Az utolsó pillanatban összetákolt Brexit tengeri harcot hozott a franciák és a britek közt
Néhány halászhajó miatt egymás torkának ugrott Párizs és London. A probléma kiválóan illusztrálja, milyen félmegoldások tömkelegével sikerült úgy, ahogy tető alá hozni a Brexitet, amiről csak azért nem látszik, mekkora katasztrófa, mert a hatások jó része összemosódik a járványválság hatásaival.
Hajszál híján kereskedelmi háború robbant ki Franciaország és az Egyesült Királyság közt a halászati engedélyek kérdése miatt. Emmanuel Macron elnök már szankciókat helyezett kilátásba Londonnal szemben, majd az utolsó pillanatban elnapolta azok élesítését arra hivatkozva, hogy folyamatban vannak az egyeztetések. Természetesen a brit kormány ellenintézkedéseket lengetett be a francia szankciókra.
Franciaország ezen túl egy brit hajót megbírságolt, egy másikat pedig lefoglalt, amiért engedély nélkül francia vizeken tevékenykedett (egész pontosan egy kagylókotró hajóról van szó). A hírek szerint utóbbi hajót egy hét után sem engedték el. Párizs azt is kilátásba helyezte, hogy nem fogja engedni fogásaikkal kikötni a brit és a Csatorna-szigetek-i hajókat (a Csatorna-szigetek a brit korona fennhatósága alá tartozó, de önálló kormányzattal rendelkező területek látótávolságban a francia partoktól).
A felek valóban tárgyalnak egymással, alacsonyabb szinteken az egyeztetések folyamatosak, az Európai Bizottság közvetítésével is. David Frost brit brexitminiszter és Clément Beaune francia Európa-miniszter csütörtökön Párizsban találkoztak. A két politikus “hasznos és pozitív” tárgyalásokról számolt be. Elvileg a szankciók bevezetése lekerült a terítékről - egyelőre, de minden lehetőség elképzelhető, ha a tárgyalások kudarcba fulladnának. Beaune szerint Párizs még áttekinti a helyzetet, mindenesetre nagyjából 200 halászati engedélyt hiányolnak.
Eseti elbírálás az uniós halászoknak
A helyzet a Brexit, vagyis az unióból való brit kiválás egyik buhera megoldása miatt fajult el. Az Egyesült Királyság ugyanis vállalta, hogy halászati engedélyeket ad azoknak az uniós hajóknak, amelyek korábban is halásztak a vizein. London nem akart a Brexit után minden uniós halászhajót beengedni a felségvizeire, ezért született a kompromisszumos megoldás, miszerint majd eseti alapon elbírálják, ki kaphat engedélyt és ki nem. Biztosra lehetett venni, hogy ez nem fog konfliktusok nélkül sikerülni.
A halászhajóknak igazolniuk kell, hogy az elmúlt években dolgoztak brit vizeken. A nagy halászhajók esetében ez nem probléma, a kicsik esetében azonban nem feltétlenül olyan egyszerű. A hírek – illetve a franciák – szerint számtalan kis halászhajó nem kapott engedélyt, illetve általában véve a britek sokkal kevesebb engedélyt adtak ki ahhoz képest, mint amennyit vállaltak. A brit kormány szerint közel 1700 halászati engedélyt adtak ki uniós hajóknak, az EU-s igénylések 98 százalékát pozitívan bírálták el.
Se a brit, se a francia belpolitikai helyzet nem egyszerű
Maga az ügy objektív mércével mérve nem jelentős, amennyiben relatíve kevés embert érint, nemzetgazdasági hatása lényegében láthatatlan, de még iparági (mármint a teljes halászati) hatása sem jelentős. Mégsem véletlen, hogy a helyzet végül eszkalálódott. Egyrészt a hajózás és a halászat mind a francia, mind a brit nemzeti öntudatban fontos szerepet tölt be, nem beszélve a hazai vizek védelméről – történelmi léptékben gyakran éppen egymástól. A halászati jogok kérdése már a Brexit-tárgyalásokon, illetve azt követően a későbbi viszonyt szabályozó megállapodások letárgyalása során központi, különösen nehéz kérdésnek bizonyultak.
