szerző:
hvg.hu

Nagyjából egy éve, tavaly október közepén mindenki számára világossá vált, hogy az elhalasztott gazdasági és társadalmi reformok, a magyar gazdaság emiatt csökkenő versenyképessége és a trükkös amerikai bankárok nagy bajt zúdítottak ránk. Csak nagyon keservesen találtunk kiutat, amin ráadásul még nem is mentünk végig. Most a hátunk mögé nézünk.

Egy gazdasági válság kezdőnapját éppen olyan nehéz megmondani, mint egy vihar kitörésének időpontját. Gyülekeznek a sötét fellegek, egyre erősebb a szél, lecsap az első villám, aztán már ömlik az eső is. Mindennek tanúi lehettünk a magyar gazdaságban is, hiszen baljós előjelekben nem volt hiány. Amikor 2008 március 16-án az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Bear Stearns a JP Morgan Chase karjaiba hanyatlott, mert az ingatlanpiaci ügyletei miatti tőkeveszteségét képtelen volt rendezni, már biztosra lehetett venni, hogy a pénzpiacokra megérkezett a krízis. Akkor azonban még nem volt világos, hogy milyen súlyos következményekkel jár majd az úgynevezett subprime, azaz nem elsőrendű pénzpiaci válság a világgazdaságra. Akkor még Európában és Magyarországon is úgy gondolták, hogy e válság tovagyűrűző hatásai átérnek ugyan majd az óceánon, de a hatásuk csekély lesz az európai gazdaságokra. Ez a vélemény egészen addig tartotta magát, míg a Lehman Brothers, az amerikai és nemzetközi pénzvilág addig megingathatatlannak tartott oszlopa szeptember közepén csődöt jelentett, s az amerikai kormányzat hagyta bedőlni. De még ezt követően is az volt a vélekedés az európai és a magyar bankárok körében, hogy elsősorban másodlagos hatásokkal kell csak számolni.

A Bear Stearns székháza a New York-i Madison
Avenue-n. Sötétség borult rá
© commons.wikimedia.org
Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség főtitkára szeptember végén például még arról beszélt, hogy a magyar hitelezési gyakorlat alapvetően különbözik az amerikaitól és az angoltól, de már a potenciális veszélyekre is felhívta a figyelmet. Míg náluk a hitel értéke 10-20 százalékkal meghaladhatja a lakásét, Magyarországon a hitel/fedezet arány jellemzően 70 százalék. Továbbá Európában elképzelhetetlenek olyan tőkeáttételek, mint a csődbe ment amerikai befektetési bankoknál tapasztalható volt. A pénzügyi válság közvetlen hatása a magyar gazdaságra és bankrendszerre elenyésző. Magyarország azonban ezer szállal kapcsolódik a világgazdasághoz, így, ha annak növekedése a súlyos pénzügyi zavarok miatt lelassul, piacaink miatt mi is azonnal megérezzük. Mivel a magyar pénzügyi szektor forrásainak jelentős része külföldről, a bankközi piacról származik, a külföldi szerepvállalás elengedhetetlen a fedezeti műveletek végrehajtásához is. A válság következtében azonban a bankok közötti bizalom szétfoszlott, a piac likviditása a súlyos veszteségek következtében rendkívül beszűkült, s ennek már komoly következményei vannak: a bankok nehezebben és drágábban jutnak hozzá a növekedésükhöz szükséges pénzügyi forrásokhoz – fogalmazott Nyers Rezső.

Nem sokkal később, egész pontosan október 10-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarországot is elérte a válság. A hónap végére az is nyilvánvalóvá vált, hogy hazánk képtelen a piacról finanszírozni magát, s kénytelen a nemzetközi pénzügyi szervezetektől hitelt kérni az államcsőd megakadályozása érdekében.


Demján jóslata és a forintárfolyam-pánik (Oldaltörés)


A válság ettől kezdve – köszönhetően az azonnal egekbe csapó politikai kommunikációs hecckampánynak – ott szitált a levegőben, s úgy töltötte el az emberek tudatát, mint a szálló por a tüdejüket, és hasonlóan fullasztónak is érezték. Ehhez persze hozzájárult a pánik és spekulációs támadások miatt zuhanásba kezdő forintárfolyam is. Nemzeti valutánk gyengélkedése az euróhoz, a dollárhoz, a jenhez és különösen a svájci frankhoz képest sokaknak valóságos sorscsapásnak tűnt, hiszen a devizahitelesek törlesztő részletei igen gyorsan emelkedtek a tetemes árfolyamveszteségek miatt. Aki például 2008 nyarán 230-as árfolyam mellett vett fel euró alapú hitelt, 2009 márciusának elején a 315 forintra emelkedő váltási ráta láttán joggal aggódhatott, hiszen 37 százalékkal rosszabb kondíciók mellett kellett törlesztenie. A svájci frankban eladósodottak még rosszabbul érezhették magukat, mert a 140-ről 215-re kapaszkodó árfolyam közel 54 százalékos pluszt jelentett.

