Bokros Lajos Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora és vezérigazgatója szerint most már nyugodtan beszélhetünk elveszett évtizedről, ugyanis a magyarországi gazdasági problémák olyan mélyen gyökereznek, és annyira kiéleződtek, hogy akkor sem lehetne érezhető gazdasági növekedést elérni 2010 előtt, ha bármely kormány ma azonnal elkezdené a már sokszor általa is felvázolt reformokat. Emiatt a CEU vezérigazgatója szerint annak érdekében, hogy a következő se legyen elveszett évtized, politikai megegyezést kellene teremteni néhány olyan szerkezeti reform köré, amely a következő generációnak biztosítana jobb életet.

Bokros Lajos. Strukturális átalakítás kell

A volt pénzügyminiszter szerint legalább öt területen van szükség reformokra: oktatás, gyógyítás, nyugdíj, közteherviselés és a közigazgatás. Államháztartási reformra elsősorban azért van szükség, mert romlik az állami közjavak- és szolgáltatások minősége, és a közjavak hatékonytalan előállítása rendszeresen túlfeszíti az államháztartást, azzal, hogy még többet költenek rá. A gazdasági növekedés fékjeként említette a korántsem egyenlő esélyű hozzáférést ezekhez a szolgáltatásokhoz, illetve a munkaerő egyenlőtlen fejlődését. Miközben nő a foglalkoztathatatlanok száma, egyes területeken munkaerőhiány van. A közgazdászprofesszor emellett azt is kiemelte, hogy bár úgy tűnik a közigazgatásra nagyon keveset költünk, a 3200 önkormányzatok választott testületekre mégis körülbelül ötször annyit költünk, mint a hozzánk hasonlóan fejlett országokban normális.

Bokros Lajos lesújtó véleményének adott hangot a társadalmi szolidaritás gyengülését illetően is. "Az nem igazi szolidaritás, hogy a nyugdíjasok megszavazzák az egyetemistáknak, hogy ne legyen tandíj, illetve a vizitdíj esetében fordítva. Nagyon sajnálatos, hogy ide süllyedt le Magyarország a társadalmi szolidaritás értelmezésében“ – mondta.

A szükséges reformokat illetően arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad együtt kezelni a közoktatást és a felsőoktatást. Véleménye szerint nagyon szigorú szakmai követelményeket kellene bevezetni a közoktatásban a tanári körben, emellett adminisztratív módon korlátozni kellene mind a köz- mind a felsőoktatási intézmények számát, a kapacitások méretét méretgazdaságosssági alapon.

Egyebek mellett megemlítette a minimális iskolaméret meghatározásának szükségességét, akkor is, ha az iskola bezárásával a falu népességmegtartó ereje csökken. E téren ugyanis inkább azt a kérdést kellene előtérbe helyezni, hogy hogy lehet olyan minőségi oktatást nyújtani a kisebb falvakban élő fiataloknak is, hogy a nagyvárosi diákokhoz hasonló eséllyel kerülhessenek egyetemre - mondta. További szükséges lépésnek nevezte a tanárok óraszámának emelését, a szigorú fejkvóta finanszírozást, teljes mértékben a központi költségvetésből, amit az önkormányzatok kiegészíthetnének.

A felsőoktatást illetően a munkaerőpiaci igények figyelembe vételét és valódi felsőoktatási reformot sürgetett. Ennek keretében az egyetemek számát a felére kellene csökkenteni, az így megmaradó mintegy 40 egyetemre pedig kemény követelmények mellett lehessen bejutni. Javasolta továbbá, hogy az alapképzés legyen önköltséges, de a létszám 15 százalékát rászorultsági alapon támogassák.

A nyugdíjreformról szólva az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetése mellett és az alanyi jogon járó nyugdíjak ellen érvelt. Az egyéni számlás rendszer - mint mondta - jelentősen erősíti az öngondoskodást, az egyéni érdekeltséget, ösztönzi a szerződéses megtakarításokat, a hosszú távú befektetéseket, a tőkepiacot. Ugyanakkor hangsúlyozta: be kellene látni, hogy a nyugdíj nem a szociális ellátás, a két dolgot külön kellene választani.