Ráadásul a csatorna egyik oldalán Boris Johnson a miniszterelnök, aki a világrengető sikernek aligha tekinthető Brexittel és a minimum vitatható járványkezeléssel a nyakában - és általában is - szívesen igyekszik erőt fitogtatni a szavazói előtt Párizzsal szemben. A csatorna másik partján pedig Emmanuel Macron az államfő, aki épp elnökválasztás elé néz. Méghozzá várhatóan szélsőjobboldali ellenféllel szemben. Vagyis szintén nem engedheti meg magának, hogy gyengének tűnjön egy külföldi szereplővel szemben a választói szemében.
Ezzel együtt talán még Macron jöhet ki abból rosszabbul, ha végképp elmérgesedik a helyzet. Johnsonnak még jól is jöhet, ha Franciaország szankciókat vezet be, különösen, ha a kereskedelmet érintő szigorításokat. A brit miniszterelnök ezekre foghatja a gazdasági problémákat. Egy eszkalálódott kereskedelmi konfliktusból viszont nehéz lenne visszahátrálni, és Macron aligha ezzel akarja tölteni az elnökválasztási kampányát. És jó eséllyel Brüsszel és a többi tagállam se örülne, ha további zavarokat okozna az Egyesült Királysággal folyó kereskedelemben néhány halász miatt.
Párizs és London közt ettől függetlenül sem rózsás a helyzet. Párizsban meglehetősen nehezményezték, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália és Nagy-Britannia – Franciaország előzetes tájékoztatása nélkül – biztonsági partnerségi szerződést kötött AUKUS néven. A 8 atommeghajtású tengeralattjáróról szóló szerződést az tette problémássá, hogy azzal összefüggésben Ausztrália úgy döntött, felmondja a Franciaországgal korábban kötött, dízel- és elektromos meghajtású tengeralattjárók gyártásáról szóló, 56 milliárd dolláros szerződését. Franciaország a diplomáciai botrány nyomán visszahívta amerikai és ausztrál nagyköveteit – azóta visszatérhettek posztjaikra.
A járvány felfedi a Brexit következményeit
A szigetország egyelőre egyáltalán nem jött ki jól a kiválásból. Hogy pontosan mennyire rosszul, azt nehéz megmondani, mert közbejött a koronavírus-járvány. A Brexit és a járvány hatásait sok esetben lehetetlen szétválasztani. Mindenesetre a kormánytól független Költségvetési Felelősségi Hivatal (Office for Budget Responsibility, OBR) becslése szerint hosszú távon a Brexit miatt 4 százalékkal lesz kisebb a brit GDP, mint lehetne. A koronavírus hatását ezzel szemben csak 2 százalékosra teszik.
A Brexit, illetve az Egyesült Királyság és az Európai Unió azt követő kapcsolatát szabályozó megállapodások tele vannak halászati engedélyekhez hasonló ad hoc és buhera szintű megoldásokkal. Nem meglepő módon a különélés szabályairól az utolsó előtti pillanatban - konkrétan a tervezett hatályba lépés előtt egy héttel, szenteste előtt pedig néhány órával - sikerült megállapodni. Az eseti megoldások mellett jellemző, hogy az új szabályok csak fokozatosan lépnek életbe. Tulajdonképpen a Brexit mind a mai napig nem zárult le, például egyes termékek határellenőrzése még majd csak 2022-ben fog szigorodni.
Ezzel együtt van néhány terület, ahol ordítóan látszanak a Brexit okozta problémák. És sok esetben egyáltalán nem látszik, hogyan lehetne őket nemhogy rövid-, de középtávon megoldani.
Komoly munkaerőhiány van
Ott van mindjárt a sofőrhiány. Már a nyáron elég látványos áruhiányokat lehetett látni a brit boltokban, ősszel pedig az üzemanyagvásárlási pánik nyomán számtalan benzinkúton fogyott ki az üzemanyag. Mindez összefügg azzal, hogy a szigetországból körülbelül 90 ezer teherautó- és kamionsofőr hiányzik. A sofőrhiány nemcsak a briteket sújtja, és alapvetően nem a Brexit okozta/okozza, de semmiképpen nem segített a helyzeten, hogy a kilépés miatt több, mint tízezer külföldi sofőr tért haza a kontinensre. A legtöbben nem akarnak visszatérni, de nem is tudnának, hiszen ehhez immár vízumra lenne szükségük.
