szerző:
hvg.hu

Az elmúlt hetekben széleskörű vita bontakozott ki arról, hogy a pénzügyi válság hatásainak mérséklésére hogyan menekülhetnénk be mielőbb az eurózóna védőernyője alá. A 320 forintos euró látványát követő pánikroham elmúltával ez mintha már nem is lenne olyan sürgős.

A közös valuta bevezetése nemcsak a mi kívánságunk, hanem az Európai Unió egyik legfontosabb célja az újonnan belépő tagok esetében. A maastrichti megállapodás ugyanis meg akarta akadályozni a „kétsebességes” Európa kialakulását, így az euró bevezetéséhez vezető kötelező konvergenciafolyamat végigjárását, majd az így elért stabilitási kritériumok betartását tűzte ki. Magyarország tehát az uniós csatlakozási szerződésben vállalta, hogy törekszik az euró mielőbbi bevezetésére. A kérdés persze az, hogy mikor lehet az a mielőbbi.

Az euró bevezetése előtti kötelező, legalább kétéves várakozási idő kezdete az úgynevezett ERM II.-es árfolyammechanizmusban nem szabadon választható. Egyrészt ide az unió be kell, hogy fogadjon, másrészt csak akkor érdemes belépnünk, ha a gazdaságunk már képes illeszkedni az eurózóna követelményeikhez. Ha éretlenül engednék be a kopogtatókat az euróövezetbe, azzal éppen nekik okozhatnának jelentős károkat, de az engedékenységet a többi eurót használó ország stabilitása is megsínylené.

Ez az oka, hogy amikor Magyarország jobb kondícióban volt – hiszen többek között jelentősen nőtt a GDP, komoly mennyiségű külföldi tőke érkezett az országba, lényegesen alacsonyabb volt az államadósság, nagy volt az ország iránti bizalom –, akkor sem kezdeményezte belépését az ERM-II.-es mechanizmusba. Ekkoriban – a 90-es évek közepén – ugyanis a növekedési lehetőségeinket támogató rugalmas árfolyamstratégiát követtünk, miközben a gyors működőtőke-beáramlás és a spekulációs célú forró pénzek bezúdulása felértékelte a forintot.

A maastrichti kritériumok

Az Európai Árfolyam-mechanizmus (angolul European Exchange Rate Mechanism, azaz ERM) az Európai Közösség által 1979 márciusában az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System, EMS) részeként abból a célból létrehozott rendszer, hogy a gazdasági és monetáris unió létrehozására, illetve az euró bevezetésére való felkészülés jegyében csökkentse az árfolyamingadozást és közelebb vigyen a monetáris stabilitáshoz a Közösség (a majdani Európai Unió) tagállamaiban.

Az 1992. február 7-én aláírt maastrichti szerződés döntései szerint a közös pénz övezetéhez csak azok a tagállamok csatlakozhatnak, amelyek gazdasága teljesít egyes, a gazdaság stabilitását, valutaunióra való érettséget bizonyító, a legjobb monetáris eredményeket felmutató tagállamok teljesítményéhez konvergáló, a monetáris unió szempontjából kiemelkedően fontos feltételeket. A meglehetősen szigorú, a közös pénz egyes tagállamokban történő bevezetéséhez szükséges feltételek, az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumok a következők:

• Árstabilitás A fogyasztói árszint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5 százaléknál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét.

• Kamatok konvergenciája A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2 százaléknál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú tagállam átlagát.

• Árfolyamok stabilitása Az EMS árfolyam-mechanizmusán (ERM) belül a nemzeti valutát az utóbbi két évben nem értékelik le.

• Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók A vizsgált évben a költségvetési deficit a GDP 3 százalékát, az államadósság pedig a GDP 60 százalékát nem haladhatja meg (utóbbi az esetben elvileg elfogadhatónak tekintik a 60 százaléknál magasabb szintet is, ha az adósságállomány folyamatosan csökkenő tendenciát mutat).