Az egészségügyet a rendszerváltás leggyengébb láncszemének nevezte a volt pénzügyminiszter. Nem lehet a szolgáltatók között úgy versenyt teremteni, ha a finanszírozók nem versenyeznek - hangsúlyozta Bokros Lajos. A strukturális feszültséget véleménye szerint csak úgy lehet enyhíteni, ha van aki a laikus beteg mellé lép tudással és tőkével; ez pedig csak a többségi, magántulajdonú biztosító lehet, nem egy állami "vízfej". Az egészségbiztosítási pénztárakról a parlament által elfogadott törvény véleménye szerint éppen azért rossz, mert csak kisebbségi, alárendelt helyzetbe engedi be a magántulajdont.

Bokros Lajos úgy véli van kiút a népszavazás utáni helyzetből, de helyre kell állítani a befizetési oldalon a szolidaritást. Javaslata szerint minden 18 év feletti állampolgárnak havi 10 ezer forintos fix járulékot kellene fizetni. Ez fedezné most a tb, majd a reform után a többségi tulajdonú magánbiztosítók szolgáltatásait.

Az elmaradt reformokról szólva megemlítette a közteherviselés reformját, ezen belül a minimálbér adómentességének megszüntetését, az adóék csökkentését és kisimítását, valamint háromkulcsos 10-20-30 százalékos szja bevezetését. Sürgetőnek véli a közigazgatási és az önkormányzat, a munkaerőpiaci, valamint a szociális háló reformját is, de az egyik legfontosabbnak, és hitelességet helyreállítónak nevezte a képviselők és választások reformját.

Céldátum kellene.

Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, volt pénzügyminiszter szerint egy konszenzusra törekvő gazdaságpolitika célja lehetne az euró bevezetésének céldátuma és az odáig vezető út. Így a következő két év sem lenne elvesztegetett idő – jegyezte meg. Varga Mihály szerint a kormányzat célja 2008-ban sem lehet más, mint a gazdasági krízis kezelése. A volt pénzügyminiszter úgy véli más eszközökkel kellene kezelni a jelenlegi helyzetet: Finnország ’90-es évek elején és Hollandia ’90-es évek közepén végrehajtott korábbi konszolidációját kellene követni, vagyis olyan program kellene, amely tartalmazná a hitelesség visszaszerzését, a fiskális konszolidációt az újraelosztási ráta csökkentésével, a versenyképesség visszaállítását és az euró bevezetés céldátumának meghatározását. Magyarország gazdasági növekedése a legalacsonyabb volt az Európai Unió 27 tagállama közül 2007-ben, az infláció viszont az egyik legmagasabb mondta a Fidesz alelnöke.

Veres János reagálásban ezzel szemben úgy érvelt, hogy a konvergenciaprogram sikeres volt, hiszen az államháztartási hiány a tervezettnél is jobban, a GDP 5,5 százalékára mérséklődött 2007-ben és a folyó fizetési mérleg hiánya is a GDP 5 százalékára zsugorodott. Emellett megjegyezte azt is, hogy az újonnan csatlakozó EU-s tagországok között az 5 százalékos folyó fizetési mérleghiánnyal nem az utolsók között vagyunk és ez érvényes a 6,7 százalékos, márciusi harmonizált fogyasztói árindexre is.

Az újraelosztási hányad csökkentésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy meglehetősen korlátozott a mozgástér. Mivel ez politikailag kényes ügy és nem szakmailag, ezért Veres János hangsúlyozta, hogy a különböző politikai pártokból véleményt nyilvánítóknak azt is egyértelműen meg kellene mondaniuk, hogy hol látnak érdemi mozgásteret egy érdemi csökkentésre. Az eurócsatlakozási céldátum megjelölésére úgy reagált a pénzügyminiszter, hogy ha a közpénzügyi törvénycsomagban sikerül egyezségre jutni, akkor meggyőződése, hogy más ehhez hasonló ügyekben is lehet érdemi tárgyalásokat folytatni.

