Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
„Végig kell gondolnunk azt, hogy szocialista típusú államban akarunk-e élni, ahol mindent az állam szabályoz, vagy pedig engedjük a piaci önszabályozást” – mondta L. Simon László négy évvel ezelőtt, amikor a recsegő-ropogó Alexandra-hálózat összeomlásától félve segítséget kért tőle a könyvszakma.
Fülöp Máté
Az akkoriban az NKA alelnökeként és a parlament kulturális bizottságának elnökeként dolgozó politikusnak elvi és gyakorlati aggályai is voltak. Kivitelezhetetlen ötletnek tartotta például azt, hogy az állami mecénás által támogatott könyveket a nagy könyvkereskedő cégek legalább egy évig a polcaikon tartsák, az Alexandra fizetési nehézségeit pedig az üzleti partnerek közti vitának látta.
Amióta elveszítette kultúrpolitikai pozícióit, L. Simonnak, úgy tűnik, volt ideje alaposan végiggondolni az általa felvetett kérdést, s arra jutnia, hogy inkább „szocialista típusú államban” szeretne élni. Legalábbis néhány nappal Orbán Viktor kötcsei beszéde előtt egy szakmai beszélgetésen felvetette, hogy az állam hozzon létre új kiskereskedelmi láncot, „nemzeti könyvterjesztőt”.
A szocializmusban a fővárosi könyvkereskedelmet monopolizáló Állami Könyvterjesztő Vállalat és a vidéki boltokat birtokló Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat dicső emléke már 2017-ben megihlette L. Simont. Miután az Alexandra összeomlása bizonyossá vált, már az állam feladatának látta, hogy beszálljon „a kereskedelem újjászervezésébe”, vagy „olyan befektetőket támogasson, akik az Alexandra romjain új kiskereskedelmi láncot alapítanának”. Azt nem tette hozzá, hogy ezt – bújtatott vagy kevésbé bújtatott – állami forrásokkal bizonyára szívesen létrehozná ő maga is mint egykori könyvkiadó, író, szerkesztő. De vajon kell-e még egy kereskedelmi lánc, vajon tényleg vonzó terep-e feltörekvő oligarchák számára a könyvpiac?
Stiller Ákos
A könyvterjesztést a mára piacvezetővé vált Libri és a Líra uralja. Ez természetesen sokaknak nem tetszik, számos kiadó gondolja úgy, hogy színesítené a választékot, és talán a magas, 50 százalék körüli vagy feletti árrést is mérsékelné, ha a piac többszereplős lenne. Ugyanakkor józan üzleti megfontolások – olyanok, amik a fideszes terjeszkedést ritkán határozták meg – azt mutatják, nem nagyon fér el még egy terjesztői lánc. A könyvpiac az utóbbi években legalábbis nem a fényes sikertörténetekről, hanem a hangos bukásokról és az állami lenyúlásról szólt. Utóbbira példa a mintegy 15 milliárdos tankönyvforgalom államosítása, előbbire pedig az egykori piacvezető, a fénykorában száz körüli üzlettel rendelkező Alexandra és a 18 budapesti és 7 vidéki boltjával a nagyok közé törekvő Ulpius csődje. Mindkettő – egyéb hibák mellett – épp a túlzott és fedezetlen terjeszkedéssel vágta maga alatt a fát, s rövidítette meg a kiadókat, akiknek bizományban átadott könyveit végül nem vagy csak részben fizette ki.
Vadonatúj könyvesbolt kevés nyílt a 2008-as válság óta; bővülést úgy értek el a láncok, hogy az Ulpius és az Alexandra üzleteinek bérleti jogát elosztották egymás között.
HVG
A legértékesebbeket a Libri és a Líra szerezte meg, de jutott egy szegedi vállalkozásnak, a Bookangelnek is. Alighanem az Alexandra piacának újraosztásából adódik, hogy a Líra Könyv Zrt. 1,3, a Libri Könyvkereskedelmi Kft. pedig 3,4 milliárd forinttal tudta növelni tavaly a forgalmát az előző évihez képest. Bár mindkettő nyereséges, amit növelni is tudott, de szárnyalásról nem beszélhetünk. A feltörekvő, 14 boltot üzemeltető Bookangel számai viszont nem arra utalnak, hogy sok szabad tér lenne még a piacon. Hiába nőtt a forgalma tavaly 762 millióra, a kötelezettségei is felkúsztak 656 millióra, miközben 130 millió veszteséget kellett elkönyvelnie, és saját tőkéje is negatívba fordult. Holott tapasztalt könyves csapat, a Könyvmolyképző Kiadó tulajdonosai állnak a vállalkozás mögött, akik bíznak abban, hogy a gyors növekedés után sikerül konszolidálniuk a jelenlegi pénzügyi helyzetet.
