Az „adócsökkentés, a tervezhetőség és a fejlődés” költségvetése lesz a jövő évi – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a költségvetés felvázolásakor, és ezt aligha lenne illő vitatni. Ám ami a tervezhetőséget illeti, a miniszter nem árulta el, hogyan tervezik megváltoztatni a gazdasági stabilitásról szóló törvényben lévő adósságképletet, amely nincs összhangban a büdzsé tervezetével. Azaz fordítva: a szabály úgy szól, hogy olyan központi költségvetést kell összeállítani, amelynek alapján az államadósság növekedése nem haladhatja meg a várható infláció (1,6 százalék) és a változatlan áron számolt GDP-növekedés (2,5 százalék) felének (1,25 százalék) a különbségét. Vagyis az államadósság csak 0,35 százalékkal emelkedhetne, viszont a Költségvetési Tanács szerint 3,3 százalékkal fog nőni. Varga Mihály a tisztes testület felvetésére nem reagált, pedig abból 700 milliárd forintos megszorítás következne. Vagy a törvény idevágó passzusának törlése, netán helyettesítése. A hvg.hu az utóbbira voksol.

„Jövőre semmiféle adóemelést nem tervezünk” – jelentette ki Varga Mihály, mintha néhány nappal korábban minisztertársa, Lázár János nem tette volna közzé azt a kormányzati szándékot, hogy a dohánytermelők árbevétele után idén fizetendő egészségügyi hozzájárulást jövőre is kiveti a kormány – holott azt hangsúlyosan csak 2015-re hirdette meg. Átmenetileg. Hovatovább pavlovi reflexszé fejlődik a gazdaságban, hogy egy átmeneti adó örökre szól, szigorúan a tervszerűség jegyében. A beígért megszüntetéshez képest a hosszabbítás, tetszik, nem tetszik, adóemelés. Ellenben ahhoz az elképzeléséhez szigorúan tartotta magát a nemzetgazdasági tárca, hogy a pedagógusok és a fegyveres testületek tagjainak meghirdetett életpálya-program – vagy hasonló – a kivéreztetett egészségügyi és a szociális ágazatra nem terjed ki. „Amelyik ágazatban van lehetőség béremelésre, megtesszük” – mondta a miniszter. Ebben pedig nincs.

Tervszerűen folytatódik a titkolódzás az állami vagyon értékesítése körül. Az még mindig rejtély, hogy az idén miből jön össze az állami vagyon értékesítéséből és hasznosításából betervezett 169 milliárd forintos bevétel, ami az állami beruházások fedezete volna. Erre a 2015-ös költségvetésben semmiféle utalás nincs, és a kormány sem a Költségvetési Tanács kritikájára, sem a civil Költségvetési Felelősségi Intézet adatkérésére nem volt hajlandó részleteket elárulni. Varga Mihály szavaiból kiderül, hogy jövőre is lesz ilyen sor a költségvetésben, sőt az állami beruházások még az ideit is meghaladják, és annak fedezete ismét az állami vagyon értékesítése lehet – de ismét nem közölt részleteket.

„Tovább javultak a gazdasági növekedés kilátásai”, utalt a miniszter az idei első negyedévi, terven felüli, 3,4 százalékos GDP-pluszra. A kilátások szépülésével a gazdasági növekedés jövőre (az idei, 3,1 százalék után) 2,5 százalékos lehet. Az államháztartás hiánya pedig 2 százalékos, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Igaz, lassan kirajzolódik a kép, hogy az általa megvásárolt bankok veszteségeit (tőkehiányát) az állam nem a költségvetésen keresztül tervezi eltüntetni, hanem a Magyar Nemzeti Bank, netán a Magyar Fejlesztési Bank közbeiktatásával, kihagyva az erre szánt súlyos milliárdokat az államháztartásból. Ha ezt a ráfordítást be kell csatornáznia a költségvetésbe, aligha lenne tartható a 2 százalékos hiánycél.

Némi tervszerűtlenség mutatkozik a közmunkák körül is. Czomba Sándor államtitkár tegnap kifejtette, hogy nem célszerű azt hosszabb távon fönntartani, ezzel szemben a minisztere a sajtótájékoztatón azt mondta: a közfoglalkoztatottak száma jövőre 40 ezerrel nő, és az idei 270 milliárd forint helyett 340 milliárdot fordít majd erre a költségvetés. Ebből adódóan egy közmunkahely létesítésére évente az állam 1,75 millió forintot költ, vagyis csaknem havi 146 ezer forintot. A közmunkások bérének csaknem a dupláját. Igaz, a munkavezetők a havi 79 ezer forintnál többet kapnak, és a közfoglalkoztatásba Varga Mihály a szociális szövetkezetek működését is beleérti.