Hamecz: a józanodás szakaszában vagyunk

A magyar gazdaságpolitika jelenleg a "fiskális alkoholizmus józanodási szakaszában van", amelyet az államháztartás tekintetében az jellemez, hogy míg bevételi oldalon megfelelünk az európai átlagnak, addig kiadási oldalon felfelé jócskán kilógunk – mondta Hamecz István. Az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója szerint a józanodás szakaszát, illetve a magyar gazdaság növekedését az adórendszerbeli átalakítások helyett a munkaerőpiac kínálati oldalának növelésével, a rugalmasság fokozásával lehetne gyorsítani. Hamecz István szerint segélyek helyett a munkára ösztönzésnek kellene a fő célnak lennie.

Az adócsökkentésre nem keret kell, hanem akarat, ami most viszont se strukturális reformokra, se kiadáscsökkentésre nincs – mondta az OTP Alapkezelő vezetője. Ugyanakkor megjegyezte: a marginális adókulcsok mérséklésével is lehetne a munkára ösztönözni.

Hamecz a nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán a svájci indexálás megváltoztatását, az induló nyugdíjak szintjének mérséklését, a nyugdíjkorhatár emelését sürgette. Megítélése szerint 5-10 éves időtávon kellene ilyen jellegű változtatásoknak bekövetkezniük, így a pénzügyi fenntarthatóság kérdésében sem feszítenénk túl a húrt, illetve a jelen kor nyugdíjasainak jogai sem sérülnének.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a problémák okának egy részét abban látja, hogy az elmúlt 18-19 évben nem alakult ki közpolitika, amelynek mentén legalább néhány ponton megegyezés születhetett volna. Az utóbbi évek tapasztalataira alapozva megjegyezte, hogy a mikrogazdaság szintjén nagy a rendetlenség, az elmúlt két évben a közigazgatás összeomlott, a döntések pedig ad hoc módon születnek. A hitelesség kérdését érintve az ÁSZ elnöke elmondta, hogy a helyes közgondolkodás rombolásának tartja azt a fajta retorikát, hogy az emberekkel elhiteti a politika, hogy a pénzek juttatása csak politikai döntés kérdése. Kovács Árpád szerint ez oda vezetett, hogy most már teljesen érdektelenné vált az államadósság mértéke. Az ÁSZ elnöke többek között az önkormányzati forráselosztás korszerűtlenségét is bírálta, illetve arra hívta fel a figyelmet, hogy "ködbe vész" az EU-források hazai, önkormányzati költségvetési kiegészítésének konkrét módja.

Szapáry György, az MNB volt alelnöke  az EU-támogatások felhasználásával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy ennek sikerességi mércéjének nem annak kell lennie, hogy milyen a lehívási arány, hanem az, hogy a forrásokat milyen módon költik el. Kovács Árpád ennek kapcsán rámutatott arra, hogy az EU-pénzek 75 százaléka olyan térségekbe fog menni, ahol ezek felszívására képesek, és csak 25 százaléka oda, ahol valóban nagy szükség lenne rá.

Az adórendszer átalakításának szükségességét illusztrálva Békesi László volt pénzügyminiszter elmondta, hogy a jelenlegi 28 ezer milliárd forintos magyarországi GDP-ből az állam által központosított összeg 15 ezer milliárd, adóból és járulékokból 11,5 ezer milliárd forint folyik be, ami a GDP 40 százalékát teszi ki. Véleménye szerint Magyarországnak esélye sincs arra, hogy javuljon a versenyképessége a régióban, ha az adó és járulék centralizáció a mai 40 százalékról nem csökken 30 százalék körüli szintre, mint Szlovákiában.

Békesi László. A mozgástér bővíthető © HVG

A volt pénzügyminiszter szerint, ha a gazdaságpolitika abból indul ki, hogy a mozgástér határozza meg az adóváltoztatások, illetve az adóreform mértékét, akkor soha sem fog történni semmi. A mintegy 100 milliárd forintra szűkült mozgásteret nem tartja elégségesnek. A mozgástér szerinte bővíthető.