A konvergenciakritériumok meghatározó jelentősége, hogy egy tagállamnak a monetáris unió harmadik szakaszában való részvételéről az EU állam- és kormányfői a konvergenciakritériumok tejesítése alapján határoznak.




































Az első nagy pofon a piactól (Oldaltörés)


A 90-es évek közepén alkalmazott csúszó leértékelés hozzásegített a tartós növekedéshez és a makromutatók jó karban tartásához, de egyben lehetővé tette a fiskális politika puhítását is. Erre pedig, ahogy mondani szokták, volt igény. Az infláció szándékos alultervezésével például a kormányzat jelentős mennyiségű, a költségvetésben betáblázott összegek feletti, szabadon elkölthető extraforráshoz jutott, s persze választási vagy megfelelési okokból más technikákkal (például közösségi beruházások köntösébe burkolva) is jelentős osztogatás ment végbe. Ez természetesen az államháztartási hiány növekedéséhez vezetett, aminek a lefaragását, s az elvárt stabilitási normákhoz való közeledést az unió kötelezően előírta az egyes országoknak. Így Magyarországnak is – ha hozzá akar jutni az unió számára allokált forrásaihoz – be kell tartania konvergenciaprogramját.

Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy az ERM-II.-be akkor érdemes belépni, ha a Stabilitási és Növekedési Egyezményben előírt feltételekhez képesek leszünk közeledni. Erre pedig esélyünk sincs a mostanában oly sokat emlegetett strukturális reformok megvalósítása nélkül. Ezekre azonban az elmúlt tíz évben a politikai elit képtelen volt rászánni magát. Mi több, a jegybank és a kormány közötti együttműködés zavarai jelentősen megtépázták az ország politikai és pénzügyi vezetőinek szavahihetőségét is.

Euróbankók. A vágy titokzatos tárgya
© sxc.hu
Békülni, együttműködést kialakítani, közösen fellépni az ország jövője érdekében pedig lett volna idő, mert az első komoly leckét már hat éve megkaptuk. Akkor a mai bajainknak még legfeljebb halvány körvonalai látszottak. A rövidtávú valutaspekulációkban érdekelt befektetők 2003 januárjában azzal számoltak, hogy a forint erősen felértékelődik (az írországi népszavazás következtében, amely szabad utat nyitott az unió bővítésének), s az ingadozási sávjának felső széle felé fog kitérni. Úgy vélték, hogy összehangolt akcióval a Magyar Nemzeti Bankot vagy a sáv eltolására, vagy a forint lebegtetésére kényszeríthetik. Pár nap alatt gigantikus összegeket fektettek be e cél érdekében, de az MNB euróvásárlással és a kamatláb csökkentésével kivédte a támadást. Júniusban a kormány és az MNB már szóbeli intervenciókkal igyekezett az ERM-II.-be való belépési árfolyamot előkészíteni. Kissé gyengíteni akarták a forintot, hogy a gazdaság motorját jelentő exportőröknek kedvezzenek. A forint azonban sokkal jobban gyengült a vártnál, s nem maradt más, mint a jegybanki kamatemelés a megnövekvő befektetői kockázat ellensúlyozására. Októberben újabb jelentős tőkekivonás ment végbe, ami már a forint gyengülésével járt, s a befektetői bizalmat azóta sem sikerült maradéktalanul helyreállítani. A befektetők ugyanis realizálták, hogy a magyar gazdaság alapjai meggyengültek. A forintsáv még sokáig, 2008 februárjáig fennmaradt, mert a kormány attól félt, hogy a forint az euróhoz képest a 240-es sávhatáron túl is erősödne. Erre végül 2008. június 20-án került sor, azt követően, hogy az MNB az erős inflációs nyomás mérséklésére kétszer is kamatot emelt egymás után.