Ezzel együtt az is világossá vált, hogy az évek, sőt évtizedek óta elodázott gazdasági szerkezeti reformokat nem lehet tovább halogatni. A túlméretezett szociális rendszer, a kiterjedt és hatékonytalan államigazgatási és önkormányzati szféra, a gyenge foglalkoztatási képesség, a felduzzasztott, de nem eléggé piacképes embereket képző oktatási rendszer átalakításra szorulnak, mert e nélkül az ország utolsó esélyét is eljátssza az uniós átlaghoz való felzárkózásra.

Bajnai Gordon és Demján Sándor. Korábban neki kellett volna fogni
© MTI
Demján Sándor, az ismert nagyvállalkozó már 2006 májusában figyelmeztetett, hogy a kormánynak fájdalmas intézkedéseket kell hoznia ha, nem akarja, hogy az állampapírokban lévő forró pénzek elhagyják az országot, és a piacok leírjanak minket. Szerinte – mondta akkor – ehhez a kormánynak és ellenzéknek konszenzusra kell jutnia az euró 2010-es bevezetését, a közigazgatási-, illetve egészségügyi reformot, az adócsökkentést, s ezzel összefüggésben a bértámogatás megvalósítását illetően. A legtöbb EU-tagországban az állampolgárok zsebében marad bérük kétharmada, Magyarországon viszont csak fizetésük egyharmadát kapják kézhez. Szerinte többek között ez is a jelentős költségvetési hiányra vezethető vissza. Magyarországon ugyanis az önfoglalkoztatókat leszámítva 2,8 millió alkalmazott után fizet a munkaadója járulékot, s ezeknek az embereknek mintegy 40 százalékát az állami szférában foglalkoztatják, azaz legalább 30 százalékos apparátus-csökkentésre lenne szükség a költségvetés szanálásához.

Gyurcsány Ferenc, aki nagy ambícióval, de kevés sikerrel abszolválta miniszterelnöki éveit, elveszítette hátországát, hitelességét, a szabaddemokraták koalíciós együttműködését és cselekvőképességét. Kormányának és pártjának bukása csak azért nem vált teljessé, mert az IMF-fel, a Világbankkal és az EU-val kötött hitelmegállapodáshoz csatolt konszolidációs programot valakinek sürgősséggel le kellett vezényelni. Ehhez a karmesteri pálcát Bajnai Gordon, Gyurcsány fejlesztési minisztere kapta meg áprilisban. Bajnai és pénzügyminisztere, az adótanácsadóként nevet szerzett Oszkó Péter kegyetlen költségcsökkentésekbe kezdett, s az állami kiadásokból akkora darabokat faragott le, amelyeket Gyurcsány még hivatali idejének utolsó napjaiban is kivitelezhetetlennek nevezett. Az ellenzék (különösen a Fidesz) szóban hevesen támadta az intézkedéseket, de tulajdonképpen hagyta, hogy a magát szakértői kormánynak aposztrofáló, de a szocialista parlamenti frakció támogatását élvező kabinet elvégezze a piszkos munkát.

Bokros, Békesi, Reformszövetség (Oldaltörés)

