Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
Tavaly ilyenkor volt hír, hogy megakadt a Tokaj Kereskedőháznál (TK) három éve indított fejlesztési program. Majd az állami cégvezetések simicskátlanítási projektjének részeként a borászat tulajdonosi jogait gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) ZRt.-nél is megtörtént a vezércsere. Így pedig a TK már csak úgy kapott a beruházások folytatásához szükséges friss milliárdokat az MNV-től, hogy a régiós stratégiában gondolkozó Tombor Andrást visszaküldték a céges kerítés mögé. Azóta nem múlt el hét anélkül, hogy a menedzser menesztésének hírét ne keltette volna valaki. Olyan régóta mondogatták ez, hogy amikor végül bekövetkezett, mindenki meglepődött.
A kirúgást a július 21-én megjelent Magyar Közlöny végén olvasható, a „Grand Tokaj Zártkörűen Működő Részvénytársasággal kapcsolatos egyes feladatokról” címet viselő kormányhatározatba csomagolták. A szűkszavú közlés szerint a fejlesztési miniszter augusztus 1-jei határidővel visszahívja a cég felügyelőbizottságát és gondoskodik annak „ügydöntő jellegének megszüntetése érdekében a vállalatirányítási struktúra átalakításáról”.
Lázár János és Tombor András
MTI / Soós Lajos
Mivel az ügydöntő felügyelő bizottsági (üfb) rendszer bevezetése Tombor Andráshoz kötődik, egyértelművé vált, hogy a menedzser és az általa három és fél éve pumpált átalakítási projekt megbukott, így az április közepe óta Grand Tokajként (GT) működő vállalatnál hétfőtől új időszámítás kezdődik.
| Üfb: a fából vaskatika |
Mint azt a hvg.hu korábban is megírta, az állami borászatnál felállított ügydöntő felügyelő bizottság (üfb) rendszeridegen képződmény volt a klasszikus társasági jogban, mert teljesen összekuszálta a klasszikus cégvezetési szerepeket. A TK-ban működő ötfős üfb a „sima” fb-hez képest markánsabb jogosítványokkal bírt, és alapvető kérdéskörben volt az övé a legfőbb kompetencia. Döntési jogköre volt a beruházások (bizonyos összeghatár feletti) engedélyezésében vagy tiltásában, ahogyan a beszerzések, a hitel, illetve kötelezettségek vagy kezességvállalások ügyében is, továbbá a nagyobb volumenű értékesítési ügyekben, illetve a jóváhagyása volt szükséges olyan személyi kérdésekben is, melyek meghatározták a cég mozgásterét és lehetőségeit. Ebből a leosztásból születtek olyan felelősségkérdési anomáliák, minthogy a vezérigazgató egyszemélyi felelősséggel tartozott ugyan a cég döntéseiért, de azokat akár az üfb-elnöktől is lényegében utasításba kaphatta, jóllehet, utóbbi semmit nem írt alá, így utólag rajta számokérni semmit nem is lehet. Az már csak hab volt a tortán, hogy Tombor üfb elnöként szimplán elnöknek szólíttatta magát. |
Talán furán hangzik, de azzal, hogy a döntést Orbán Viktor írta alá, zárójelbe került az elsőrendűnek tűnő kérdés: ki ül Tombor helyére? Ennek magyarázata, hogy bár jogtechnikailag csak formai kötelezvény a miniszterelnöki szignó, de annak, hogy kormányhatározattá emeltek egy olyan, az MNV működésében teljesen hétköznapi döntést, mint egy állami cég menedzsmentjének visszahívása, olyan üzenete van, mintha a kormány - a vagyongazdálkodási törvényben leírtakat megismételve - magára húzná ezt az ügyet.