És nemcsak a külföldi sofőrök hiányoznak a brit munkaerőpiacról, sok szektorban válságos a helyzet. A megoldás sem látszik, a bevándorlást ugyanis pontrendszer alapján szabályozzák, ami lényegében kizárja a képzetlen vagy rosszul képzett munkavállalókat. Márpedig az egyszerű mezőgazdasági munkákhoz nem kell sok képzettség, dolgos kezekre viszont szükség lenne a brit agráriumban. Azok híján a termények megrohadnak a földeken. A pontrendszer nemcsak az ilyen betanított munkakörökben okoz munkaerőhiányt, szakmunkásként sem könnyű munkát vállalni az Egyesült Királyságban – többek közt sofőrként vagy hentesként.
A kereskedelem akadozik, és még rosszabb jön
A kiválás máris komoly fennakadásokat okoz az uniós országokkal folytatott kereskedésben, pedig a britek a maguk részéről jórészt még életbe sem léptették a szigorúbb szabályokat. A kormány márciusban elnapolta olyan ellenőrzések bevezetését, amelyeket tavasszal és nyáron kellett volna élesíteni, hogy több időt hagyjon a vállalkozásoknak az alkalmazkodásra.
Jelen állás szerint 2022 elejétől minden mezőgazdasági és élelmiszeripari termék szigetországba való beviteléről értesíteni kell a brit hatóságokat, és minden terméknek külön egészségügyi tanúsítvánnyal kell rendelkeznie. Szintén év elejétől fogják csak fizikailag ellenőrizni az állati és növényi termékeket. Az élő állatok, növények és további növényi termékek importellenőrzése pedig majd csak 2022 márciusában kezdődik. Feltéve, hogy lesz például elég állatorvos az ellenőrzések elvégzéséhez.
Egyelőre a kereskedelmet nagyrészt csak a bürokrácia hátráltatja, de az nagyon. Az elmúlt hónapokban számos kereskedő és érdekvédelmi szervezet panaszkodott arra, hogy a rengeteg papírmunka szinte megbénítja a működésüket. A bürokrácia egy része brit oldali, olyan, ami nem is lenne kötelező az unióval kötött megállapodások értelmében. Egy importőr, aki olívaolajat visz be a szigetországba Dél-Spanyolországból úgy írta le a helyzetet, hogy a költségei 76 százalékkal nőttek, a 14 napos szállítási ideje pedig 52 napra emelkedett.
A brit étel- és italexportőrök szövetsége szerint az EU-ba irányuló kivitel 2021 első felében 15,9 százalékkal volt kisebb, mint 2020 első félévében, és 27,4 százalékkal esett vissza 2019 azonos időszakához képest. Ugyan az unión kívüli országokba sikerült növelni az exportot, de nem annyival, hogy az kompenzálja az EU-s visszaesést.
Észak-Írország helyzete a gyakorlatban rendezetlen
Végül pedig ott van Észak-Írország helyzete, amit csak papíron sikerült rendezni. A megállapodás szerint Észak-Írország – elkerülendő, hogy a két Írország közt határellenőrzéseket kelljen végezni, vagyis vissza kelljen állítani a kemény határt, lényegében kukába dobva a polgárháborús állapotoknak véget vető 1998-as Nagypénteki egyezményt – nagyrészt az uniós kereskedelmi, élelmiszerbiztonsági stb. szabályok hatálya alatt marad a Brexit után is.
Így azonban Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része között kell szigorítani az ellenőrzéseket, illetve kell új szabályokat, protokollokat bevezetni. Vagyis kellene, London már többször egyoldalúan meghosszabbította az átmeneti időket. Ezt Brüsszel egyelőre tudomásul vette, és nem vitte kenyértörésre a dolgot, bár az Európai Bizottság ragaszkodik hozzá, hogy a megállapodást be kell tartani, csak így lehet megőrizni az uniós belső piac integritását. London végső soron az északír protokollok újratárgyalását szeretné elérni, ettől Brüsszel elzárkózott, azonban a „közös megoldáskereséstől” nem.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
