Kulturált egyet nem értés – így jellemezhető a Political Capital mai konferenciája, amely a beszédes „Legyen-e euró? Tartozzunk-e a mag-Európához?” kérdésekkel csábította az érdeklődőket az Európa Pontban. Az ügyet Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének a szeptemberi beszéde tette aktuálissá, amely felvetette, hogy technikai és anyagi támogatással ösztönöznék azokat a tagállamokat a közös valuta átvételére, amelyek ezt még nem tették meg. Hazai aktualitás, hogy a Polgári Világ párt a közelmúltban népszavazási kezdeményezéssel rukkolt elő. A referendum kérdésének ezt ajánlotta:

EGYETÉRT-E ÖN AZZAL, HOGY AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÖRVÉNY MEGALKOTÁSÁVAL KÖTELEZZE ARRA A KORMÁNYT, HOGY MAGYARORSZÁG AZ EURÓÖVEZETHEZ VALÓ CSATLAKOZÁSA ÉRDEKÉBEN HIVATALOSAN KÉRJE FELVÉTELÉT AZ EURÓPAI ÁTVÁLTÁSI ÁRFOLYAM-MECHANIZMUS (ERM II.) RENDSZERÉBE?

Bár akciójához neves támogatókat nyert meg, Surányi Györgytől Bod Péter Ákosig, Jeszenszky Gézától Balázs Péterig, nem járt sikerrel, mert a kérdést az Országos Választási Bizottság nem hitelesítette.

A mai magyar közéletben bravúrnak számít, hogy a Political Capital egy asztalhoz ültette a radikálisan európárti, szocialista Ujhelyi Istvánt az MSZP-dezertőr, ma már LMP-s Demeter Mártával és a fideszes Schöpflin Györggyel. Utóbbi Ujhelyi társa az Európai Parlamentben – az ellentétes oldalon. Ujhelyi eszmei támasza a beszélgetésben Szelényi Zsuzsanna volt, az egykor liberális Fidesz erőssége, aki, miután a pártból kilépett, hosszabb uniós és civil szervezetek körüli foglalatosságok után az Együtt alapítója és annak színeiben országgyűlési képviselő lett. Ma is az, bár 2017 júniusában ettől a párttól is elköszönt.

Szelényi és Ujhelyi támogatná a népszavazási kezdeményezést, derült ki a beszélgetés végén, a moderátor, Somogyi Zoltán rákérdezésére. Demeter kitérő választ adott: „maximálisan támogatom, hogy legyen erről vita”. Schöpflin pedig úgy véli, az euróról nem lehet népszavazást tartani.

Ujhelyi nagyon harcias formában volt, arról győzködte politikai riválisait és ellenfeleit, hogy a politikai döntést nem lehet elodázni. Az új európai felállás szerint kialakul ugyanis egy erős eurózóna, azok az országok, amelyek ebből kimaradnak, a perifériára szorulnak. A fő akadály szerinte az, hogy a mai illiberális hatalom összeegyeztethetetlen Európával, nem tud beilleszkedni a demokratikus európai jogrendbe.

Ha lemaradunk, nem fog sírni utánunk Európa

– jegyezte meg. Szelényi szerint az euró bevezetését politikai eszközként kell használni, amely kikényszeríti, hogy a magyar kormány az euróövezetbe vezető gazdaságpolitikát folytasson. Demeter azt ismételgette: úgy kell csatlakozni az ERM II. árfolyamrendszerbe, hogy „ez előre vigye Magyarországot”, az euróövezeti tagság feltétele pedig az, hogy „abból mindenki profitáljon”. Schöpflin azt fejtegette, hogy az európai rendszer legitimitása gyenge, nagyok a veszélyei annak, ha az Európai Bizottság mindent homogenizálni akar, és Görögországgal példálózva felvetette, rendkívül kockázatos, ha egy ország túl korán csatlakozik az euróövezethez.