Iparági források szerint a magyar könyvesbolthálózat elérte a növekedése határait, Budapesten állítólag több a könyvesbolt-négyzetméter, mint Bécsben. Minden nagyobb plázában van könyveket kínáló üzlet, vidéken is. Elmúltak már azok a daliás idők, amikor egymásra nyitottak több száz négyzetméteres boltokat a versenytársak. Ráadásul nagyobb növekedésre nem számítanak a hagyományos boltok, egyre többen vásárolnak online – mondta Kovács Péter, a Libri-Bookline Zrt. vezérigazgatója. Bár a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) adatai szerint tavaly 2 százalékkal bővült a könyves piac, máig nem érte el a kiskereskedelmi forgalom a 2008-as szintet, még nominálértékben sem. Tíz évvel ezelőtt, a tankönyvekkel együtt 67,6 milliárd forintot forgalmazott az ágazat, amit – ha hozzávesszük az állami tankönyvforgalmat is – tavaly legfeljebb 63 milliárddal csak megközelíteni sikerült.
MTI / Beliczay László
| Az Alexandra öröksége |
Az Alexandra-hálózat hosszú ideig tartó agóniája és tavaly végül bekövetkezett csődje nem rengette meg alapjaiban a könyvpiacot. A rémisztgetés ellenére jelentősebb kiadót nem rántott magával a szinte minden partnerének tartozó Könyvbazár Kft. csődje. Ez a cég bonyolította le az Alexandra-boltokban a kereskedést. Igaz, a független kiadók jobban megérezték a bennragadt néhány (tíz)millió forintjuk elvesztését, hiszen a nagy láncok maguk is forgalmaztak alexandrás könyveket, így minimalizálni tudták a veszteségüket. De főleg azért jöttek ki jobban, mert ők voltak azok, akik kimazsolázták a legjobb Alexandra-üzleteket. A Libri már két évvel a csőd előtt tucatnyi olyan üzletet megszerzett, amelynek a bérleti díját nem tudta fizetni az Alexandra. A Bookangel a korábbi tulajdonos, Matyi Dezsővel történt megegyezés értelmében használja a márkanevet, és üzemeltetheti a hasonló nevű webshopot. A tulajdonosok szerint az Alexandra márkanév csak a szakmában cseng ugyanis rosszul, a vásárlók szeretik. Sok üzlet bezárt, így a Párizsi Nagyáruházban lévő is. Az Alexandra zászlóshajóját, az egyetlen saját tulajdonú ingatlant, a budapesti, Károly körúti könyvesházat pedig Varga Zoltán, a Centrál Csoport tulajdonosa szerezte meg, igaz, időközben már túl is adott rajta. |
„Amikor az állam könyves projektbe fogott, mindig nagyon sok pénzt elköltött, de a kívánt célt nem tudta elérni” – mondja Katona Ildikó, a Könyvmolyképző Kiadó résztulajdonosa. Ilyen volt a Kerényi Imre-féle, milliárdos kiadást jelentő Nemzeti Könyvtár sorozat, vagy a több százmillió állami forinttal kistafírozott Előretolt Helyőrség is (amelynek fő szervezője, Orbán János Dénes a kormányzati kultúrharc egyik vezére lett). Halmokban álltak az eladhatatlan könyvek, amik példányszámaikban, kiállításukban, de gyakran témájukban sem igazodtak a piaci igényekhez. A jobboldali új kánonépítők – ahogy a sikertelen szerzők is – rendszerint azzal érvelnek, hogy a kereskedők miatt nem jutnak el a könyveik az olvasókhoz. Katona Ildikó szerint ez óriási tévedés, és a szerepek helytelen értelmezése húzódik mögötte. „A kiadók építik fel a márkáikat, a kereskedők dolga és érdeke, hogy ezekből a márkákból minél többet eladjanak.” Az állam feladatát az olvasás népszerűsítésében látná Gál Katalin MKKE-elnök, aki szerint ha az állam támogatni akar bizonyos szerzőket, akkor továbbra is a kiadókat kell támogatnia. „Könyvesboltok vásárlása helyett pedig sokkal költséghatékonyabb lenne az aktuális kultúrpolitikának megfelelő művek marketingjére költeni” – mondja a könyves tömörülés elnöke, aki „civilben” a Vince Kiadó vezetője.
A terjesztőket érő vádak visszatérő eleme, hogy azok saját kiadóikat hozzák előnyös helyzetbe. Ha ez részben igaz is, a terjesztők forgalmának zöme nem a saját könyveikből ered. Az Ulpius csődje épp azt bizonyította, hogy nem lehet sikeres könyvterjesztő céget saját termékekre alapozni.
Kevesebb kockázatot rejtene magában, ha az állam az egyik nagy kereskedelmi céget megvásárolná. A Libri és a Líra információink szerint nem kapott ajánlatot az államtól vagy kormányközeli oligarchától. Valószínűleg nincs erre jelenleg kormányzati szándék. Ha lenne, Spéder Zoltánt rávették volna már – mint minap az Index körüli cégek esetében –, hogy váljon meg a Libriben birtokolt kisebbségi tulajdonától is. A Líra Kolosi Tamás „családi vállalkozása”, amit, mint a HVG-nek elmondta, nem szándékozik eladni. De természetesen van az a pénz, amiért bármi eladó – tette hozzá.