Demján prófétai szavai tehát három év múltával kezdtek testet ölteni. Bajnai kétségtelenül eredményesen dolgozott, hiszen az államháztartási hiányt 3,8 százalékon tartotta, s remény van rá, hogy 2010-ben Magyarország az egyik legprudesebb ország legyen az EU-ban. Ami azt is eredményezheti, hogy a válság elmúltával igen jó helyzetből startolhat újra a gazdaság fejlődése. Ennek az azonban igen nagy ára van, amit már jó előre megfizettünk. Magyarországon ugyanis nem anticiklus, hanem prociklus gazdaságpolitika folyt. Amikor ugyanis konjunktúra volt a világgazdaságban, ezt az állam nem tartalékok felhalmozására, s a túlméretezett szociális rendszer leépítésére, az alacsony foglalkoztatottság javítására és a piackonform oktatás kialakítására használta fel, hanem a status quo fenntartását a könnyen hozzáférhető hitelek felvételével finanszírozta. Az állampapírokat persze csak megfelelő hozam mellett vásárolták meg a befektetők. Ez kényszerűen magasan tartotta a jegybanki alapkamatot, ami a hazai kereskedelmi hitelezést is megdrágította. Amikor az állam felhagyott a lakáscélú jelzáloghitelek támogatásával, azonnal jobban megérte devizahiteleket felvenni. Ez valóságos devizahitelezési boomot indított el, ami a lakosság gyors idegen fizetőeszközben való eladósodásához vezetett, s a forint egyre nagyobb veszélybe került. Ilyen körülmények között, amikor a válság miatt olcsó hitelekkel kellett volna élénkíteni a gazdaságot, a magyar kormány és nemzeti bank kezében gyakorlatilag nem voltak ilyen eszközök. Állami költekezés helyett a fenyegetően magas deficitet le kellett faragni, s a kamatvágás helyett a finanszírozás fenntartása és az államcsőd elkerülése érdekében magasan kellett tartani az alapkamatot. Ebből a szorultságból húzott ki bennünket az IMF-hitel.

Bokros Lajos. Mindig megmondja, de túl kellemetlen hinni neki
© Stiller Ákos
A helyzetről Bokros Lajos készítette a legfigyelemreméltóbb, sok vitát kiváltó elemzést, amely január végén jelent meg az Élet és Irodalomban „A reformok kritikus tömege” címmel. Az egykori pénzügyminiszter, ma pedig európai parlamenti képviselő közgazdász szerint Magyarország 2001 és 2006 között durván túlköltekező, mesterséges élénkítésre alapozott, a belső fogyasztás növelését célzó, külső és belső hitelfelvétellel finanszírozott jövőfelélő gazdaságpolitikát folytatott. De a két éve tartó megszorító keresletkorlátozó gazdaságpolitika nyomán sem látszanak a kibontakozás jelei, és ezt nem lehet csak a nemzetközi pénzügyi válság számlájára írni. Az ország 2008. október végére az államcsőd küszöbére került, a forint leértékelődése miatt a valutaválság lehetősége is felrémlett. Az ikerdeficit, ikereladósodás, ikerbizalmatlanság mesterhármasa a szakadék szélére lökte az országot, innen visszarántani csak az EU és az IMF 20 milliárd eurós hitelének bizalomerősítő hatásával lehetett – írta Bokros. A tanulmányban amellett érvelt, hogy több reform együttes végrehajtása segítheti azok teljesülését. Legfontosabb területekként az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a közigazgatást és a közteherviselést jelölte meg.

A válságkezelésre azonban a legnagyobb hatással egy másik elemzés és javaslatcsomag volt. A hazai gazdasági és tudományos élet legfontosabb szervezeteit és szakértőit felvonultató Reformszövetség február 21-én ismertette azt a javaslatcsomagot, amellyel sok rokon vonást mutat a Bajnai-kormány intézkedéscsomagja. Ami nem is csoda, hiszen Bajnai pénzügyminisztere, Oszkó Péter maga is részese volt e javaslatok kidolgozásának.

Békesi László volt pénzügyminiszter – a Reformszövetség gazdaságpolitikai munkacsoportjának vezetője – a gazdaság akkori helyzetét a következőképpen vázolta: A bajt alapvetően az alacsony teljesítőképesség okozza, amely a versenyképesség romlásából, az alacsony foglalkoztatási szintből, a duális gazdasági szerkezetből és a túlterjeszkedő államból következik. Ráadásul a magyar gazdaságpolitikának a globális recesszió idején egyidejűleg, korlátozott eszköztárral két, egymásnak sok tekintetben ellentmondó feladatot kell megoldania. Menedzselni kell a pénzügyi válság következményeit, megelőzve egy újabb pénzügyi- és valutakrízis kialakulását, tompítani kell a recesszió mélységét, javítva a gazdaság szereplőinek likviditását, hitelképességét, fékezve a munkahelyek tömeges megszűnését. Emellett rövid idő alatt szerkezeti reformokkal kellene megalapozni a kilábalás feltételeit, javítani a magyar gazdaság hitelességét, megteremteni a fenntartható fejlődés esélyét. Ebben a helyzetben a rövid távú válságmenedzselés szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdasági kibontakozásnak. A fejlődést akadályozó, megkövesült rendszerek reformjára is szükség van. A Reformszövetség a magyar gazdaság e helyzetéből való fontos kitörési pontot az államháztartás kiadásainak csökkentésében és ezzel párhuzamosan az adóterhek mérséklésének lehetőségében látja – mondta Békesi. A kidolgozott javaslatok szerint a következő öt évben az ország versenyképességének javítása és a gazdasági növekedés gyorsítása végett 2013-ig az állami kiadásokat a jelenlegi 50 százalékról a GDP 42 százalékára kellene csökkenteni, ami több mint 3000 milliárd forintos megtakarítást jelent.


