Magyar foci 2007. Zöld fényre várva © Fazekas István

A testületnek az elnök Michel Platinivel együtt tizennégy tagja van, amelyben az ukrán és az olasz képviselő országának érintettsége miatt ezúttal nem szavaz. A rendezési jog elnyeréséhez a lehetséges szavazatok számának a felét plusz egyet, azaz hét voksot kell szerezni. Ha az első körben nem születik döntés, akkor a legkevesebb szavazatot gyűjtő pályázó kiesik, és két jelölt közül választanak a tagok. Ha a második körben 6-6 lesz a végeredmény, akkor Platini szavazata dönt a házigazda kilétéről.

Az UEFA végrehajtó bizottságának tagjai: Michel Platini (francia) az UEFA elnöke, Senes Erzik (török), az UEFA alelnöke, Geoffrey Thompson (angol), az UEFA alelnöke, Angel Maria Villar Llona (spanyol), az UEFA alelnöke, Gerhard Mayer-Vorfelder (német), az UEFA alelnöke, Mariosz Lefkaritisz (ciprusi), Vjacseszlav Koloszkov (orosz), Gilberto Madail (portugál), Joseph Mifsud (máltai), Per Ravn Omdal (norvég), Mircea Sandu (román), Mathieu Sprengers (holland), illetve a két nem szavazó: Hrigorij Szurkisz (ukrán), és Franco Carraro (olasz).

Az eddigi labdarúgó Európa-bajnokságok mérkőzés- és nézőszámai

Év	Helyszín	Összes mérkőzés	Összes néző	Meccsenkénti nézőátlag
1960	Franciaország	4	78 958	19 740
1964	Spanyolország	4	156 253	39 063
1968	Olaszország	5	192 119	38 424
1972	Belgium	4	106 510	26 628
1976	Jugoszlávia	4	106 087	26 522
1980	Olaszország	14	350 655	25 047
1984	Franciaország	15	599 655	39 977
1988	Németország	15	935 681	62 379
1992	Svédország	15	429 623	28 642
1996	Anglia	31	1 269 894	40 964
2000	Belgium és Hollandia	31	1 102 850	35 576
2004	Portugália	31	1 190 586	38 406

„Számunkra egy Eb-rendezés többet ér a világbajnoki címnél, mert a házigazdaság hosszabb távon sokkal komolyabb hasznot hoz az országnak" – mondta a dpa német hírügynökségnek interjúban Vlatko Markovic, a horvát szövetség elnöke. A dpa elemzése szerint Horvátország futball-lázban ég, Magyarországon ezzel szemben az emberek elfordultak a sportágtól, a válogatott 1986 óta nem vett részt jelentős nemzetközi tornán, a bajnoki meccsekre alig néhány ezren kíváncsiak az élvonalban. Az ország legnépszerűbb és külföldön is legismertebb klubja, a Ferencváros a csőd szélén áll, és a másodosztályban szenved.

Horvátországban jelenleg 900 ezer ágy várja a külföldi vendégeket, az infrastruktúra is megfelelő, kellő számú nemzetközi repülőtér és megfelelő minőségű autópályák állnak rendelkezésre, a stadionok azonban felújításra szorulnak. Magyarországnak viszont jelentős fejlesztéseket kell végrehajtania, amelyek finanszírozására a kormány garanciát vállalt. A német hírügynökség ugyanakkor kérdésesnek tartja, hogy a magyar lakosság a rendezési jog elnyerése esetén hajlandó lenne-e plusz adók formájában további terheket vállalni a sikeres rendezés és a több százmillió eurós költség előteremtése érdekében.

Gyárfás Tamás a pályázati bizottság vezetője. A nagy kombinátor © Túry Gergely

A legutóbbi Eb rendezése Portugáliának 800 millió eurójába került. Hogy ez jó üzlet volt-e, arról azóta is folyik a vita. Mindenesetre a rendezés előkészületei és a portugál költségvetési hiány elszaladása (egészen 7 százalékig) az Európa-bajnokságra való felkészülés idejére esett.

A magyar tervek nem számolnak ekkora kiadásokkal. Egy 2005-ben kelt kormányhatározat szerint 159,5 millió euróban jelölte meg az Eb-re fordítható keretet. Ez még akkor is kevésnek tűnik, ha folyóáron ennél többet lehet majd elkölteni, s a horvátokkal való közös rendezés miatt ez az összeg az összehasonlításhoz megkettőzhető.

