Szeretne Oravecz Nóra lenni? Csak a könyvnyomtatást kell fizetnie
Meg persze egy könyvet írnia, mindegy milyet, bármi felkerülhet a boltok polcaira. Ha pénze nincs, csak ideje, az sem baj, akkor az interneten adják ki e-könyvnek. A sokak szerint halódó könyvpiac néhány új szemléletet képviselő vállalkozás szerint nincs is olyan rossz bőrben, csak az 50 éves üzleti modellen kell csavarni egyet.
Sokan azt gondolnák, ahhoz, hogy egy könyv bekerüljön a boltok polcaira, meg kell nyerni egy kiadót, amely felkarolja a művet, az írót. Ezzel szemben gyakorlatilag bármi felbukkanhat a könyvesboltokban, csak az kell hozzá, hogy valaki vállalja a nyomtatás költségeit. Ráadásul nem kell eszement összegekre gondolni, néhány száz példányt 200-300 ezer forintért ki lehet nyomni. Az más kérdés, hogy a családon és a barátokon kívül akad-e más is, aki a kezébe veszi a művet. De ha nem ragaszkodunk a bolti megjelenéshez, e-könyvként pénzbeli ráfordítás nélkül is megjelenhet a munka az online áruházakban.
Nem számít, milyen hosszú, milyen témájú a szöveg
Ez elsőre tehetségtelen írók és érdektelen könyvek dömpingjének rémével fenyegethet, mégis olyan írások is születtek így, mint Andy Weir Marsija, amiből aztán Matt Damon főszereplésével film is készült. De szerzői kiadásban, e-könyvként jelent meg először a Szürke ötven árnyalata is, vagy ott van az Alzheimerről könyvet írt neurológus, Lisa Genova, akit több kiadó elutasított, majd saját kiadású könyve az 5. helyig kúszott a The New York Times bestselllerlistáján. És hogy ne maradjunk magyar példa nélkül, Oravecz Nóra is ezt az utat járta be, akinek sikere egybeesik a magyar szerzői könyvkiadás megjelenésével.
„A szerzőnek csak el kell hinnie, hogy saját maga is kiadhatja a könyvét. A self-publishing jó eszköz az elindulásra, ezt mutatja Oravecz Nóra példája is. Az első könyve után olyan imázst épített maga köré a Facebook-oldalán, hogy aztán felkarolta a Libri Kiadó. Nem volt tökéletes a könyve, de meglátták benne a lehetőséget, el tudott indulni vele” – mondta korábban Alcser Norbert, a Publio Kiadó egyik alapítója.
„Korábban is volt független, szerzői kiadás szerte a világon, a nyugatos szerzők sem csak beszélgetni jártak a kávéházakba, hanem mecénást kerestek műveik kiadásához. Azonban az internet megjelenésével ez intézményesült. 2014-ben az Amazonon eladott e-könyvek 33 százalékát már a self-publishing művek adták" – mondja Norbert. Az Egyesült Államokban, de Németországban is gyorsan teret hódító szerzői modellt 2011-ben hozta be Magyarországra a Publio Kiadó, amely itthon a várakozásokkal szemben mégsem fejlődött rohamléptekben. Bár lassan, de folyamatos nő a szerzők száma – mára elérte a 2260-at - az értékesített könyvek száma pedig túl van a százezren.
De miben más a szerzői modell?
A hagyományos modellben a kiadó átvállalja a szerzőtől az üzleti kockázatot és a költségeket is, éppen ezért értelemszerűen az eladásokból való bevétel zömét is megtartja. A szerzői honorárium mindössze 10-12 százalékra olvad, ami nem meglepő annak tükrében, hogy csak a terjesztői jutalék 50-55 százalékos, és ha hozzávesszük a kiadó szerkesztési, lektori, grafikai, tördelési, nyomtatási, hirdetési és raktározási költségeit, akkor végül az ő haszna is csak néhány százalékkal nagyobb a szerzőénél.