A politikusok után a porondra lépő közgazdászok sem jutottak közös nevezőre. Tardos Gergely, az OTP kutatási igazgatója a hosszúra nyúlt válságból, az egyes országok példáján azt a következtetést szűrte le, hogy a nem-euróövezeti tagok kilábalását segítette az önálló árfolyam-politika, a monetáris függetlenség. Az euróövezeti csatlakozás során fontos szempont, hogy a gazdasági ciklusok szinkronban legyenek – hangsúlyozta. Még nem tartunk ott a gazdasági fejlettségben, hogy csatlakozzunk – fűzte hozzá Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője.  Szerinte az euróövezet nemrég még „nem tűnt túl vonzó opciónak”, bár a válság óta történt előrelépés, például a bank- és betétbiztosítás irányába, és a változások szerinte „élhetőbb valutaövezetet eredményezhetnek”.

Minden olyan eszközt üdvözöl az Európai Bizottság, amely az euróövezeten kívüli országokat közelebb hozza – mondta Gyenes Zoltán, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének munkatársa. „Most van az optimális időpont, csábító a politikai helyzet, Juncker támogatást ígért, és teljesíteni tudjuk a kritériumokat” – sorolta a mielőbbi csatlakozás melletti érveket Mizsei Kálmán közgazdász, aki pályája javát a nemzetközi szervezetek kötelékében töltötte. Ő egyébiránt a Polgári Világ népszavazási kezdeményezését is a nevére vette.

Amíg a magyar gazdaság fejlettsége nem éri el az uniós átlag 90 százalékát, addig Magyarország nem fog csatlakozni – idézte fel Orbán Viktor miniszterelnök korábbi nyilatkozatait Zgut Edit, aki moderátorként arra kérte vendégeit, kommentálják ezt az álláspontot. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány nem kíván csatlakozni; ma Magyarország az uniós átlag 66-67 százalékán áll, a 90 százalék eléréséhez példátlanul gyors növekedést kellene produkálni, tartósan, ám semmilyen garancia nincs arra, hogy ez sikerül –  reagált Oblath Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia kutató-közgazdásza, aki évek óta elmélyülten foglalkozik az euróövezeti tagság összefüggéseivel. „A kormány sem Európához nem akar szorosabban kapcsolódni, sem az integráció elmélyítését erősítő intézményekhez” – mondta.

Ami pedig az euróövezeti belépőt illeti, arra Oblath szerint van jó és rossz példa is. Az előbbi Szlovákiáé, amely nem tartozott a különösen fejlett felzárkózó uniós tagországok csoportjába, ám a közös valuta átvétele semmiféle gondot nem jelentett. Ezzel szemben a fejlett Szlovénia gazdasága a csatlakozás után visszaesett, mert a bérek meglódultak, jobban nőttek, mint a termelékenység, felgyorsult az infláció, és szükségessé vált volna a valuta leértékelése; ennek hiányában nominális bércsökkenés következett be, aminek erős deflációs hatása lett – fejtegette, milyen út vezetett a recesszióhoz.

„Az átlaghoz közeli fejlettség igénye mítosz, az erre való hivatkozás csak arra jó, hogy elodázzuk a döntést. A balti államok a csatlakozáskor 40 százalékon álltak” – fűzte hozzá Mizsei. Tény, hogy az ő felzárkózásuk az uniós átlaghoz jóval gyorsabb, mint Magyarországé. Ám az is tény, hogy a nemzetközi pénzügyi válság alatt hosszabb és mélyebb recessziót szenvedtek el, igaz, a kibontakozás, a visszazárkózás is tempósabb volt.

Mi lesz akkor, ha Magyarország nem csatlakozik az euróövezethez, de több riválisa ezt megteszi? – kérdezte végül Zgut Edit.

Az önállóság előnyét is ki lehet használni – válaszolta Tardos.

A megfelelő fejlettség hiányában több a kockázat, mint az előny – mondta Samu.

Marginalizálódunk – vágta rá Mizsei.

Rossz lesz a lemaradókhoz tartozni – mondta Oblath. De gyorsan hozzátette: Talán lesz olyan kormány, amely megfelelő eurócsatlakozási menetrenddel áll elő, és ennek jegyében alakítja a gazdaságpolitikát…