Quaden lényegében a szociális ügyek olasz miniszterének, Roberto Maroninak a szavaira reagált, aki egy pénteken megjelent lapinterjújában  a gazdasági növekedés lassulását, a versenyképesség gyengülését és a munkanélküliségi helyzetet mind összefüggésbe hozta a közös európai valutával, s felvette: ideiglenesen újra be kellene vezetni a lírát, ez utóbbinak és az eurónak egymás mellett kellene létezni.
   
Mint Quaden mondta, "egyes kormányok arra kaptak mandátumot lakosságuktól, hogy ne ratifikálják az alkotmányt. Ám egyetlen kormány sem kapott mandátumot arra népétől, hogy kilépjen az Európai Unióból, vagy az eurózónából."
   
Az olasz javaslat nagy  megütközést keltett az uniós intézményekben (az Európai Bizottság illetékes szóvivője azt hangsúlyozta, hogy "az euró örökre szól", az EKB vezető közgazdásza pedig demagógiával vádolta a minisztert, s egy ilyen lépést Olaszország számára "gazdasági öngyilkosságnak" minősített) - ám az bizonyos, hogy ezzel a felvetéssel, illetve a franciaországi, s különösen a hollandiai népszavazással megtört az eurót bevezetése óta övező tabu.
   
Egyes francia lapjelentések szerint már az euróövezet legerősebb gazdaságában, Németországban is szóba került az euróövezet felbomlásának veszélye, méghozzá a legmagasabb szinten, Axel Weber, a Bundesbank elnöke, Hans Eichel német pénzügyminiszter és vezető közgazdászok múlt heti, bizalmas megbeszélésén. A résztvevők szerint az euróövezet tagállamainak
gazdasági növekedésénél mutatkozó jelentős különbségek hosszabb távon magukban hordozzák ezt a veszélyt, még ha ez egyelőre minimális is.
   
A belga jegybankelnök mindezekre válaszolva hangsúlyozta: a közös pénz az euróövezetben részt vevő összes ország és ezek lakossága számára előnyös, többek között a hirtelen árfolyamváltozásokból fakadó válságok eltűnése miatt, s azért, mert rendkívül alacsony kamatszinteket tett lehetővé mind rövid, mind
hosszú távon. Egyben visszautasította a berlini gazdasági miniszter, Wolfgang Clement szavait is, aki szerint Németország "nem elhanyagolható árat" fizet az euróövezetbeli tagságért, mert ha saját maga irányíthatná pénzpolitikáját, alacsonyabbak lennének a kamatlábak. Quaden szerint a hosszú távú, 3,5 százalékos központi kamat soha nem látott alacsony szinten van, a rövid távú eurózónás kamat pedig, ha az inflációt leszámítják, gyakorlatilag nulla.