Az eredeti előirányzat szerint a kormány ebből mindössze 60,6 milliárd forintot költene az eseményre, de csak a szükséges stadionépítések is 100 milliárd forintot kívánnának. Azaz a fejlesztésekbe be kellene szállniuk az önkormányzatoknak és a magántőkének is. Hogy miként, arról nem lehet tudni semmi bizonyosat. Legfeljebb csak sejteni, hogy a kormány által favorizált és az ellenzék (meg újabban a számvevők) által kritizált PPP (Public-Privat Partnership – közösségi-magán társulás) rendszer komoly szerepet kaphatna, amelyben a beruházás finanszírozásáért cserébe a magánbefektető különböző meghatározott időre szóló jogokat szerezhetne az üzemeltetésre, illetve a kormánytól ütemezett visszatérítésre is számíthatna. A végén így a befektető jelentősen több pénzzel szállhatna ki, mint amennyit betett, de a költségvetésnek nem jelentenének azonnali kiadást a beruházások, ráadásul az üzemeltetésből származó bevételek csökkentenék a visszatérítendő összeget. Ezzel elvileg mindenki jól jár, ha működik a rendszer. A vita arról folyik, hogy ez a gyakorlatban is megfelelő formája-e a nagyberuházások finanszírozásának.

Márpedig nagyberuházásokra a stadionépítések mellett is szükség lesz. Mert bár a Magyarországi helyszínek Budapest (61 ezer fős), Debrecen (38 ezer), Győr (36 ezer) és Székesfehérvár (44 ezer) mindegyike elérhető lesz autópályán, de nincs folyamatos autópálya-összeköttetés Horvátországgal. Ezért 2012-ig az M7-es és az M6-os utat mindenképpen be kéne fejezni. Erre egyébként nagy valószínűséggel az Eb-rendezés nélkül is sor kerülne. Ugyanakkor szükség volna a Székesfehérvár és Győr mellet a repülőterek és a vasúti összeköttetés fejlesztésére is. Ez még akkor is sokmilliárdos kiadásokkal jár, ha Székesfehérvár a 70 kilométerre lévő ferihegyi és Győr a 100 kilométerre lévő schwechati légikikötőtől viszonylag gyorsan elérhető. A charterjáratok és magángépek fogadására ugyanis közelebbi repülőterek szükségesek.

A vasútfejlesztésekkel hasonló a helyzet, mint az autópályákéval. A két legtávolabbi magyar helyszín Győr és Debrecen között viszonylag gyors vasúti közlekedési lehetőséget kell teremteni. Továbbá szükség volna a Horvátországba irányuló vasútvonalak korszerűsítésére is. Utóbbiakról például a fejlesztési tervekben egyáltalán nem esik szó. Bár egyáltalán nem zárható ki, hogy a rijekai, koperi és trieszti kikötőbe irányuló áruszállítás érdekében az Európai Uniótól sikerül forrásokat szerezni a Budapest–Murakeresztúr vonal fejlesztésére.

  

Kisteleki MLSZ-elnök. Nyelvgyakorlat © Túry Gergely

Sokba kerülhet a vidéki hotelfejlesztési program is. Például a vidéki városokban egyetlen ötcsillagos szálloda sem üzemel pillanatnyilag. Kérdés, hogy miféle cégek lesznek hajlandók például e beruházásokat finanszírozni, illetve mit lehet kezdeni majd a szükséges tömegben felépülő, de az Eb után nagy valószínűséggel kihasználtsági gondok elé néző szálláshelyekkel.

Hasonló gondok adnak okot a homlokráncolásra a méregdrágán felépített vagy felújított stadionok esetében is. Elég arra gondolni, hogy csak a 61 ezer néző befogadására tervezett Puskás Ferenc Stadionba egy teljes magyar első osztályú bajnoki forduló teljes közönsége háromszor beférne. Ahhoz, hogy a mérkőzések látogatottsága jelentősen növekedjék, ahhoz a magyar labdarúgás minőségének gyors emelkedésére volna szükség, illetve meg kellene teremteni a rendet a stadionokban és azok környékén, s fel kellene számolni a futballhuliganizmust. Ez pedig további igen jelentős kiadásokkal jár. Bár e célok elérése érdekében előbb-utóbb lépéseket kellene tenni, de a felépített létesítmények megfelelő hasznosítása érdekében már nem volna elviselhető további késedelem.

Intő jel továbbá, hogy a legutóbbi jelentős,Magyarországon rendezett nemzetközi esemény, az úszó Európa-bajnokság aprócska létesítményének (a kezdetben 9 milliárdos projektből a végén egy mobillelátós szabadtéri medencéig sikerült leadnunk a színvonalat) megépítése körül is milyen őrületes viták alakultak ki. S nem érdemes feltétlenül a magántőke harcos kiállásában sem bízni, amire a Papp László Budapest Sportaréna PPP-rendszerű finanszírozásának fiaskója utal. Igaz, hogy nemrégiben szintén a Puskás Ferenc Stadion szomszédságában magánpénzből épült Syma rendezvény- és sportcsarnok mintha az ellenkezőjére adna példát.

