szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Szoros szavazati arányt hozott a hétfői alapkamat-döntés, az inflációs folyamatok miatt azonban a monetáris tanács tagjainak többsége végül az emelés mellett tette le a voksát. A testület tagjait valószínűleg a bérinflációs nyomás megítélése osztotta meg, de befolyásolhatták őket más tényezők is.

A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának mai 25 bázispontos kamatemelése nem volt evidens. Már az előrejelzésekben is megoszlottak a vélemények. A szakértők többsége úgy vélte, hogy a jelenlegi összetételű testület számára még egy kamatemelésre van lehetőség, de ezt nem fontos most meglépni, sőt, lehet, hogy egyáltalán nem kell hozzányúlni az 5,75 százalékos szinten álló irányadó rátához. A tanács végül az emelés mellett döntött, amelynek indokai, illetve Simor András jegybankelnök magyarázata, az alábbiakban olvashatóak. Előttük azonban nézzünk egy szakértői véleményt.

Az MNB épülete, a kamatdöntés színhelye. Nyomásérzékelés
hvg.hu

Fürjes Szabolcs, a Raiffeisen Bank elemzője a hvg.hu-nak elmondta, hogy a korábbi emeléseket megalapozó bérinflációs nyomással gyakorlatilag már nem kellett számolni. Csakhogy az elterjedt vélekedés szerint a vállalatok egy jelentős része a 2010-es prémiumok és másfajta alapbéren kívüli juttatások kifizetését áttolta 2011-re, ami okozhat bérinflációt. Ebben csak egy szűk réteg érintett ugyan, de a juttatások mégis nagy mennyiségű pénz mozgását eredményezik. Más vélekedések szerint azért nem kell a bérinflációs nyomás megjelenésétől tartani, mert az érintettek egyébként is a jobban kereső réteghez tartanak, azaz a most befolyó összegeket csak kismértékben használják majd fogyasztásra, inkább megtakarítják. Annál is inkább, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugdíjak reálértéke a jövőben nagy valószínűséggel csökkenni fog, s így a takarékoskodás mindenképpen ésszerűbbnek tűnik.

A 16 százalékos szja-kulcs hatása csak februárban jelenhet meg először a januári bérek kifizetése után. Ha ez okozna is inflációs nyomást, nem indokolhatja a mostani döntést. Azaz könnyen lehet, hogy az emelésre szavazók megelőlegezték a februári változásokat. Az inflációra hathat az energiahordozók és a nyersanyagok drágulása is, ami azonban külső hatás, s kisebb súlyú, mint a belső sokkok – vélekedett a Raiffeisen elemzője. Szerinte a kamattartás mellett szavazók alighanem azzal a megfontolással éltek, hogy az említett hatások valóságosak, lehet, hogy a kamatemelési ciklust nem is kell befejezni, ám meg kellene várni az inflációs hatások megjelenését alátámasztó adatokat. Az emelés mellett lehetett olyan megfontolás is, hogy az új összetételű tanács alighanem erősebben elkötelezett lesz a kamatcsökkentés mellett, s ha elkezdődik a csökkentés, nem mindegy, hogy milyen szintről. A monetáris tanácsról nem lehet feltételezni a politikai befolyásoltságot – szögezte le Fürjes Szabolcs, de túl nagy a politikai zaj, amelyben minden lehetőséget érdemes mérlegelni.

[[ Oldaltörés (2. oldal: Simor magyarázata, a monetáris tanács indoklása) ]]

Korántsem volt egyértelmű a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsának mai döntése – ismertette az Ecoline a Simor András jegybankelnök hétfői sajtótájékoztatóján elhangzottakat. Az MNB november és december után januárban is 25 bázispontot emelt az irányadó rátán, ezúttal azonban a szavazás korábbi viszonylag egyhangú döntések után szoros szavazati arányt hozott, ahogy Simor fogalmazott: egy hajszálon múlt az emelés (ebből arra következtethetünk, hogy a hét tagból négyen foglaltak állást a szigorítási ciklus folytatása mellett, míg hárman szünetet tartottak volna).

Simor András, a jegybank elnöke. Végre el kéne érni az inflációs célt
Túry Gergely

A jegybankelnök jelezte: bár a decemberi inflációs jelentésnek voltak kedvező elemei, összességében mégis ez indokolta az újabb emelést. Bár ezúttal is számos tényezőt figyelembe vett a tanács, végül az inflációs kockázatok alapján döntöttek a szigorítás mellett, s Simor András szerint a következő hónapokban is ez befolyásolja majd leginkább a monetáris politikát.

A Monetáris Tanács értékelése szerint az elkövetkező két évben folytatódhat a gazdaság kilábalása a recesszióból, a kibocsátás ugyanakkor mindvégig elmarad potenciális szintjétől. A gazdaságot érő jelentős költségsokkok miatt a következő negyedévekben az infláció érdemben meghaladhatja a 3 százalékos célt. A Monetáris Tanács a középtávú inflációs kilátásokat illetően a legfőbb kockázatot abban látja, hogy a tartósan cél feletti infláció miatt a várakozások nem stabilak, és ezért a költségsokkok másodkörös inflációs hatásokkal járhatnak.

