Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) eredeti jó és követendő célja, hogy csökkenjenek a kis- és mikrovállalkozások adminisztrációs terhei. A konstrukció lényege, hogy egy bizonyos bruttó (azaz áfával együtt értendő) árbevételi határig (ez jelenleg 25 millió forint) az árbevétel 15 százalékának befizetésével a vállalkozó mentesül a társasági adó, osztalékadó, vállalkozó személyi jövedelemadó, átalányadó, cégautó adó és az áfa fizetési kötelezettsége alól, valamint nem kell részletes nyilvántartásokat vezetnie.

Az adó alapjának meghatározásakor az eva, mint átalányadó a vállalkozó tényleges költségeit nem veszi figyelembe, ezért alkalmazását azok választják, akiknek bevételeik megszerzése érdekében viszonylag kevés költségük merül fel (például a szellemi foglalkozásúak). Vagy azok, akik csak bevételeiket szerepeltetik evás vállalkozásukban, költségeiket pedig egy másik vállalkozásban számolják el. A fenti egyszerűsítések a központi költségvetésnek azonban sokba kerülnek.

Eva és áfa

Az evás vállalkozó az általa kibocsátott számlák után külön nem fizet áfát (az megfizetettnek minősül a 15 százalékos eva megfizetésével). Ugyanakkor az általa kibocsátott számlák áfa-tartalmát, azaz általában 25 százalék áfát levonhatja az, akinek a nevére a számlát kibocsátották. Az alábbi táblázat szemlélteti, hogy az evázó különböző költséghányada mellett, feltételezve, hogy eléri az árbevételi határt, a fenti áfa-kezelési sajátosságból mekkora áfa bevétel kiesése származik a költségvetésnek (az általános 25 százalékos áfa alá tartozó bevételek és költségek esetén).

A fenti számításokból látható, hogy elméletileg az evázók összességét figyelembe véve, a költségvetés akár pozitívan is kijöhetne az eva konstrukciójában. Ez akkor teljesülhet, ha az evázók között a 25 százalék és 100 százalék közötti költséghányaddal rendelkezők is ennének (mondjuk legalább annyian, mint a 25 százalék alatti költséghányaddal rendelkezők).

Azok azonban, akiknél olyan magas a költséghányad, hogy kiegyenlítenék az alacsony költséghányadú evázók miatti költségvetési bevételkiesést, logikusan nem választják az evát. 25 százalék költséghányad esetén ugyanis a bevételek után meg nem fizetendő áfa (ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a 15 százalék eva csak a 25 százalék fizetendő áfát ellentételezi) éppen annyi, mint a költségek után le nem vonható áfa (a bevétel 25 százalékának megfelelő költségek 25 százaléka).

Ez a határ pontosan megegyezik azzal a határral, ahol a költségvetés éppen nem veszít az eván. E fölötti költséghányad esetén jelentene az eva költségvetési bevételt. Ezen felül nyilván a jövedelemadóbeli megfontolások is azokat a vállalkozásokat terelik inkább eva alá, akiknél alacsony a költséghányad, ezzel növelve az állam veszteségét.

Gyakorlatilag tehát a költségvetésnek csak bevételkiesést jelenthetnek az evázók: azok ugyanis, akik esetében a költségvetésnek előnyös lenne a konstrukció, nem választják az evát. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy mennyire járult hozzá az eva az áfa bevételek elmaradásához.

Az eva és az áfa kapcsolatát színezi 2004. május 1-i belépésünk az Európai Unióba. Az uniós költségvetésnek ugyanis saját forrását képezi a tagállamok által beszedett hozzáadott érték adó (nálunk az áfa) arányos tagállami befizetések. Ezért ahhoz, hogy a magyar eva  az  EU számára teljesen elfogadható legyen, a magyar hatóságoknak ki kellene mutatnia, hogy a befizetett 15 százalék eva hány százaléka tekinthető áfának.

A fenti számpéldákban az egyszerűség kedvéért feltételeztük, hogy mind a 15 százalék annak tudható be. Ez azonban nyilvánvalóan csak egyszerűsítés, hiszen a valóságban a befizetett eva az áfa mellett fedezetet nyújt az egyébként fizetendő társasági adó, osztalékadó, illetve vállalkozó személyi jövedelemadó vagy átalányadó és a cégautó adó összegére is.

