Visszalépett Boston az olimpiarendezéstől, holott egy nagy csatát már megnyert a város: megelőzte a kétszeres rendező Los Angelest, San Franciscót és Washingtont abban a versengésben, amely arról döntött, melyik amerikai város kandidáljon a 2024-es nyári olimpia rendezésére. Pedig az Amerikai Olimpiai Bizottság (USOC) vezetője, Larry Probst még eképp köszöntötte a bostoniakat a győzelmük után: „Nagyon izgatottak vagyunk, hogy ilyen hihetetlen erős társunk van Boston városának személyében, akivel együtt dolgozhatunk egy lebilincselő pályázat megalkotása érdekében".

Ám a város lakóinak többsége nem állt az olimpiarendezés mellé, így annak hivatalos honlapján hétfőn az alábbi közlemény jelent meg:  "Boston 2024 (a pályázó szervezet – a szerk.) többször kifejezte meggyőződését, hogy idővel megfordíthatná és a rendezés mellé állíthatná a közvélekedést, és nagyszerű játékokat rendezhetne a város. De az is tény, hogy szorít az idő, ha az USOC egy másik várost akar kijelölni a rendezésre. Mindezt összevetve azt a döntést hozta az USOC és a Boston 2024, hogy visszavonjuk a város pályázatát." Az amerikaiak most új rendező várost jelölnek, a döntést augusztusban hozzák meg. A rendezési szándékot a NOB-nak szeptemberig kell jelezni.

Dávid legyőzte Góliátot

Steve Pagliuca, a Boston 2024 Partnership vezetője budapesti politikuskollégáihoz hasonlóan úgy vélekedett, hogy az olimpiapályázat nyereséges lehet, és az előnyök a kockázatokat messze meghaladják, köszönhetően Boston városa, Massachusetts állam, valamint az az üzleti körök együttműködésének. A pályázat 8000 új épülettel, több tízezer új munkahellyel és nagy adóbevételekkel számolt.

Nem értett ezzel mindenki egyet. A No Boston 2024 mozgalom kételkedett az optimizmusban, és megkérdőjelezte, hogy tényleg megéri-e Bostonnak az olimpiarendezés. Dávid legyőzte Góliátot – a mozgalmat ugyanis három aktivista alapította, és mindenféle jelentősebb pénzügyi háttér és médiahátszél nélkül, a közösségi médiára alapozva győzte meg a közvéleményt az igazáról. Marty Walsh polgármester maga úgy nyilatkozott, hogy az olimpia ellenzője összesen "10 ember a Twitteren, és páran odakint, akik folyamatosan verik a tamtamot". A súlyosan lekicsinyelt ellenzék mégis megnyerte a csatát – Boston lakosságának kevesebb mint a fele állt a jelölőverseny megnyerése óta a rendezés szándéka mellé.

A visszalépés hírére sokféle reakció született, a republikánusok jelenleg legesélyesebb elnökjelöltje, a milliárdos Donald Trump azt írta a Twitteren: „Walsh, Boston polgármestere rengeteg időt és pénz pocsékolt el az olimpiára, és most feladta. Nem akarom, hogy valamikor is tárgyaljon a nevemben." Vannak csalódott bostoniak is. "A pályázatnak kezdetben még igaz gyökerei voltak. Szíve és lelke volt, de egyre kevésbé szólt az olimpiáról, és egyre inkább az emberek fizetési kötelezettségeiről."

Igyekeztek józanok maradni, hiába

A város által készített megvalósíthatósági tanulmány az önkormányzat szerint kifejezetten józan lett (mások ezt tagadták). 200 millió dolláros profittal számoltak 19,2 milliárd dollár (nagyjából 5360 milliárd forint) költségvetés mellett. A nagy fejlesztések terén a város azt is elvárta a magánbefektetőktől, hogy biztosítsák magukat csőd ellen, nehogy emiatt veszélybe kerüljön a projekt. A város a költségek féken tartása érdekében arra törekedett, hogy olyan szerződéseket kössön a projektben részt vevő cégekkel, amelyben ki van kötve a maximum ár. Boston emellett a legkülönfélébb biztosításokkal igyekezett volna megvédeni magát a leendő kockázatoktól (sztárok előre nem látható távolmaradása miatti rossz jegyeladásoktól a becsődölő szponzorokig), és persze tervek születtek arra is, hogy a nagy olimpiai létesítményeket hogyan alakították volna át az esemény után más célokra. Egy átmeneti 60 ezres stadion lett volna például az Olimpiai Stadion, amit hat héttel az olimpiai után már le is dózeroltak volna. Az is józanságról tanúskodik, hogy a játékokat közvetlenül követő paralimpiai rendezéstől nem vártak számottevő bevételt (nem úgy, mint a magyar megvalósíthatósági tanulmány). A rendezés támogatásáról egy majdani népszavazás döntött volna, miután magánkezdeményezésre a kérdés sikeresen átment a hivatalos bejegyzési procedúrán. Erre 2017 szeptemberében került volna sor: egy esetleges negatív kimenetel pedig az amerikai kandidálás esélyeit csökkentette volna (A NOB 2017 szeptemberében szavaz arról, hogy hol lesz a 2024-es olimpia.)