A magyar gazdaság növekedésének fő forrása az idei évben is az erős külső kereslet maradhat, amelyhez a belső kereslet várhatóan csak lassan zárkózik fel. A háztartások fogyasztását élénkítheti a személyi jövedelemadó-kiengedés és a javuló foglalkoztatottság. A folyamatban lévő egyedi nagyberuházások a beruházások élénkülését vetítik előre, míg a bizonytalanabbá váló üzleti környezet ezzel ellentétes irányba hat. Az alacsony maginfláció és a versenyszféra béreinek visszafogott dinamikája megerősíti, hogy a gyenge belső kereslet és a magas munkanélküliség továbbra is fegyelmezőleg hat az árazási és bérezési döntésekre. A gazdaságot ugyanakkor kedvezőtlen költségsokkok érik. A nyers élelmiszerek és az üzemanyagok áremelkedése inflációs nyomást eredményez. Az ágazati különadók részleges áthárítása ezt tovább fokozhatja. Mindezek eredőjeként az infláció 2011-ben jelentősen meghaladhatja a 3 százalékos inflációs célt, és monetáris szigorítás hiányában 2012-ben is kétséges lenne annak teljesülése.

A Monetáris Tanács fontosnak tartja, hogy az átmeneti árszintnövelő hatások ellenére az árazási és bérezési döntések továbbra is a még mindig jelentős kihasználatlan kapacitásokkal és a laza munkapiaci kondíciókkal összhangban alakuljanak.

A hazai pénzügyi eszközök továbbra is magas kockázati felárai a költségvetési pálya fenntarthatóságával és az üzleti környezet kiszámíthatóságával kapcsolatos piaci aggodalmakat tükrözik.

A monetáris tanács az inflációs kockázatokra tekintettel az alapkamat emelése mellett döntött. A testület a következő hónapokban az inflációs kockázatok mérlegelése alapján dönt a további kamatemelés szükségességéről.

[[ Oldaltörés (3. oldal: Negyedik éve nem teljesítjük az inflácós célt) ]]

Az MNB az ülés után kiadott közleményében arra is felhívta a figyelmet, hogy 3 százalékos inflációs célja 2010-ben nem teljesült. A fogyasztói árindex növekedése az elmúlt év egészében számottevően meghaladta a 3 százalékot. A maginfláció második félévtől alacsony, 2 százalék alatti szintje a gyenge belső kereslet hatását tükrözi. 2010 első felében még érvényesült az előző évben bejelentett indirektadó-intézkedések árszintemelő hatása, azonban az infláció ezek többségének kifutásával sem csökkent 3 százalék közelébe, elsősorban az élelmiszer- és más nyersanyagárak emelkedésének következtében. A fogyasztói árak növekedési üteme így már negyedik éve haladja meg számottevően az MNB folytonos inflációs célját.

A 3 százalékos, folytonos inflációs cél 2007. január 1-én történt bevezetése óta a magyar gazdaságot számos olyan sokkhatás érte, ami a fogyasztói árszintet emelte, miközben a nemzetgazdasági kibocsátást csökkentette. Ezek közvetlen inflációs hatását a jegybank – a monetáris szigorítás reálgazdasági költségességét, valamint a sokkok bekövetkezése idején negatívnak feltételezett kibocsátási rést szem előtt tartva – nem kívánta ellensúlyozni. Az ismételten jelentkező költségsokkok érdemi monetáris politikai reakció hiányában megakadályozták, hogy az inflációs várakozások a 3 százalékos cél körül stabilizálódjanak. A költségsokkok mellett a magas szinten maradt inflációs várakozások is magyarázhatják, hogy a nemzetgazdasági kapacitások historikusan alacsony kihasználtsága mellett sem sikerült elérni az árstabilitást Magyarországon.

Nemzetközi tapasztalatok alapján elmondható, hogy az inflációs célkövetést kis, nyitott gazdaságok – fejlettek és feltörekvők egyaránt – sikerrel alkalmazták az infláció, valamint az inflációs várakozások megtörésére, illetve alacsony szinten történő stabilizálására. Ahhoz, hogy a jövőben a magyar inflációs célkövetés sikeres lehessen, a monetáris politikának kiemelt figyelmet kell fordítania az inflációs várakozások lehorgonyzására, az inflációs hatású sokkokra adott megfelelő mértékű és időzítésű reakcióra.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Gazdaság

MNB alapkamat: emelni lehetne, de nem, fognak

A jegybanki alapkamat december 21-e óta 5,75 százalékon áll. A Monetáris Tanács hétfőn esedékes ülésén az lesz a kérdés, hogy folytassák-e az emelési ciklust, vagy hagyják változatlanul az alapkamatot. Az Axa igazgatója szerint most az utóbbi a valószínű.