Alcser Norbert szerint pedig egy könyvből jó, ha átlagosan 1500 példány elkel. Egy háromezer forintos könyv esetében ez nem több mint bruttó félmilliós bevételt jelent a szerző számára, ami nem túl sok, főleg, ha hónapokat dolgozott a könyvvel. De a kiadó sem szakít nagyot. Száz könyvből jellemzően több mint a fele veszteséges, harminc épp hogy behozza az árát, a maradék 10-20 százaléknak kell megtermelnie bevételét.
Ezzel szemben a self-publishing modellben az üzleti kockázat a szerzőé, vagyis a Publio ingyen felveszi a könyvet webáruházába, ahol az értékesítés után 70 százalék üti a szerző markát. Más terjesztési csatornákon való megjelenésnél (iTunes, Google Play, Amazon) a terjesztő leveszi a maga 50-55 százalékát, így 30 százalék lesz a szerzői honor. Ez akkor sem változik, ha könyvesboltba kerül a könyv, azonban itt a nyomtatás költségeit a szerző fizeti. Ha pedig azt szeretné az író, hogy a vásárlók le is vegyék a könyvet a polcról, a hírverésről is gondoskodnia kell. Sőt, ahhoz, hogy kapós legyen a könyv, érdemes igénybe venni azokat a fizetős szolgáltatásokat, mint a lektorálás, e-könyv-kiemelés – nyomtatott esetén a „polcpénz”. Ez utóbbi 10 ezer forint körül mozog egy hónapra, és azt jelenti, hogy látható helyre teszik az írást a boltban.
| Minőségbeli aggályok |
| Az ausztrál Awesome Indies Books alapítója, Tahlia Newland szerint a self-publishing legnagyobb problémája a minőség. Elemzése szerint a tradicionális könyvkiadók a hozzájuk érkezett kéziratok csupán 5 százalékát adják ki, miközben az elutasított kézirattömegnek még körülbelül 10 százaléka lehet minőségi szöveg, csak a kiadó nem látott benne gazdasági potenciált. A self-publishing elterjedésével azonban a fennmaradó 95 százalék is megjelenhet, így annak a 10 százaléknak nehezebb lesz az érvényesülés. Nem beszélve arról, hogy a modellt a fennmaradó 85 százalék alapján ítélhetik meg. Nem alaptalanul. |
Nem az óceán közepén evickélnek
A Publióban egy angyalbefektető is meglátta a potenciált, Károlyi Antal 8 millió forinttal szállt be a projektbe. Kezdetben a fókusz csak az e-könyvön és a self-publishingen volt. „A Publio egy úgynevezett copycat-projekt, vagyis egy olyan modell meghonosítása, amely külföldön már bizonyított. Ez persze nem jelenti, hogy hazai viszonyok között is hasonlóképpen sikeres lesz, de mindenképpen csökkenti a kockázatot, hiszen már egy bejáratott innovációról van szó, nem a kék óceán közepén próbáltunk evickélni” – indokolja a befektetését Károlyi, aki hozzáteszi, hogy azért nem csak a megtérülési mutatók vezérelték, a fantáziát is látta a csapatban. A könyvbizniszt jellemzően olyan területnek tartja, ahol az értéket létrehozó és a fogyasztó közötti közvetítők elnyelik a hasznot.
A hagyományos kiadók számára minél nagyobb a példányszám, annál kisebb az előállítás költsége, csakhogy így megnő a raktározási költség, és sokszor a kereslet sem indokolja a nagy példányszámot. Néhány száz darabnál pedig már jobban megéri a digitális nyomtatás, ami elég gyors ahhoz, hogy elég legyen akkor kinyomtatni, ha bejön az online megrendelés. A nagy kiadókra azonban nem jellemző ez a rugalmas működés.
A várakozásokkal szemben azonban az e-könyvek dinamikus növekedése megtorpant, ahogy Károlyi mondja a növekedési grafikon nem hozta a hokiütőformát. Ennek több oka van, felhasználói oldalról nem nyüzsögtek az e-könyv-olvasók, az embereknek úgy tűnik, nincs szükségük egy másik képernyőre, amit bámulhatnak, ráadásul a pc-n is gyakran illegálisan letöltött verziókat olvasnak.