És mi következik mindebből? A szükségesnek tartott árfolyamot nehéz elérni, mert a spekulánsok gyorsan szagot fognak, s a rendelkezésükre álló igen jelentős, sok milliárd eurós forrásokkal kivehetik az irányítást a jegybank kezéből. Ezért jobb, ha a jegybank nem az árfolyamot, hanem az inflációs célok elérését és a deficit leszorítását tartja szem előtt. Amikor kiderült, hogy Magyarországon a bejelentett deficitcsökkentési tervek és a valóságos helyzet messze vannak egymástól, a forró pénzek azonnal kimenekültek a magyar befektetésekből, s a forint mélyrepülésbe váltott. Ebből az is látszik, hogy ha sikerülne is belépni az ERM-II.-be, a konvergenciakritériumok teljesítéséhez működő, hiteles stratégiára van szükség, különben a spekulánsok azonnal megszedik a maguk vámját, ha felfedezik, hogy a kijelölt középárfolyam és a gazdaság fundamentumai nincsenek összhangban.

Így amikor mostanában az euróövezetbe való könnyített belépésről ábrándozunk, érdemes felidézni saját keserves tapasztalatainkat, amelyek arra tanítanak, hogy akkor járunk a legjobban, ha teljesítjük a konvergenciaprogramban rögzített feladatainkat. Az igazi védelmet ugyanis az országnak (bármennyire is nyomasztóak a külföldi devizában tornyosuló hiteleink) az adja, ha a gazdaság alapjai szilárdak. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke szerint az ERM-II. olyan előképzés (ha úgy tetszik, edzőterem és nem előszoba), ahol a csatlakozók folyamatosan alkalmazkodnak az egységes monetáris politika követelményeihez. És ez nagy változás, hiszen ezek az országok feladják a független árfolyampolitikát és a restriktív fiskális politikát. Ez pedig megköveteli (ha nem akarják veszélyeztetni a gazdaságuk hosszú távú növekedését), hogy a többi zónához tartozó országgal együttműködve tegyenek meg ilyen lépéseket, s képesek legyenek elviselni, ha az események nem mindig úgy alakulnak, mintha szuverén döntéseket hozhatnának. AZ ERM-II. végső soron kikényszeríti a maastrichti kritériumok teljesítését, de nemcsak az unió intézményei által, hanem a piac segítségével is, amely azonnal büntet, ha a konvergenciafolyamattól való eltérést fedez fel. Kérdés, hogy Magyarország elérte-e már azt a készültségi állapotot, amikor vállalhatja ezt a megméretést.

Mikor érdemes bejelentkezni az ERM II-be? (Oldaltörés)

Az eddigi belépési tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknak az országoknak, ahol komoly fiskális egyensúlytalanság van, az ERM-II. árfolyamrendszerhez fokozatosan érdemes közelíteniük. Az árfolyam mechanizmusba való belépés előtt fiskális konszolidációra van szükség, s ki kell alakítani azt a középtávú stratégiát, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy a csatlakozó zökkenőmentesen beilleszkedhessen a rendszerbe. Magyarán nem csak egyszer kell leszorítani a költségvetési hiányt, s csökkenőre fogni az államadósságot, hanem strukturális átalakításokkal gondoskodni kell arról is, hogy az egyensúlytalanság ne termelődhessen újra. A mostani reformviták éppen e körül forognak. Az egyensúlyi struktúra kialakítása ugyanis igen fájdalmas megszorító lépésekkel, jövedelmek elvonásával, szerzett jogok megszüntetésével jár (13. havi illetmények, magas szociális juttatások, közszolgáltató vállalatok állami támogatásának megszüntetése, a túlmértezett oktatási rendszer szűkítése, az önkormányzati rendszer átszabása, hatékonyabbá tétele stb.) annak érdekében, hogy a terheitől (például kisebb jövedelemközpontosítással, ésszerűbb adó- és járulékstruktúrával) megszabadított gazdaság egészséges fejlődésnek indulhasson.