Igaz a külföldi befektetők szempontjai között a csak negyedik-ötödik helyen szerepelnek az adómértékek - jelezte Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst and Young adószakértője -, de ha az ország tőkevonzó képességét javítani kívánja a kormányzat, megkerülhetetlen a 200 milliárd forintot jelentő, négy százalékos társasági különadó megszüntetése. Vámosi-Nagy Szabolcs emellett az adórendszeren belüli átcsoportosítást, valamint a jövedéki adó megemelését, az eva illetve az ekho megszüntetését javasolta.

Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője úgy vélekedett, hogy most nincs realitása egy adóreformnak. Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke szerint pedig az adózással kapcsolatos szemlélet változtatás nélkül nincs esély jobb adórendszer kialakítására. Véleménye szerint az adófizetési morálon talán azzal lehetne javítani, ha sikerülne konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy mit finanszírozzon az állam a beszedett adóból.

Az adórendszer mögé nem lehet konszenzust felsorakoztatni - regált a felvetésre Békesi László -, az adót ugyanis nem lehet közmegegyezéses alapon fizetni. Arra a kérdésre, hogy hogy lehetne cselekvésre bírni a politikát, hogy végre történjen is valami, a volt pénzügyminiszter úgy reagált, hogy a politikai elit gyökeres átalakítást csak akkor határoz el, ha krízishelyzet van. Amint enyhül a krízis a politika is enyhít és abban a pillanatban a rövid távú célok kerülnek előtérbe a népszerűség megszerzése miatt.

Molnár: egy légkondicionált őserdőt szeretnénk

Az egészségügyi rendszer átalakításáról szóló panelbeszélgetésben nem mutatkozott egyetértés az egészségügy helyzetét illetően. Horváth Ágnes miniszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy szükséges a magántőke bevonása az egészségbiztosítási rendszerbe. Úgy vélte, a biztosítási rendszer kialakításánál megtorpanni látszik a politika. A szaktárca vezetője az elmúlt másfél-két év sikerének nevezte a gyógyszer-gazdaságossági törvényt és azt, hogy a tb-kassza húsz év után ismét szufficites.

Gógl Árpád, a Fidesz országgyűlési képviselője, volt egészségügyi miniszter ezzel szemben úgy vélte, az ágazatnak a szolidaritás és a szubszidiaritás elvén kell nyugodnia, és társadalmi közmegegyezésre van szükség a reformlépésekben. Mint mondta, az egészségbiztosítás területén olyan rendszert kell kiépíteni, amelyben az állam garantálja az ellátást, és adókból, járulékokból fedezi annak költségét. Gógl Árpád szerint csak a kiegészítő szolgáltatások területén képzelhető el verseny. A politikus úgy vélte, soha ilyen mélyponton nem volt az egészségügy, mint most.

Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter a jelenlegi - kompromisszumok árán született - egészségbiztosítási törvényt úgy jellemezte: "a semminél picit jobb". Hozzátette viszont, hogy abba kell hagyni a vitákat, most már cselekedni kell, így ugyanis nem maradhatunk versenyképesek. Molnár szerint nem merjük kimondani, hogy Magyarországon kapitalizmus van. "Egy légkondicionált őserdőt szeretnénk" - mondta utalva arra a hozzáállásra, hogy szeretnénk élvezni a piacgazdaság előnyeit, de azt, amiért meg is kellene küzdeni, már nem akarjuk megtenni. Gógl Árpáddal vitázva megjegyezte: az ágazatnak vannak olyan részei, amelyekben nem lehet társadalmi közmegegyezés, egyszerűen politikai, kormányzati döntés kell, ehhez azonban politikai közmegegyezésre kellene törekedni.

Kincses Gyula, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára nem tartja szerencsésnek, hogy az egészségügy kérdései a szakmai területről a politika terepére kerültek. Az államtitkár úgy véli, hogy először kellene egy politikai megegyezés arról, hogy milyen keretek között lehet mozogni, és utána kellene szakmai egyeztetést folytatni, különben nem lehet érdemi eredményt elérni. Megjegyezte: egész Európában azzal küzdenek, hogy az örökölt jóléti rendszereket összeegyeztessék a globalizáció kihívásaival, a versennyel.