Ma néhány ember hálózata birtokolja a gazdasági vagyon felét, de miért? Ezt a kérdést járta körbe Tömpe István közgazdász, az Állami Vagyonügynökség első igazgatója az e heti HVG-ben megjelent esszéjében.

Mint írja, már a korai szocializmus is máig kifizetetlen számlákat hagyott hátra, de fizetni kellett a Kádár-rendszer széteséséért és a viharosan beköszöntő kapitalizmusért is. A rendszerváltás kezdetét pedig néhány igen súlyos gazdaságpolitikai tévedés is befolyásolta. Majd kormányokon és rendszereken átívelve megmaradt a rossz kompromisszumokra való hajlam, a korrupció, a Pató Pál-os kormányzás, a kormányzóképesség és a demokrácia közötti választási kényszer rögeszméje. Végül a NER kivételesen gazdag irányító csoportot hozott létre, amelynek csak önmagával kell megállapodnia, legyen szó akár gazdaságról, akár politikáról.

Az esszé szerint a NER sikeresen privatizált Kádár-struktúrának tűnik, ám életképesebb, erősebb és uralkodási szempontból takarékosabb is nála. Annyi túlhatalmat épített ki, amennyi biztonsággal megvédi a konkurenciától. A kádári kisember-politika, a nacionalizmus és az uszító figyelemelterelés mellett a választó már nem érzékeli az elit gazdagodását, alig látja önnön jogainak csorbulását, ahogy az a múltban is volt.

A teljes esszét az e heti HVG-ben lehet elolvasni.