Forint és euró. Nem csak kurzuskérdés
© hvg.hu
Kulcskérdés a megfelelő központi devizaparitás meghatározása is. Magyarország rendkívül nyitott gazdaságának főpiacai éppen az eurózónában vannak, ez a feladat nálunk különösen hangsúlyos. Mivel a forint árfolyamsávja hosszú ideig jól működött olyasféleképpen, ahogy az ERM-II. is megköveteli, feltételezhetjük, hogy a belépés után is képesek lennénk a forintot a megfelelőségi intervallumon belül tartani. De, hogy ne okozzunk túl nagy feszültséget, a sávközepet helyesen kellene megválasztani. A mostani rendkívüli volatilitás, azaz árfolyam-ingadozás, illetve az a tény, hogy a magyar valuta a tavaly nyári árfolyamához képest 25-30 százalékot gyengült anélkül, hogy ezt a gazdasági fundamentumok egyértelműen indokolták volna, szinte lehetetlenné teszi, hogy biztonságos döntést hozzunk. Ez már önmagában is megkérdőjelezi, hogy képesek lennének-e gyorsan belépni a rendszerbe, s nem növelnénk-e kockázatainkat, ahelyett, hogy csökkentenénk. Mivel az ERM-II. egyik alapcélja, hogy lehetővé tegye az árfolyam-stabilitás megítélését, a mostani körülmények között az EKB aligha lelkesedne a belépési kísérletért. Hiszen általában véve a rendszerben tartózkodó országoknak az árfolyamstabilitás érdekében szükség esetén el kell tolniuk a sávjukat, vagy az EKB kényszerülhet intervencióra az árfolyam védelmében. Ez a veszély még akkor is fennáll, ha már a belépés ténye is erős, elgondolkodtató üzenet a spekulánsoknak, hogy folytatódhatnak-e az árfolyamváltozások.

Az ERM-II.-be végső soron akkor érdemes bejelentkezni, amikor a gazdaság már valóban konvergenciapályára állt. Ezért azok a kormányzati kijelentések, hogy az idén beléphetünk a rendszerbe, illetve, hogy hamarosan meghatározzuk az eurócsatlakozás céldátumát, csak akkor értelmesek, ha a szükséges lépések megtételére a kormány valóban kész. Ez pillanatnyilag egyáltalán nem mondható bizonyosnak, tekintettel arra, hogy a konvergenciapályához vezető útról is éles viták folynak a közgazdászok, a szakpolitikusok, a lobbiszervezetek és a pártok között. Ha külső körülmények nyomására sikerülne gyorsan megállapodni, s a konkrét lépések hoznának annyi bizalmat, amely elegendő, hogy belépjünk a jelen állás szerint az euróövezeti tagságot legalább két évig megelőző ERM-II.-be, az éves felülvizsgálatnak azt kell találnia, hogy teljesítjük a maastrichti kritériumokat. De ahogy erről már szó volt, a konvergencia tartós fennállását is vizsgálják, azaz könyvelési trükkökkel (ahogy annak idején a görögöknek sikerült becsusszanniuk), ma már nem lehet eredményt elérni. Litvániát például 2007-ben minimális eltérések miatt nem engedték belépni.

A válság, az előszobázás és az euró céldátum (Oldaltörés)

A helyzet azonban a válság miatt jelentősen megváltozott, s néhány kritérium alighanem felülvizsgálatra szorul. A Financial Times nemrégiben megjelent elemzésében például arra hívja fel a figyelmet, hogy az inflációs előírásokat lassan képtelenség lesz betartani, ugyanis a három legalacsonyabb inflációjú uniós tagállam tizenkét havi inflációjának átlagát nem lenne szabad 1,5 százaléknál jobban meghaladni. De a referenciaszint lassan deflációs lesz, azaz a jelentkezőknek esetleg deflációt kéne elérniük, ami az FT szerint őrültség, ráadásul az unió árstabilitásról szóló előírását is sértené. Hasonló a helyzet az árfolyamszabály esetében is, amikor a belépéskor az uniós hatóságokkal közösen meghatározott középárfolyamtól (ahogy erről az imént már szó volt) nem lehet 15 százaléknál jobban eltérni. Ez az FT szerint „nyílt kihívás a spekulánsoknak” és stabilitási kockázatokat indukál. Ezért a londoni lap szerint a feltételrendszer az alapvető stabilitási követelményekkel sem egyeztethető össze, azaz el kellene törölni, s nem lenne szabad bürokratikus akadályként használni a mai válságos időkben a belépésre törekvő országokkal szemben. Megjegyzendő, hogy az FT német nyelvű kiadása a minap ezzel ellentétes érvelést tett közzé, féltve az eurózónát és a túl hamar belépni szándékozókat a felkészületlenségből fakadó feszültségektől.

