az orosz invázió miatt került napirendre a sorkatonaság kérdése, és ezen a téren tagállamonként nagyon eltérő gyakorlat alakult ki. Norvégiában és Svédországban szelekciós kérdőív kitöltésén alapuló válogatási rendszert, Litvániában, Lettországban és Dániában sorsolásos alapon működő katonai szolgálatot, Finnországban és Észtországban pedig hagyományosan kötelező szolgálatot alkalmaznak az államok a haderő fenntartására.

Litvániában 2008-ban felfüggesztették, majd a Krím-félsziget orosz annektálása után 2015 tavaszán visszaállították a sorkatonaságot, azóta pedig évi 3500-4000 18-26 éves korú litván vonul be a 9 hónapos szolgálati időre. Lettországban ehhez hasonlóan az orosz invázió fenyegetése miatt 2022 nyarán kötelező sorkatonaságot vezetett be a kormány, mert több mint 800 katona hiányzott az ország hadseregéből, és 2028-tól a nők számára is kötelezővé tenné a sorkatonaságot.

A balti tagállamokkal szemben Spanyolországban majdhogynem tabunak számít a kötelező sorkatonaság kérdése. Az 1980-1990-es évek besorozásellenes mozgalmai olyan társadalmi atmoszférát alakítottak ki, ami után „politikai öngyilkosság lenne” kötelező katonai szolgálatra kényszeríteni a lakosságot, nyilatkozta Rafael Azangith szociológus, a Baszkföldi Egyetem volt professzora a Voxeurope–nak.

A 2008-2009-es pénzügyi válság és a biztonságpolitikai paradigmaváltás – a legtöbb ország a minőségi kiképzését kezdte előnyben részesíteni a tömeges felfegyverzés helyett – járultak hozzá a németországi sorkatonaság 2011-es eltörléséhez. Ezt a vitát 2023 elején Boris Pistorius német szociáldemokrata védelmi miniszter nyitotta újra hivatalba lépésekor. Azzal a tervvel állt elő, hogy 2025-re húszezer fővel, 203 ezer főre bővíti a német hadsereg létszámát. A svéd modellt követné a német procedúra elsősorban a férfiak körében, ez alapján a legrátermettebbek előtt nyitná csak meg az utat az alapszintű katonai szolgálat felé. A hat hónapos szolgálati időt pedig 17 hónapra lehetne legfeljebb kibővíteni.

A szociáldemokraták (SPD) – Pistorius maga is ennek a pártnak a tagja – és a szabaddemokraták (FDP) részéről is erős kritikákat kapott az elképzelés, ugyanakkor tavaly májusban a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) felvette programjába a kötelező katonai szolgálat fokozatos visszaállítását. Ez azonban még nem jelenti a sorozás gyors visszavezetését Németországban. Nem is lenne könnyen megtehető lépés, hiszen a német lakosság 57 százaléka nem ragadna fegyvert, ha az ország háborúban állna, 20 százaléka tartózkodott és csak 23% válaszolt igennel a Gallup Intézet tavaly márciusi felmérése szerint.

A gyakran emlegetett finn modell nem bonyolítja túl az ország hadügyi felkészülését. Minden 18 és 60 év közötti férfi számára kötelező a katonai szolgálat, a nők számára válaszható. A katonai szolgálat alatt fegyveres, fegyvertelen, vagy nem fegyveres (polgári) szolgálatot teljesíthetnek a finnek, a kiképzések pedig 165-től 347 napig tarthatnak. Ez után tartalékosként kerülnek be a polgárok a finn állam nyilvántartásába.

Hazafiasság vagy kényszer?

A magyar kormány elsősorban a középiskolások oktatási struktúráját célozva vezetett be reformokat, hogy a katonai szolgálat felé terelje a fiatalokat. Egy 2021-es kormányrendelet szerint 2023 szeptemberétől, ha valaki az egyetemi felvételi előtt önkéntes tartalékos katonaként alapkiképzést teljesített 16 többletpontra, ha hat hónapos kiképzést 32 többletpontra számíthat.Ha a kiképzést követő hat hónapos szolgálati ideje alatt újabb képzést teljesít, akkor 64 többletpontra jogosult. A Honvédelmi Minisztérium 2024 decemberi javaslatára a kormány lazított a feltételeken, és már az önkéntes tartalékos alapkiképzés öthetes periódusa után 16 többletponttal adhatják le egyetemi jelentkezésüket a diákok. A magyar kormány másik kezdeményezése a honvéd kadét program. A Honvédelem hivatalos oldalán közzétett adatok szerint országszerte 149 gimnáziumban és szakgimnáziumban 9500 diák tanul katonai alapismereteket.

Gyorsan elillan a honvédelmi lelkesedés

Jelenleg 12 ezer önkéntes katona van Magyarországon, azonban Szenes ezt a számot úgy kommentálta, hogy „van még teljesítendő dolog” a magyar honvédség fejlesztésében. Kiemelte, hogy „a tartalékos rendszer bővítése nem egyszerű dolog, nem csak kommunikáció, ez egy hosszabb távú építkezés”.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter február elején úgy fogalmazott, hogy a tavaly nyáron indult „Szeretem, megvédem” toborzó programon keresztül „ilyen rövid idő alatt még soha nem csatlakoztak ennyien a honvédséghez.” A közzétett adatok szerint 4000 új területvédelmi tartalékosról van szó, de Szalay-Bobrovniczky olyan messzemenő következtetésekre jut, hogy ez a szám „nemcsak a kampány eredményességét mutatja, hanem a magyar állampolgárok elkötelezettségét is az ország védelmének megerősítése mellett.”

A valóság ennél kevésbé kijózanítóbb képet fest. Szenes szerint „szimpatikus a lelkesedés, hogy megvédjük a hazánkat, de amikor megkérdezik az embereket konkrétan, hogy fegyvert fogna-e és harcolna-e a hazájáért, akkor a civil válaszadók körében az arány 46%-ra csökken.” A Gallup Intézet felmérése szerint nem egyedi eset, hogy nem vonulna be háború idején a társadalom többségi része: az európai polgárok 32%-a, a nyugat-európaiaké 29%-a és a kelet-európai lakosság 39%-a harcolna, ha háborúban állna a hazája.

Ez a cikk a PULSE projekt keretében készült. Elkészítéséhez hozzájárultak: Kuglics Sarolta (EUrologus/ HVG), Inés P. Chávarri, Ana Belén Ramos (El Confidencial- Spanyolország), Marina Kelava (H-Alter-Horvátország), Nikola Lalov (Mediapool.bg-Bulgária), Silvia Martelli (Il Sole 24 Ore-Olaszország), Martin Tschiderer (Der Standard-Ausztria) és Petr Jedlicka (Denik Referendum-Csehország)

Nyitóképen Orbán Viktor a Lynx lánctalpas páncélosok átadásán 2022-ben. Fotó: Veres Viktor