A rendezés mérlegében természetesen bevételek is vannak. Tetemes jegyárbevételre lehet számítani a nagyjából egymillió helyszíni néző esetén, ennél lényegesen nagyobb pénzt eredményeznek a televíziós jogdíjak és a reklámbevételek. Csakhogy ezek jelentős mértékben az UEFA-t gazdagítják, ahonnan mintegy 10 milliárd forintnyi visszatérítésre számíthatunk csak. A nagy nemzetközi események, például a Formule-1-es futamok tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy akár csak egy párnapos rendezvényt is több millió eurós pozitív szaldóval zár az ország elsősorban az idegenforgalmi bevételek megugrása miatt. Az Európa-bajnokság viszont heteken át tart. Az Eb ideje alatt folyamatosan legalább 200 ezer futballturistával kalkulálhatunk, s a mérkőzések jelentős figyelmet koncentrálnak a rendező országokra. Mivel pedig a döntő Budapesten volna, a legnagyobb figyelem, azaz a rendezés igazi bónusza is nekünk jutna. Mindezek kisugárzása hosszabb távon is jelentős gazdasági előnyökkel járna. Az Eb összességében az adott évi GDP-n akár negyed százalékot is dobhatna (a portugáliai tapasztalatok alapján), ami durván 60 milliárd forint jelent.  

Együtt a magyar delegáció. Bevetés előtt Buzánszkytól Várhidiig © mlsz.hu

A rendezésért folyó versenyben alighanem a lengyel-ukrán pályázatnak van a legkevesebb esélye, amit csak hangsúlyosabbá tett, hogy éppen a döntés idejére vált szinte polgárháborús hangulatúvá Ukrajna közélete. Bár Juscsenko ukrán és Kaczynski lengyel elnök is előzetesen jelezte, hogy ott lesz a cardiffi UEFA-konferencián, az utolsó hírek szerint mégis távol maradnak. Ez akár lehet annak az elismerése, hogy maguk is érzik, nincs reális esélyük a rendezésre.

Az olasz és a horvát-magyar pályázat között kizárólag az üzleti szempontok fognak dönteni. Az UEFA döntéshozóinak arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy a tekintélyes futballkultúrájú, nagy futballüzletet mozgató, óriási stadionok tucatjait üzemeltető és uralkodó világbajnok Olaszország támogatása-e a fontosabb a számukra, vagy két közép-európai kis ország megsegítése, s a térség labdarúgásának feljebb emelése az európai focibiznisz hátországának megerősítése érdekében. A jelek szerint ebben nincs egységes álláspont az UEFA végrehajtó bizottságában, így a zárt ajtók mögött folyó prezentáción a részvevők mindent bedobnak.

A magyar pályázati felkészülést vezető Gyárfás Tamás elmondta, hogy a multimédiás show mellett megszólal az űrből Charles Simonyi, hogy a horvát-magyar duó mellett érveljen. Ajándékokat is visznek: herendi porcelánból készült dalmatákat és pulikutyákat (a kabalaállatainkat), özv. Puskás Ferencné és egy kisfiú a néhai Puskás Ferenc bőrlabdáját ajándékozza oda, illetve egy aranylabdát is adunk a nyomaték kedvéért az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián közreműködésével Michel Platini elnök kezébe – mivel pedig a személyes repi ajándékozás korlátozva van, nem személyesen az olasz felmenőktől származó francia elnöknek, hanem az UEFA-nak. Ráadásul Kisteleki István MLSZ-elnök horvátul, Vlatko Markovic horvát szövetségi elnök pedig magyarul fog beszélni, hogy a szoros összeforrást ekképpen is jelképezzék. Ha ez nem elég, akkor talán Ivo Sanader horvát és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök beszéde meggyőző lehet. De a delegációban olyan csodafegyverek is helyet kaptak, mint Lamperth Mónika sportot felügyelő miniszter vagy Mészöly Kálmán, az egykori nagyszerű középhátvéd, aki jól ismert kiváló törökországi kapcsolatairól (edzősködött arrafelé), s neki például a török bizottsági tagot kell meggyőzni, persze ha egyáltalán a közelébe tud férkőzni. Aztán számíthatunk Schmitt Pálra a Magyar Olimpiai Bizottság elnökére, a gyakorlott sportdiplomatára és az aranycsapatból Buzánszky Jenőre. Gyárfás szerint további titkos tartalékok is vannak. Holnap 11 órakor kiderül, hogy mindez mire volt elég.