A cégvezetés átalakításának és a menedzsment visszahívásának magyarázata elvileg lehetne az is, hogy ez is a Lázár és Seszták közti kiszorítósdi része, de nem látszik afféle csikicsukizás, mint amit a két miniszter például az MVM körül ügyekben folytat. Azért nem, mert az energetikai céghez hasonló szakember-felvonultatásnak a GT esetében híre sincs. Az új időszámítás meghatározó emberei – és ezen leginkább az igazgatóságba készülő Prácser Miklóst, Goreczky Gergelyt, Márton Pétert és Kalocsai Lászlót értjük – nem jelentenek markáns szakítást. Többségük különböző szinteken eddig is beleszólt a borászat dolgaiba.
Győzelemként élik meg a mindenen és mindenkin átgázoló üzemmódban dolgozó, most elküldött menedzser távozását, de érdemes visszaidézni: Prácsert, a hegyközség elnökét Tombor hozta helyzetbe, Márton Péter MNV-elnökként Tombor munkaadója volt, Goreczkyt pedig Tombor vette fel vezérigazgatónak.
Kalocsai azonban igazi kakukktojás.
A vetélytárs Dereszla birtok igazgatójaként ismertté vált közgazdász eddig szakértőként pozícionálta magát az átrajzolt térképen, és az sem biztos, hogy segítségére volt, hogy néhány hete Mészáros Lőrinccel kötött nagy üzletet. Igazgatósági tagsága azért furcsa, mert a jelek szerint a tulajdonosnak nem probléma, hogy az utóbbi években éppen a Tokaj Kereskedőház piaci riválisává hízott, területeit gyakran elfoglaló cég vezetője ül be a testületbe. Azzal nyitható ugyan kiskapu, ha Kalocsai nem marad a Dereszla vezetője, de az éppen a piaci pozícióiban súlyosan sérült állami cégre nézve kockázatosnak tűnik, ha Kalocsai minden lapba betekintést nyer, sőt: befolyásolhatja a Grand Tokajban hozott döntéseket. Arra több forrás is felhívta a figyelmet, hogy Tomborék kivonása a frontvonalból olyan időszakban történik meg, amikor semmiféle botrány nincs a cég körül.
Kilátás a Dereszla dombról Bodrogkeresztúron
Wikipedia Creative Commons / Derzsi Elekes Andor
Megúszták a termékvisszavonást és (eddig) az amerikai pert, mint ahogy az erőltetett létszámleépítést, de még az elsőre (önhibáján kívül) bukó aszú ügyét is. Abból se lett országos hír, hogy a korábban zárolt borkészletből hetente több tíz hektoliternyit öntenek a csatornába, mert ez hivatalosan, „a környezetvédelmi, illetve jövedéki előírásoknak teljes mértékben megfelelően történik”.
Nagy balhé híján a kormánydöntés úgy is magyarázható: Orbánék azért váltanak, mert a Grand Tokajjal nem haladnak kellő sebességgel. A kormánhatározattal pedig biztosra mentek, hogy az eddigi erőltetett menetre tuti rányomják a „pihenő-állj!” feliratú gombot. Nem vállalnak azzal nagy kockázatot, ha visszaállnak a Tombor előtti struktúrára - vagyis ha a céget a vezérigazgató az igazgatóság felügyelete mellett irányítja és az fb csak kontrollerként működik. Ez a leosztás 2013 előtt működött, azzal együtt is, hogy akkor nem csatornáztak be a borászathoz komoly fejlesztési pénzeket, és annyi volt a tulajdonos elvárása, hogy a cég ne legyen veszteséges.
Lejtmenetben
A Tombor előtti és utáni helyzet értékeléséből kitűnik, hogy az állami cégnek üzletileg valószínűleg
soha nem állt még ennyire rosszul a szénája.
