Az elmúlt 15 évben Magyarország annak ellenére vált Közép-Kelet-Európa egyik kockázati tőke központjává, hogy a törvényi szabályozás következtében az állami tulajdonú befektetőkön kívül gyakorlatilag nincs itthon bejegyzett kockázati tőkealap. A jelenleg mintegy 40 Magyarországon ígéretes befektetési lehetőségeket kereső alapot külföldön jegyezték be.

Magyarországon az első kockázati tőke befektetések közvetlenül a rendszerváltás után történtek. A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (HVCA) adatai alapján az elmúlt 15 évben megközelítőleg 1,8 milliárd euró kockázati tőkét fektettek be több mint 600 magyar cégbe.

© Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület

Uniós csatlakozásunkkal több európai szintű tőkealap is megjelent Magyarországon, és már a hazai magán-nyugdíjpénztárak is részt vesznek ezekben az alapokban. A trendek alapján egyértelmű, hogy a tőkealapok fő fókuszát jelentő 1 milliárd forint feletti befektetési tartományban egyre inkább az ígéretes projektek jelentik a szűk keresztmetszetet.

A  GDP-arányos kockázati tőke befektetéseket figyelembe véve Magyarország a Közép-Kelet-Európai régió egyik legjelentősebb kockázati tőke központjává vált, és olyan országokat is megelőzünk, mint Ausztria vagy Görögország. Nyugat-Európához képest azonban még mindig jelentős lemaradás érzékelhető: az európai átlag a magyar GDP-arányos tőkebefektetés háromszorosára rúg.

Nincs ugyanakkor jelentős eltérés a befektetések fejlettségi szint szerinti eloszlásában. A magyar befektetési struktúra az európaihoz hasonlóan a fejlesztési tőke és a kivásárlásokra fordított tőke dominanciáját mutatja, amely 2004-ben a teljes befektetési volumen 94 százalékát tette ki.

Magyarországon a fejlesztési tőke és a kivásárlásokra fordított tőke közötti megoszlás időben jelentősen változik: a piac viszonylag kis mérete, és a kisebb vállalatméretek következtében évente csupán 1-2 darab, változó befektetési összegű kivásárlás finanszírozása történik kockázati tőkével.

A kiemelkedő jelentőséggel bíró, jellemzően kisvállalkozásoknak nyújtott magvető (seed) és induló (start-up) tőke részaránya az európaihoz hasonlóan a befektetési volumen körülbelül 6 százalékát teszi ki. Bár a hasonló befektetések összértéke aránylag alacsony, darabszámuk mégis jelentős: minden harmadik kockázati tőke befektetés minősül magvetőnek, vagy indulónak. A volumenből történő jóval alacsonyabb részesedése mindössze a kisebb befektetési méret következménye.

Ahol jelentősebb lemaradás érzékelhető, az a cégekből történő kiszállások (exitek) módja. Magyarországon az elmúlt években gyakorlatilag nem beszélhetünk tőzsdei bevezetésről - pedig Nyugat-Európában a tőkealapok szívesen adják el részüket a börzén keresztül. A tőkepiac viszonylagos fejletlensége következtében az exitek között jóval kevesebb más kockázati tőkésnek történő értékesítés, illetve hitellel történő kiváltás történt, kevesebb azonban a leírt befektetés is.

Az európainál magasabb hazai növekedés és a kevesebb leírt befektetés következtében a kockázati tőkebefektetők számára a magyar piac továbbra is kellő vonzerővel bír. Bár a kockázati tőkealapok kizárólag akkor fektetnek be egy cégbe, amikor az exitet biztosítottnak látják, az általános vélekedés alapján ha egy cég sikeres, akkor eladható.

Szükséges azonban rámutatni a nyugat-európai piac gyengeségeire is. Igaz, hogy hazánkban a korai fázisú befektetések a nyugat-európaival egy szinten vannak, mégis e szint a kívánatosnál jóval alacsonyabb. Ez több okra vezethető vissza.

Az első ok az lehet, hogy a korai fázisban lévő fejlesztési elképzelések sikeres megvalósulása általában kockázatosabb, mint a későbbi fázisban lévőké. Másodszor egy kisebb befektetéssel sokszor ugyanannyi munka van, mint egy nagyobbal, azonban a kisebb befektetési volumen következtében egységnyi munkaóra ráfordítás nagyobb mértékben rontja a kockázati tőke megtérülését. 

A magyar kockázati-tőke piac Közép-Kelet-Európában tehát vezető szerepet tölt be és megközelíti az európai fejletségi szintet. A befektetési volumen az elmúlt években folyamatosan meghaladta a 27 milliárd forintot. Éppen a befektetési volumen tekintetében komoly viszont a lemaradás, amelyet a magán-nyugdíjpénztárak kockázati tőkealapokba történő invesztálása jelentős mértékben kompenzálhat.