Egy szó, mint száz, a város és az állam is meglehetősen óvatosan állt a rendezéshez. A No Boston 2024 mozgalom szerint nemcsak nagyban, okosan is kell gondolkodni a város jövőjét illetően. "Bostonnak mennie kell előre, amit a visszalépés után a saját ütemében tehet meg, nem az USOC vagy NOB fogalmai szerint." Az emberek nem hitték el, hogy a költségeket pórázon lehet tartani, jóllehet a városvezetés nagy erőkkel igyekezett biztosítani erről mindenkit. Hiába a takarékos rendezéssel és változó filozófiával operáló Agenda 2020, amit a NOB a rendezés anyagi feltételeinek az enyhítésére vezetett elő, az athéni, a londoni és a pekingi bődületes költségek megfojtották Bostonban az olimpiát.

Olimpia nélkül is meg kéne oldani a problémákat

Sem az ellenzék erejét, sem a népszavazás esélyeit nem kezelte helyén a rendezőbizottság. A népszavazást már a jelentkezés elején belengette a No Boston mint lehetséges fegyvert a rendezés ellen. Hamar beálltak politikusok is mögé. Majd márciusban, amikor kisült, hogy a város nem rajong egyöntetűen a rendezésért, a Boston 2024 is beállt a népszavazás mögé, és elkezdett kampányolni a rendezés mellett.

Massachusetts hatalmas kihívásokkal néz szembe a következő évtizedben: ingatlanfejlesztések, az oktatási különbségek csökkentése, a közlekedési rendszerek fejlesztése. Az olimpiarendezés felülírná a források elosztását, és elterelné a figyelmet ezekről a problémákról – mindezt azért, hogy egy olyan hathetes csili-vili eseménynek adhasson otthont, amely a független gazdasági kutatások szerint nem szolgálja a helyi gazdaságot – érvelt a No Boston. A város metróhálózata 100 éves, felújításra szorul. Bővíteni kellene a zónázók által használt vasúti állomást is, és több tízezer új lakásra is szüksége volna a bővülő városban. A lakók nem hittek azoknak, akik úgy gondolták, egy olimpiarendezéssel ezek a gondok is megoldódnak. Sőt, Amerika-szerte visszatetszést keltett, ami például Görögországban általános vélekedés: az, hogy olimpia nélkül nem épültek volna meg létfontosságú beruházások.

"Mi lesz 2025-ben? Meggyőzzük magunkat, hogy csak megaesemények hozhatnak fejlesztéseket", mondja a No Boston egyik arca, Chris Dempsey. "Miért kéne várnunk 10 évet azokra a fejlesztésekre, amikre most lenne szükség?", teszi fel a kérdést egy bostoni. "Az olimpia csak eltereli a figyelmet azokról a vitákról, amelyeket le kéne folytatni a város érdekében. Nincs szükség az olimpiára ahhoz, hogy a közlekedésről, az oktatási rendszer alulfinanszírozottságáról vagy a növekvő egyenlőtlenségekről beszéljünk",  véli egy másik. Abban sem biztosak a bostoniak, hogy a NOB ugyanolyan eréllyel felügyeli majd a városi közösségét szolgáló fejlesztések megvalósulását – neki csak az a fontos, hogy 2024-re megépüljenek az olimpiához szükséges létesítmények. Úgy tűnik, a bostoniak felelősségtudata jóval erősebb annál, sem hogy azonosuljanak az olimpia ügyével és bedőljenek például a magyar pályázati tervekhez képest racionálisabb ígéreteknek.

Kishitű amerikaiak! Bezzeg mi, magyarok!

Mennyivel más az olimpiarendezés itthoni akusztikája! A PriceWaterhouse Coopers megvalósíthatósági tanulmánya szerint az olimpia közvetlen költségei 774 milliárd forintra rúgnak, ehhez jön még 2000 milliárd, az olimpia nélkül is megvalósítandó fejlesztés (tömegközlekedési eszközök cseréje, új Duna-híd stb.). Különböző bevételekből (ebbe a PwC bevette az állami támogatásokat is 605 milliárd forint értékben) majdnem 3000 milliárd forint folyna be, vagyis masszívan nyereséges lenne a rendezvény – a nemzetgazdaság is kb. 3000 milliárd forinttal gazdagodna. (Érdekes módon Boston pályázata eleve közel a dupla ekkora költségvetéssel számolt) A tanulmány EU-s pénzekből oldana meg számos fejlesztést, kockázatokat pedig alig nevesít.

Egy olyan országban, ahol a 2017-ben megrendezendő vizes-vb költségei egy hónap alatt nőttek a duplájukra úgy, hogy még egy csavart nem hajtottak be. (Igaz a vizes-vb uszodáját Garancsi István cége építheti 40 milliárdért). Míg Boston pár tízezer extra munkahellyel számolt, a PwC "reális" számításai százezer új munkahelyről szólnak. A korábban szkeptikus Tarlós István ma már igencsak optimista: „Budapest szívvel-lélekkel az olimpiai pályázat mellett van, mert Magyarországnak minden szempontból megérné a 2024-es nyári játékok megrendezése”.

A 2024-es olimpia vélhetően Amerikában lesz a földrészrotációs logika miatt, a 2028-as vélhetően Európában. Pályázzuk (és nyerjük) meg akármelyiket is, a bostoniak józansága és öntudata mindenképpen intő jel.