Így állunk hét hónapnyi kezelés után (Oldaltörés)


A válság intenzív kezelése (beleértve a végső diagnózis lefektetését és a kormányváltást magába foglaló előkészítő szakaszt) nagyjából hét hónapja tart. Számokban a következő látszik: az államháztartási hiány 4 százalék körül, vagy talán az alatt lesz idén, a GDP 6,7 százalékkal csökkenhet, az ipari termelés az egy évvel korábbi 0,7 százalék helyett a válság pusztítását szemléltetve 19,4 százalékkal esik, a munkanélküliség 7,5-ről 10 százalékra emelkedik egy év alatt. De Magyarország hitelminősítését már nem akarják a nemzetközi szakintézetek leszállítani, s az ország a piacról is képes finanszírozni magát, azaz az IMF-hitel további részeit lehet, hogy nem kell felhasználnunk. A gazdasági versenyképességet nagyban hátráltató magas alapkamat leszállítását megkezdhette a Magyar Nemzeti Bank, mert a forint elleni támadások veszélye elhanyagolhatóra csökkent. A forint árfolyama elfogadható szintre tért vissza, s így a devizahitelesek is megnyugodhatnak. A hitelezés korrekt eljárásáról pedig a pénzintézetek etikai kódexet fogadtak el. Azt azért mégsem mondhatjuk, hogy sínen vagyunk.

© hvg.hu
Az ACCA (a bejegyzett könyvvizsgálók nemzetközi egyesülete) nemrégiben készített felmérése szerint ugyanis egyelőre nem mutatkoznak a világban a fellendülés egyértelmű jelei. A mélyponton túl vagyunk ugyan, de tartós javulás legkorábban csak 2010 végére várható. A felmérésben 92 országból résztvevő 1200 pénzügyi szakember között még mindig többen voltak a bizalmatlanok és a pesszimisták (33 százalék), mint a bizakodók (31 százalék). Elég sokan (44 százalék) gondolják, hogy a jelenlegi állapotok jelentik a mélypontot, és a helyzet egy ideig még stagnál. Így az ACCA (Association of Chartered Certified Accountants) a felmérés tapasztalatai alapján úgy véli, hogy nem megalapozottak a világgazdaság stabilizációjáról szóló közlemények.

„A felméréseinkből az látszik, hogy a harmadik negyedév üzleti aktivitása jóval visszafogottabb a korábbi hónapokban tapasztaltnál: az év elején a megkérdezettek kevésbé aggódtak a recesszió megjósolhatatlan következményei miatt. A tények azonban azt mutatják, hogy a kereskedelemben, illetve a megrendelésekben nem sok minden változott, ami arra utalna, hogy komoly javulás kezdődhetne el 2010 vége előtt” – mondta el Katka Benešová, az ACCA Csehországért, Szlovákiáért és Magyarországért felelős területi igazgatója. A könyvelők szerint tehát még van miért aggódni. Különösen, hogy a választási évek – márpedig az következik – az eddigi tapasztalatok szerint önmagukban is mindig átrendeződést és megtorpanást okoztak a gazdaságban.

Annyit azonban bizton állíthatunk, hogy az IMF számítása, amely szerint a pénzügyi válság első évében a világgazdaság egy évi GDP-je tűnt el, kézzelfogható valósággá vált Magyarországon is. A korábban oly vehemensen költekező, s hitelt hitelre halmozó honfitársaink (felmérések tanúsága szerint) mára takarékos üzemmódra váltottak, s hirtelen tudatos vásárlókká váltak.

MZ

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Lánczi András, Stumpf István, Réthelyi Miklós is megkapta a Magyar Érdemrend kitüntetést

Lánczi András, Stumpf István, Réthelyi Miklós is megkapta a Magyar Érdemrend kitüntetést

Megtalálták a Tátrában eltűnt barlangászok felszerelését

Megtalálták a Tátrában eltűnt barlangászok felszerelését

Megkerülte a Napot a Tesla autója

Megkerülte a Napot a Tesla autója

Semjén Zsolt: Legyen mindenki egy kis Szent István!

Semjén Zsolt: Legyen mindenki egy kis Szent István!

Elindult magyarul is az egyik legjobbnak tartott tanulási oldal

Elindult magyarul is az egyik legjobbnak tartott tanulási oldal