Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Több tucat per tárgya, hogy ki a jogos tulajdonosa az 1989 novemberében megalakult Hejőcsabai Cement- és Mészipari Rt.-nek (HCM). A társaság részvényeinek többségéhez 1994-ben a Környezetvédelmi Kft. (KV) magyar magánszemély tulajdonosai által alapított vállalkozások E-hiteles konstrukcióban jutottak hozzá, mégpedig úgy, hogy a világszerte száznál több üzemmel rendelkező svájci Holcim-csoport (korábban Holderbank) alighanem eltaktikázta magát. A pereskedésekből ugyanis úgy tűnik, hogy a cégcsoport a lehető legkisebb ráfordítással kívánt irányító pozíciót szerezni a HCM-ben, amelynek 33,3 százalékos kisebbségi tulajdonrészét még a Németh-kormány idején, 1989-ben adta el neki az egykori Cement- és Mészművek (Cemű). A Holcimnak egyúttal elővásárlási joga volt az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 1993-as pályázatában szereplő, a Ceműtől a privatizációs eljárás megkezdésekor elvont többségi részvénycsomagra is.
A svájciakat eleinte nem aggasztotta, hogy az ÁVÜ egyúttal magához vonta a HCM által a Ceműtől bérelt ingatlanokat, berendezéseket, s azokat is eladásra kínálta, noha a korábbi bérleti szerződés szerint azok legkésőbb 1993 végén ingyen a HCM-be szálltak volna.
Az ÁVÜ két sikertelen kiírás után 44,75 százaléknyi részvénytulajdont kínált eladásra, s azt is vállalta: ha a leendő vevő nem tudna megegyezni további 12,05 százalék megszerzéséről a szintén részvényes Beremendi Cement- és Mészipari Rt.-vel, akkor a dolgozóknak szánt 6,61 százalékot is eladja neki, vagyis a vevő mindenképpen többségi részesedéshez jut. Ekkor még nem nyugtalankodott a Holcim, hogy ezáltal kisebbségi tulajdonos lehet. Sőt rábólintott, hogy az ÁVÜ pályázatán azok a magyar magánszemélyek is induljanak, akiknek 50 százalékos üzletrészük volt a KV-ben, amelynek 25 százaléka a Holcim holland leánycége, az Arcis N. V. érdekeltsége volt. Szintén 25 százalékot birtokolt benne az osztrák Lobbe Beteiligungs AG. A svájci-magyar együttműködést az is motiválta, hogy többéves kísérletek nyomán úgy tűnt, a KV megkapja a hatósági engedélyeket a nagy fűtőértékű veszélyes hulladékokból készített fűtőanyag cementgyári tüzelésére, ami alaposan csökkentette volna az energiaszámlát. Ám az eljárás mégsem kapott végleges engedélyt, a KV pedig tulajdonosainak csatározása miatt 2001 óta felszámolás alatt áll.
Az ÁVÜ-pályázat idején még jó kapcsolatban levő üzlettársak 1994 februárjában megállapodtak: a magyarok hat kft-t alapítanak - ennyire a felvehető E-hitel banktechnikai korlátozásai miatt volt szükség -, s ezek konzorciuma vásárolja meg a HCM többségi tulajdonát és eszközeit. Majd az E-hitel 2009-ben esedékes lejárta után a konzorcium beolvad a KV-be, amely így a HCM többségi tulajdonosa lett volna. A kft - magyar felek által elért - vagyongyarapodásához az Arcis és a Lobbe 2,2-2,2 millió svájci frankos kölcsön nyújtásával járult hozzá.
A privatizációs pályázaton azonban nem várt versenytársat kapott a konzorcium, amely összesen 2 milliárd forintos vételárat kínált (ebből 1,5 milliárd forint E-hitel, 260 millió forint kárpótlási jegy, a többi készpénz volt). A februári megállapodást követően a Holcim magyarországi leányvállalatának élére kinevezett Prieszol József - a svájciak tudtával - ugyancsak vételi ajánlatot adott be a HCM menedzsmentjével közösen, ez 1,1 milliárd forint volt (felerészben készpénz, felerészben E-hitel és kárpótlási jegy). A pályázaton a magyar konzorcium lett a nyertes, amely a beremendi cementgyártól is megvette a 12,05 százaléknyi részvényt, az ÁVÜ-től pedig 500 millió forintért az addig a Ceműtől bérelt eszközöket, ingatlanokat. A Holcim 15 napig még ekkor is élhetett volna elővásárlási jogával, sőt vételi szándéka esetén pályázaton kívül is joga lett volna megállapodni az ÁVÜ-vel. Elővásárlási joga érvényesítése helyett azonban megkötötték a KV-vel a februári megállapodás szerinti hitelszerződést. Csakhogy a 14. napon, 1994. augusztus 23-án a Holcim új egyezségre akart jutni a konzorciummal, amelytől azt várta volna, hogy egy hónapon belül adja át az eszközöket (beleértve az ingatlanokat, berendezéseket) a HCM-nek, a beremendi 12,05 százalékos csomagot pedig a vételáron az Arcisnak, ily módon garantálva a Holcim-csoport többségi részesedését.
