Ez robbanthatta ki igazából a szíriai válságot

Egy neves amerikai külpolitikai szakértő nemrég cikket közölt egy amerikai magazinban, melyben arra világított rá, hogyan is vezettek az éghajlatváltozás súlyos hatásai a szíriai lázadásokhoz – írja az Energiaklub blogja, a The Atlantic cikkét ismertetve.

William R. Polk a The Atlantic magazinban publikált cikkében kifejtette, hogy 2006 és 2011 között a Szíriát pusztító aszály sújtotta: a csapadék mennyisége az ország jelentős részén évente 20 cm-rel csökkent. A gazdák erre kétségbeesésükben tömegesen kezdték megcsapolni a víztározókat. Bizonyos területeken ugyanakkor teljesen tönkrement a mezőgazdaság, máshol a termés háromnegyede kiesett. Az állatállomány 85 százaléka éhen vagy szomjan halt. Megfigyelők és ENSZ szakértőinek becslése szerint Szíria 10 milliós vidéki lakosságából 2-3 millió ember mély szegénységbe süllyedt. Százezrek hagytak fel a gazdálkodással és menekültek a városokba munka és élelem reményében. Túlélésért folytatott küzdelmüket tovább nehezítette a viszonylag nagy számú nemzetközi menekült is, akik a környező országből érkeztek Szíriába.

A szír kormány emellett nem állt a helyzet magaslatán. 2006-ban, amikor magas volt a gabona világpiaci ára, eladták tartalékaikat. Ez a döntés utóbb katasztrofálisnak bizonyult: 2007-ben az ország alig tudott valamennyit exportálni, 2008-tól pedig folyamatosan importra kényszerült annak érdekében, hogy a lakosság ne éhezzen. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szíriai képviselete 2008-ban a USAID-hez fordult segítségért, ugyanakkor itt süket fülekre találtak.

Az éhes és kétségbeesett gazdák tízezreinek dühéhez már csak egy szikra kellett. Ez 2011. március 15-én érkezett, amikor egy viszonylag kis csoport Daraa városában azért tüntetett, mert a kormány képtelen volt rajtuk segíteni. Asszád kormánya a párbeszéd helyett lecsapott a tüntetőkre, a történet pedig innen már ismert.