Brüsszel valószínűleg csak akkor fogadná el az evát EU-konformnak, ha a magyar hatóságok az áfa arányát az evában legalább 10-12 százalékra becsülnék. Ez azt jelentené, hogy a felsorolt többi adóra mindössze 3-5 százaléka nyújtana fedezetet 20 millió forint nettó árbevételig (vö. a 16 százalékos társasági adó kulccsal, illetve a 38 százalékos szja kulccsal!). Az adott evázó költséghányada természetesen valamennyire árnyalja a képet – de amint már láttuk, az evát azok választják, akiknek költséghányada elhanyagolható.

Eva és járulékok

Az evázók a 15 százalékos eva mellett természetesen fizetnek járulékokat. A törvény szerint legalább a minimálbérnek megfelelő összeg alapján. A gyakorlatban pedig maximum a minimálbér után – jóllehet éves szinten közel 20 millió forint nettó árbevételük van (figyelembe véve az elhanyagolható költséghányadot).

Hasonlóképpen, ha az evázónak más társadalombiztosítási jogviszonya is van (úgynevezett „többes jogviszonyos”), egészségbiztosítási járulék megfizetésére nem kötelezett. Az ezen felüli társadalombiztosítási járulékokat az eva alap 4 százaléka, azaz havonta kb. 83 000 forint után fizeti. Jóllehet, havi nettó bevétele valójában 1 600 000 forint fölött van.

Az elmondottakat tetézi az idén június 30-ig biztosított amnesztia a színlelt munkajellegű jogviszonyoknak. Nem meglepő tehát, hogy kezd elharapódzni az a gyakorlat, hogy a evás vállalkozásokon keresztül fizetnek jutalmat. Teljes bevételük után mindössze 15 százalék adót fizetnek, és járulékterheik is elhanyagolhatók a jövedelemadó rendszerében egyébként fizetendőhöz képest. Az amnesztia miatt az adóhatóság pedig gyakorlatilag tehetetlen.

Széles körben ismert tény, hogy Magyarországon régiós összehasonlításban kiemelkedően magas az élőmunka terhe (ld. „Drágábban dolgozunk, mint a szomszédok”). A csökkentés azonban nem lehetséges anélkül, hogy másutt ne emeljék tovább a költségvetési befizetéseket. Ugyanakkor az adópolitika megengedi magának azt a luxust, hogy az eva révén tetemes összegű járulékbevételektől esik el.

Az eva által elérendő célok – másképpen, olcsóbban

Az eva bevezetésének eredeti célja, a kis- és mikrovállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése, a jövedelmek adórendszerbe terelése, azaz a „kifehérítés” fontos, és mindenképpen támogatandó cél. Ezek megvalósítására azonban az eva jelenlegi formájában nem alkalmas, nem hatékony módszer.

A „fehérítést” nem éri el, hiszen egy vállalkozásnak legalább két évig kell működnie ahhoz, hogy az evát választhassa. Aki korábban is teljesen feketén dolgozott, annak nincs meg a kellő pedigréje az eva választáshoz, így feltehetően továbbra is a feketézők csapatát erősíti.

Nyilvánvalóan számosan vannak azok, akik az evát nem elsősorban adóelkerülési célból választották, hanem az eredeti célnak megfelelően, adminisztrációjuk csökkentése miatt. Azonban a rendszer túl messzire ment abban a tekintetben, hogy milyen adókat fed le az eva, és a 15 százalékos átalányadókulcs a gyakorlatban túlságosan is vonzónak tűnik összevetve a normál adóterheléssel, tetézve mindezt azzal, hogy az adóhatóságnak nincs eszköze a nyilvánvaló adóelkerülésekkel szembeni fellépésre.

Mindezek figyelembevételével, a versenyképesség javítása miatt (ld. „Miért van szükség adóreformra?”) át kell gondolni, hogy azokat a célokat, amelyek érdekében az evát bevezették, más módon, a gyakorlatban nem adóelkerülésre ösztönző módszerekkel miként lehet megoldani.

Az eddig nem adózott jövedelmeket meg kell adóztatni, ez a köz érdeke. Ezért szükséges az eva megszüntetése, de legalábbis alapvető átalakítása. Olyan rendszert kell felállítani, ami az adminisztrációt csökkenti, de egyúttal adóbevételt és biztosít az állam részére annak érdekében, hogy az általános adóterhelés csökkenhessen, a köz érdeke jobban érvényesüljön egy csoportéval szemben.