Az augusztus 23-án egyeztetett szöveget azonban utóbb a KV taggyűlése nem hagyta jóvá - a Lobbe sem szavazta meg -, noha ez érvényességének feltétele volt. A dokumentumot tervezetnek tekintő, azt aláíró Kálmán Jánost, a magyar tulajdonosok képviselőjét, a KV társtulajdonos-ügyvezetőjét egy sajtóközleményben szerződésszegéssel vádolta meg Thomas Schmidheiny, a Holcim-csoport elnöke. Kálmán erre beperelte Schmidheinyt. A tavaly novemberig elhúzódott per végén a Fővárosi Bíróság Kálmán jó hírnevének megsértése miatt jogerősen 800 ezer forint nem vagyoni kár megtérítésére ítélte a Holcim elnökét. Schmidheiny hazai terepen sem járt jobban: szintén bírósági ítélet után a sztorival foglalkozó Neue Zürcher Zeitungnak is helyreigazításban kellett elismernie, hogy Kálmán nem követett el szerződésszegést. Ezt 2002 októberében a bécsi választott bíróság is kimondta: a konzorcium "nem hibáztatható egy olyan szerződés nem teljesítéséért, amelyben a felek sohasem értettek egyet".
"A Holcim nem számított arra, hogy az ÁVÜ a Holcim által használt ingatlanokat és egyéb eszközöket a konzorciumnak értékesíti, mert 1989-ben a Cemű a Holcimmal szemben írásban vállalt kötelezettséget arra, hogy ezeket az eszközöket a HCM-nek fogja átadni. De azért sem számíthatott erre, mert az Arcis, a Lobbe és a KV közti 1994. februári megállapodás is arra vonatkozott, hogy a kft csak az állami tulajdonban lévő részvényeket veszi meg" - mondta a HVG-nek Nádai Tamás, a hejőcsabai gyár jogtanácsosa. Magyarázata szerint eredetileg csak arról volt szó, hogy a kisebbségi 44,75 százalék kerül konzorciumi kézbe, a beremendi rész nem. Az Arcis a választott bíróságon is igyekezett alátámasztani, hogy a magyar fél megtévesztette őt, ám az ítélet szerint "ennek az állításnak ellentmondanak a bizonyítékként benyújtott dokumentumok". Miután elővásárlási jogánál fogva a Holcim megkapta a privatizációs szerződést annak hatálybalépése előtt, nehéz elképzelni, hogy információi hiányosak lettek volna. 1995-ben el is vesztette azt a pert, amelyben megtámadta a privatizációs szerződést.
A perlekedő tulajdonosok az igazgatóság és a felügyelőbizottság mandátumának lejárta után 1996 végéig nem tudtak új testületeket választani. Mivel a cég működését emiatt veszélybe sodródni látta az E-hitelt nyújtó Agrobank jogutóda, a Mezőbank Rt., 1996 októberében eladta követelését. Történetesen épp a CeBeKa Kft.-nek, a Holcim-csoport magyarországi leányvállalatának, amely azonnal lejárttá tette azt, majd a tartozás fejében a konzorcium által a banknál letétbe helyezett részvények eladásából fedezte követelését (HVG, 1997. november 29.). A vevő az Arcis és két - feltehetően a Holcim-csoporthoz kötődő - offshore cég volt. A követelés eladásának jogszerűségéről máig nincs jogerős bírói döntés. A hitelfedezetként szolgáló, letéti részvényekben megtestesülő banki óvadéki jog átadását viszont - noha a konkurens kezére került - jogszerűnek tartotta a Legfelsőbb Bíróság (LB). "Ebből azonban nem következik, hogy a felelős őrzésre átvett letétet sajátjaként kezelhetné, és széfjéből másnak továbbadhatná a Mezőbank, illetve a CeBeKa" - állítja az ismét ügyvédi hivatását gyakorló Torgyán József, aki elvi okokból vállalt szerepet a perekben, mondván, a multikkal is be kell tartatni az előírásokat. Szerinte ez a jogi szakirodalomban "kauciószédelgésként" emlegetett eset büntetőeljárást indokol. Hűtlen kezelés, illetve sikkasztás és csalás címén az érintett hat kft feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen.
A magyar konzorcium javára billent viszont a mérleg a korábban a Holcim által bérelt ingatlanok és ingóságok ügyében, amelyek hasznát eddig kizárólag az 1999-ben összevont lábatlani és hejőcsabai cementgyár tulajdonosa, a Holcim Hungária Rt. (HH) élvezte. Tavaly jogerősen, majd a felülvizsgálati eljárásban idén januárban újfent megerősítette az LB, hogy érvénytelen a már más bírói fórumokat is megjárt 1994. augusztus 23-ai "szerződés", arra hivatkozva tehát a HH nem veheti tulajdonba az általa használt ingatlanokat. Ennek ellenére az ingatlanok használatáért továbbra sem fizet a HH a konzorciumnak, amelynek öt kft-je időközben a hatodikba olvadt. "Másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmünk elbírálása függőben van, ez csak részítélet" - lát még esélyt számára kedvező döntésre Nádai. A HH egyebek közt azzal érvel, hogy a vitatott ingatlanokra az osztatlan közös tulajdon miatt elővásárlási joga van, de nem élhetett vele a privatizáció óta. Továbbá az ingatlanokra ráépítés címén szerzett tulajdonjogot: 310 millió forintért korszerűsítette a hidrátüzemet, 1,15 milliárdért a szénőrlő malmokat, összességében 1,8 milliárd forintot költött, "amihez képest az ingatlanok értéke elenyésző" - áll a keresetlevélben. Torgyán szerint viszont e kérelmek alaptalanok, csakis az időhúzást szolgálják.
Az évtizedes perlekedés alatt a hejőcsabai cementgyár zavartalanul működik. A HH a 2002-es üzleti év után tavaly 4 milliárd forint osztalékot fizetett, a múlt év után pedig az idén várhatóan közel 5 milliárdot oszt ki jelenleg birtokon belül levő tulajdonosainak.
SZABÓ GÁBOR
