Ven Csia-pao (Wen Jiabao), aki európai körútja keretében látogatott a brit fővárosba, a Financial Timesnak azt mondta: az IMF reformját nem nagy tőkeinjekciókkal, hanem a szavazati jogok rendszerének átalakításával kell kezdeni, oly módon, hogy a fejlődő országok nagyobb szerephez juthassanak a szervezetben.

Ven a londoni gazdasági napilapnak kijelentette: Kína továbbra is "viszonylag szegény" ország, amelyre hatalmas fejlesztési feladatok várnak, és ez "korlátok közé szorítja nagyvonalúságát".

Korábban több vezető nyugati politikus, köztük Gordon Brown brit miniszterelnök is azt mondta, hogy a jelentős devizakészleteket felhalmozó országoknak tőkével kellene kisegíteniük a valutaalapot, mivel félő, hogy annak mozgósítható pénze nem lesz elég a globális pénzügyi válság miatt bajba került gazdaságok felkarolásához.

Brown már a múlt év végén kijelentette: az IMF-nek 250 milliárd dollár áll rendelkezésére, "de nem biztos, hogy ez elég lesz", és mind egyértelműbb, hogy jelentős pótlólagos forrásokra van szükség. A brit kormányfő szerint helyes lenne, ha e hozzájárulásokat olyan, nagy tartalékkal és többletekkel bíró országok ajánlanák fel, mint Kína vagy az öbölmenti olajállamok.

Simon Johnson, az IMF volt főközgazdásza nemrég azt mondta a Financial Timesnak, hogy a Nemzetközi Valutaalap rendelkezésére álló összegek "viszonylag csekélyek", és a szervezet akkor lehetne komoly globális szereplő, ha lenne például kétezer milliárd dollárja. Johnson szerint elég egy vagy két igazán nagy, segítségre szoruló ország ahhoz, hogy a jelenleg meglévő pénz elfogyjon.

Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója a BBC televíziónak adott minapi nyilatkozatában - arra a kérdésre, hogy lesz-e elég pénze a valutaalapnak - maga is úgy fogalmazott: az IMF-nek "ma még van elég pénze", de ha a válság folytatódik, ami a legvalószínűbb lehetőség, hat hónap múlva a szervezetnek pótlólagos forrásokra lesz szüksége.

Strauss-Kahn a január végi BBC-interjúban kijelentette: attól tart, hogy Kelet-Európán kívül más európai, illetve egyéb térségbeli országok is az IMF segítségére szorulhatnak. Azt ugyan valószínűtlennek nevezte, hogy például Nagy-Britannia vagy Írország is erre a sorsa juthat - ahogy az több elemzői és politikusi nyilatkozatban felmerült -, de hozzátette: az eddigi tapasztalatok alapján "soha ne mondjuk, hogy soha".

A kínai miniszterelnök a Financial Times által hétfőn közölt interjúban "nevetségesnek" minősítette azokat a véleményeket, amelyek szerint a jelenleg válságot részben a kétezer milliárd dolláros kínai devizatartalék felhalmozódásához vezető globális egyensúlytalanságok okozták.

Ven Csia-pao szerint "a helyes és a helytelen magatartás felcserélése", amikor "a túlköltekezők hibáztatják azokat, akik kölcsönöznek nekik". A kínai kormányfő szerint a pénzügyi válságot egyes gazdaságok saját belső egyensúlytalanságai okozták. Ven nem említett név szerint országokat, de kijelentette: olyanokra utal, amelyek hatalmas hitelfelvételekből fedezték magas szintű fogyasztásukat.

Ez egyenes utalás volt Hank Paulsonnak, az előző amerikai kormányzat pénzügyminiszterének január elején tett kijelentésére. Paulson a Financial Timesnak a múlt hónapban azt mondta: a gyorsan növekvő feltörekvő nemzetek - például Kína és az olajexportőrök - "szuperbőséges" megtakarításai a válság előtti, alacsony inflációval, robbanásszerűen bővülő kereskedelemmel és tőkeáramlással jellemzett években mindenhol lenyomták a hozamokat és a kockázati felárakat. Ez olyan globális hitelpiaci buborék feltételeit teremtette meg, amely messze túlterjedt az amerikai nem elsőrendű - subprime - jelzálogpiacon, és ennek kipukkadása járt "pusztító következményekkel".

Ven Csia-pao a kínai devizatartalékokról hétfőn megjelent nyilatkozatában azt mondta: az egy főre jutó kínai GDP-érték a nagy-britanniai szint tizenhatoda, ezért Kínának jelentős pénzkészletre van szüksége a gazdaság fejlesztéséhez és az életminőség javításához.

Ven nem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy Kína - az amerikai államadósság egyik legnagyobb külső finanszírozója - továbbra is az amerikai kincstárjegyek vásárlója lesz-e. Úgy fogalmazott: Kínának saját szükségleteit is figyelembe kell vennie annak eldöntéséhez, hogy vesz-e amerikai kincstárjegyet, és mennyit. Kínának meg kell őriznie devizatartalékai biztonságát és értékét.