Az átütő siker elmaradásában az angyalbefektető szerint a szerzők passzivitásának is szerepe van: „A magyar szerzők feltöltik a könyvüket, és onnantól úgy érzik, megtették, ami tőlük tellett. A self-publishing azonban pont arról szól, hogy a kiadó nem költi el előre plakátokra és reklámra a remélt bevételt, hanem a szerzőnek kell nyomnia magát, olvasótalálkozókat szervezni, Facebook-kampányt indítani, hájpot építeni, így a marketingköltség a zsebében marad. És ami a legfontosabb, hogy megkapja a lehetőséget a publikálásra, amíg egy hagyományos kiadónál jó eséllyel elkergetik, ha nem látják benne az üzleti potenciált.
Vissza a papírhoz
Kezdetben egy online e-könvv cserebere oldal létrehozása is felmerült, ahol nem csak tárolni lehetett volna a könyveket, hanem kölcsönadni is: amíg a könyv kölcsönben van, addig a tulajdonos nem tudta volna letölteni, olvasni. Az ötlet alapvetően a Rukkolától jött, ők ugyanis akkor már megvalósították a nyomtatott könyv cseréjét. A tervet a magyar könyvkiadók hamar lehurrogták az illegális letöltések miatt. Ekkor azonban egy frissen jött 50 milliós jeremie-s tőkeinjekció és a papírkönyv megingathatatlan dominanciája láttán újra a Rukkola felé fordultak, de ezúttal már vételi szándékkal.
A nonprofit, több mint harmincezer felhasználóval operáló könyvcsereberélde így a Publióhoz került, és hamarosan meg is jelentek a fizetős funkciók és pluszszolgáltatások. Például ha valaki nem talál egy könyvet, nem kell addig várnia, amíg valaki feltölti, hanem ott villog a „megveszem” gomb is. Sőt, ha egy könyv már nem elérhető a piacon, utánnyomtatás is lehetséges.
Progresszív dolgok egy konzervatív piacon
Szintén felforgató ötlettel állt elő Buglavecz Péter, aki egy gombahatározót keresett, de végül egy üzleti modellig jutott. Ugyanis a számára különleges könyvet már nem forgalmazták, így hosszas kutakodás után sikerült csak beszereznie. Közben megfogalmazódott benne a kérdés: hogyan lehetne könnyebben hozzájutni a forgalomból kivont könyvekhez, amelyek nagy valószínűséggel ott porosodnak sokak polcán. Azonban a Rukkolától eltérően, ő egy olyan könyvcsere-rendszerben gondolkodott, ahol nem csak a könyvbarátok mozgósíthatóak, hanem azok is, akik egyébként nem vennék a fáradságot könyveik feltöltögetésére egy online rendszerbe.
Motiválni pedig a pénzzel lehet igazán: a később Libmee-re keresztelt platform lényege, hogy a regisztrált felhasználók itt nem kölcsönadják, hanem bérbe adják könyveiket az általuk meghatározott árakon, a bérlők pedig a díj mellett letéti díjat is fizetnek. Bár lénygében a könyvtárak is hasonló elven működnek, az egyébként programozóként dolgozó Péter szerint itt a kulcs a lokalizáció. Vagyis, hogy egy kritikus tömeg felett, gyakorlatilag lehetővé válna, hogy betekintsünk szomszédjaink polcaira. Persze ehhez az kéne, hogy igencsak megugorjon az egy négyzetkilométerre jutó felhasználók száma. „A mindössze 600 főt számláló Teremen három felhasználónk is van, ami elég jó aránynak számít” – viccelődik az ötletgazda. A májusban indult Libmee-re eddig 4000 ezer könyvet töltött föl az ezer főt meghaladó regisztrált felhasználó.
A hagyományos könykiadás visszáságai jól kitüremkedtek az Alexandrát működtető cég csődjénél vagy az Ulpius-balhénál, melynek levét jellemzően a szerzők itták meg. Bár Károlyi úgy látja, hogy a self-publishing modell eddig ugyan nem forgatta fel a magyar piacot, az jól látszik, hogy a hagyományos modell saját súlya alatt is roskadozik. „Azt nem tudom megmondani mikor, de nyilvánvaló, hogy az elhivatott, lelkes, új szemléletmódot képviselő vállalkozások el fogják söpörni azt a rendszert, amit ma a könyvkiadásként ismerünk.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