Thomas Mirow, az EBRD elnöke. Gesztusok kellenének
© AP
Hogy nem lesz túl gyors belépés, az talán abból is kiderül, amit Thomas Mirow, az EBRD ( Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) elnöke a Handelsblatt című német üzleti napilapnak adott interjújában mondott. Először is arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra az euróövezethez való csatlakozás idejének lerövidítését. „Az Európai Bizottságnak világos szolidaritási jelzést kellene küldenie a kelet-európai országoknak” – mondta Mirow, aki szerint kívánatos lenne például a felvételre való várakozás időtartamának a jelenlegi két évről egy évre történő lerövidítése a stabilitási paktumban előirányzott adósságkritériumok betartása mellett. „Egy ilyen lépés összességében hozzájárulna Kelet-Európa stabilizálásához” – fejtette ki az elnök. Mirow ugyanakkor arról is beszélt a napokban, hogy a válság nem alkalmas pillanat az eurózóna kibővítésére, de szerinte most kell elkezdeni a belépést egy bővítési mechanizmusba. El kell kezdeni a tárgyalásokat az eurózóna és az Európai Unió tagállami között, meghatározva minden egyes ország számára a szükséges lépéseket az eurózónához való csatlakozásig, hogy a dátumok egyértelműek legyenek. Ez a folyamat pénzügyi és makrogazdasági szinten is stabilizálná az országokat. A maastrichti kritériumokon viszont nem szabad változtatni Mirow szerint.

Ezek után joggal feltételezhető, hogy az ERM-II.-be való belépésünk inkább akkor válik reálissá, amikorra a világgazdaságban a pozitív változások megkezdődnek, s beláthatóbbá teszi a csatlakozásra jelentkező országok, így Magyarország gazdasági pályáját is. Ezért a mai kilátások szerint az ERM-II.-höz legkorábban 2011-ben csatlakozhatunk, s így 2013-ban lehet eurónk, de lehet, hogy csak a következő kormányzati ciklus végén fizethetünk majd idehaza is a közös pénzzel. A legtávolabbi ERM-II.-es belépést a Deutsche Bank prognosztizálja, 2014-re. S hogy milyen lesz az átváltási árfolyam? Ma erre a gyorsan változó körülmények miatt nehéz válaszolni, de a befektetési házak előrejelzései átlagosan 264 forint körüli euróárfolyamot tartanak valószínűnek, úgy, hogy a prognózisok 240 és 280 forint között szóródnak. Tekintettel arra, hogy mostanság az árfolyam igen változékony, s még inkább 300 forint körül jár, a becsült stabil kurzus eléréséhez még jódarab idő kell.

MZ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Karácsony vezet Tarlós előtt

Karácsony vezet Tarlós előtt

Márki-Zay Péter: "Most elkezdődött 2022"

Márki-Zay Péter: "Most elkezdődött 2022"

Hiába van rengeteg adat, ez még kevés lesz a Notre-Dame helyreállításához

Hiába van rengeteg adat, ez még kevés lesz a Notre-Dame helyreállításához

Mindenhol rendben megkezdődött a szavazás

Mindenhol rendben megkezdődött a szavazás

A választások előtt is tisztelgett egy számmal a hatos lottó

A választások előtt is tisztelgett egy számmal a hatos lottó

 A Fidesz szegedi jelöltje a hvg.hu-nak: szoros verseny lesz

A Fidesz szegedi jelöltje a hvg.hu-nak: szoros verseny lesz