Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Cikksorozatunk első részében a végtörlesztés fogalmát tisztáztuk, megválaszoltuk, hogy csak az ingatlanokra vagy a gépjárművekre felvett kölcsönök, esetleg a szabad felhasználású hitelek tekintetében is irányadóak-e az új szabályok. Arról is írtunk, hogy mely devizák esetében és milyen árfolyamon lehet élni az új lehetőséggel, s arra is kitértünk, mi az, amit a jogszabály nem határoz meg pontosan. A folytatásban a további feltételeket foglaltuk össze, s arról is írtunk, hogy kik élhetnek a végtörlesztés lehetőségével. A cikksorozat befejező részében a vétörlesztés lehetséges költségeiről, az illetékről, és a nemvárt intézményi feltételekről írunk.
Mekkora plusz költségekkel járhat a végtörlesztés, milyen költségeket háríthatnak a pénzügyi intézmények az adósokra?
A pénzügyi intézmény a végtörlesztésért költségtérítést és egyéb díjat vagy jutalékot nem számíthat fel az adós terhére.
A végtörlesztés egészben vagy részben történő teljesítése érdekében nyújtott kölcsönre vonatkozó pénzügyi szolgáltatás közvetítéséért nem kérhető díjazás.
A pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a devizaforrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak, ideértve a THM részét is képező, és a kamattal „kéz-a-kézben” járó kezelési költséget. A törvény nem rendezi világosan, hogy a kezelési költségen túl mely költségek állnak közvetlen kapcsolatban a devizaforrás megszerzésével (ilyen lehet a hitelbírálati díj, értékbecslési díj, hitelközvetítői jutalék, stb.) erről tájékozódjanak alaposan a végtörlesztéssel érintett hitelt folyósító pénzügyi intézménynél, a későbbi kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében! A további kiadásokról olvasson az Adózónán!