Az utolsó „tiszta” évben (2013) a Kereskedőház árbevétele meghaladta a 3,5 milliárd forintot. Ez mostanra kevesebb, mint a felére zsugorodott, és eközben a +0-ás üzemi, illetve adózott eredmény 2015-ben 1,26 milliárd forintos veszteségig bukott. Erre lehet azt is mondani, hogy mindez egy radikális átszabásban lévő rendszerben nem jelent semmit, és hogy a most elküldött menedzser ígérete amúgy is úgy szólt, hogy a céget – de legalább is az üzemeltetést - 2019-re rázza biztosan gatyába és állítja nyereséges pályára. Csakhogy most éppen újra bele kellene nyúlnia az MNV-nek az államkasszába, és úgy kellene jó képet vágva több milliárd forintot csak a beruházások folyatátsára átutalnia, hogy azt már most tudni lehet: mindebből jövő ilyenkor se lesz viszontlátható pénze az államnak.
Márpedig jövő ilyenkor már javában a 2018-as választásra rendezik majd a terepviszonyokat, és ekkora támadási felület nemigen férhet be a győzelmi stratégiába.
Fazekas István
Az jól hangzik ugyan, hogy „Orbán az asztalra csapott”, csakhogy kormányzati forrásból tudjuk: Lázár vitte kabinet elé az előterjesztést. Ez sokat elvesz abból a teóriából, hogy a megjelent döntés mögött Lázár újabb megregulázása állna. Pláne, hogy továbbra is Lázár emberei maradnak a térségben vezetői posztokon.
Csak a Tombor-korszakot zárták le
– közölte egy állami, területileg érintett funkcionárius. Hozzátéve, hogy ez a „csak” úgy értendő, hogy a cégnek úgy kell felszínen maradnia, hogy miközben be kell fejeznie a régió legnagyobb palackozójának építését, meg kell építeni az új irodaházat, és piacot kell találnia a borának, miközben első lépésben balhé nélkül le kellene vezényelni a szüreti szőlőfelvásárlási időszakot.
Az új menedzsmentnek kell majd egyezkednie az MNV-vel a beruházáshoz szükséges pénzekről, és arról, hogy miből működjön a cég tovább, mert augusztus végére üres lesz a kassza. A napokban Hörcsik Richárd (fideszes, helyi országgyűlési képviselő) válságstáb összehívását sürgette az ügyben.
Egyenleg
Nem kell a Tokaj-hegyaljai dolgokba túl mélyre látni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen: a vezető anyagként publikált origós Tombor András-nagyinterjú manifesztummondatai ellenére sem igaz, hogy lényegében mindent sínre tettek már a sikerhez. Mérleget vonva inkább az látszik, hogy az elefánt a porcelánboltban filozófára épülő vízió kormányzati támogatottsága a bontáshoz elég volt, az építkezéshez azonban már egyre kevésbé tudott elegendő felhajtó erőt biztosítani az emelkedéshez.
Az igaz, hogy Tombor kérlelhetetlenül nekiment a megkövesedett struktúrának, amit korábban a Tokaji Borkombinát maradványaira küldött vezetők egyike sem tudott, mert vagy akart vállalkozni, de ezzel sok ellenséget szerzett, és mostanra lokálisan fúj vele szemben olyan erős ellenszél, hogy mennie kellett. A főminiszter tavaly év végén még megvédte Tombort azután, hogy az azóta szintén lapátra tett L. Simon Lászlóval megszondáztatta a térség megmondó embereit. Lázár most már inkább néhány mádi borász véleményére támaszkodik, mint Tomboréra.
Várhatóan nem marad a jelenlegi vezérigazgató, Szappanos Péter sem, akit szintén Tombor hozott a céghez. Bárki is lesz az utódja, arra nincs semmiféle garancia, hogy az állami borászat vele célba érhet. Az országos politika a közlönyben lehozott Orbán-aláírásnak köszönhetően most levonul a területről. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Nem érti, miért kellene Mészáros Lőrincnek tokaji birtok? Pofonegyszerű
Azt eddig is tudni lehetett, hogy jó néhány kormányzati, illetve a kormánnyal jóban lévő potentátnak van kisebb-nagyobb szőlője, borászata Tokaj-Hegyalján, de az, hogy Mészáros Lőrinc egy jelentős méretű, komplett, jól működő borászatot vehet itt, még a szakmabelieket is meglepte.
