Az lesz osztrák kancellár, aki bevásárolja magát a bulvárba?
A politika és a bulvár mindig is szoros kapcsolatot ápolt egymással Ausztriában, de nemrég egy korrupciós ügy kapcsán kitálalt egy fontos szereplő, ami házkutatáshoz vezetett a második legnagyobb osztrák bulvárlapnál. Állami hirdetések, pozitív szerkesztői hozzáállásért cserébe – Ausztria tényleg rászolgált, hogy bulvárdemokráciának nevezzék?
A gazdasági és korrupciós bűncselekményekkel foglalkozó államügyészség (WKStA) március végén házkutatást tartott a második legnagyobb osztrák bulvárlap szerkesztőségében. A razzia órákig húzódott, a nyomozók másolatokat készítettek a lap belső és külső levelezéséről, évekre visszamenőleg. Azzal gyanúsítják a legolvasottabb bulvárújságokat, hogy összejátszottak a 2017 és 2019, majd 2020 és 2021 közötti, szintén vizsgálat alatt álló kancellárral, Sebastian Kurz-cal. A gyanú szerint a három legolvasottabb bulvárlap kedvezően írt Kurzról és pártjáról, állami hirdetési pénzekért cserébe.
A botrány nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó az osztrák belpolitikát a feje tetejére állító korábbi kancellár körül. Ausztriában a bulvármédiának elképesztő befolyása van a közéletre, a Kronen Zeitungot például, amely ellen ugyancsak vizsgálódik a WKStA, napi szinten nagyjából minden negyedik osztrák olvassa. Azt, hogy összejátszanak a mindenkori kormánnyal, sokan sejtették, de egy korrupciós ügy gyanúsítottja nemrég elkezdett beszélni, ami ráborította az asztalt a hatalom és a bulvár évtizedes összefonódására Ausztriában.
Minden út Ibizára vezet
„Meg kellene vennie a Kronen Zeitungot... Meg kellene vennie, aztán a választások előtt 2-3 héttel el kell kezdeni nyomni a pártot. Úgy biztos meglenne a 34 százalék.” Legkésőbb 2019 májusa óta nem lehet úgy írni az osztrák belpolitikáról, hogy egy ponton ne kerülne elő Ausztria hidegháború utáni történetének legnagyobb politikai botránya, az Ibiza-videó – a fenti idézet is onnan származik. A titokban rögzített felvételen a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) akkori elnöke, Heinz-Christian Strache beszél egy magát orosz oligarchának kiadó nőnek. Maga a videó 2017 nyarán, pár hónappal az országgyűlési választások előtt készült. A választásokat a Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárt (ÖVP) nyerte, és a harmadik helyre befutó FPÖ-vel alakított kormányt.
Két évvel később két német lap, a Süddeutsche Zeitung és a Spiegel nyilvánosságra hozták a videót, Kurz és Strache koalíciója pedig másfél héten belül megbukott. A felvétel védhetetlen volt, az egyik legnagyobb párt elnöke, a későbbi alkancellár számos vodkaredbull elfogyasztása után egy ibizai panzióban állami megrendeléseket és különleges elbánást osztogat valakinek, akit orosz oligarchának hisz, pénzért és egyéb támogatásért cserébe. Az üzletből persze nem lett semmi. De a mostani nyomozás alapján úgy tűnik, valaki másnak mégicsak sikerült elérnie, hogy a Kronen Zeitung „nyomja a pártot”, és még csak meg sem kellett hozzá vennie.
Sebastian Kurz az Ibiza-botrány után újra választásokat nyert, azonban két év sem telt el, mire ismét lemondásra kényszerült, ezúttal azért, mert a WKStA nyomozói házkutatást tartottak az általa vezetett párt, az ÖVP székházában és a pénzügyminisztériumban. A második lemondása idején is még csak 35 éves Kurz állítása szerint végleg visszavonult a politikától, jelenleg tanácsadóként dolgozik és nem szándékozik visszatérni a közéletbe, bár ebben sokan kételkednek. Kurzot és számos párttársát, magát a pártot, valamint egy közvéleménykutatót, és az Österreich nevű bulvárlap vezetőit, Helmuth és Wolfgang Fellnert is korrupciós bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják, de hogy pontosan mivel, az csak egy évvel később derült ki.
A koronatanú
Az egyik gyanúsított, bizonyos Thomas Schmid, a pénzügyminisztérium egykori főtitkára és kabinetfőnöke ugyanis úgy döntött, büntetésének elkerülése reményében kitálal. A koronatanú-aspiráns (Schmid éppen azt próbálja elérni, hogy koronatanúként ismerje el őt az ügyészség; ehhez új, a nyomozást előre mozdító információkkal kell szolgálnia, cserébe nem kell börtönbe vonulnia) vallomása 2022 októberében kikerült a nyilvánosságba. Schmid azt állítja, hogy Kurz megbízásából, a pénzügyminisztérium forrásait felhasználva közvéleménykutatásokat rendelt egy Sophie Karmasin nevű kutatótól, aki aztán Kurznak kedvező módon értelmezte azok eredményeit, az Österreich nevű bulvárlap pedig lehozta a kutatást és Karmasin elemzését. Mondjuk rendeltek egy kutatást, amely egyes politikusok népszerűségét mérte, Karmasin meg kihozta belőle, hogy Kurz népszerűbb az akkori pártelnöknél, akinek a székére az éppen a külügyminiszteri posztot betöltő Kurz pályázott. Akkorát nem is kellett csalni, Kurz tényleg nagyon népszerű volt, egy közvéleménykutatás pedig rendszerint 3-5 százalékos hibahatárral operál, Karmasin valószínűleg annyit tett csak, hogy Kurz értékeit felfelé, mindenkori ellenfelei értékeit pedig lefelé kerekítette.
Az Österreichnak – az ingyenes bulvárlapnak, amelyik a kutatásokat megjelentette, és ezzel reklámot csinált Kurznak – a győztes választások után rohamosan megnőttek az állami hirdetésekből származó bevételei. Míg 2016-ban 400 ezer euró körüli összegben hirdetett Wolfgang Fellner lapjában az osztrák állam, 2020-ra ez felment 1,1 millió euróra. A tulajdonos-főszerkesztő Fellner persze mindent tagad, és azzal hárít, hogy ugyanebben az időben szinte minden osztrák lapnak megnőttek az állami hirdetésekből származó bevételei. (Itt olyan hirdetésekre kell gondolni, mint hogy „járvány van, mindenki mosson kezet”.)
Fellnernek igaza van, valóban nem csak az Österreichben hirdetett többet a kormány 2016-tól, általában megnőttek az ilyen jellegű kiadások. 2015-ben még alig 130 ezer eurót adott ki hirdetésekre a pénzügyminisztérium, a következő évben viszont már 1,8 milliót. Ez aztán fokozatosan nőtt, 2020-ban már elérte a 8,9 millió eurót, 2021-ben kezdett el csökkenni, tavaly pedig már csak 2,3 millió volt.
A médiamogul azt hallgatja el, hogy míg például a Standard nevű, vezető politikai-közéleti napilapnak – melynek tudósításaira és elemzéseire ez a cikk is több helyen hivatkozik, azon kevés komolyan vehető osztrák lap közé tartozik ugyanis, amely a jelek szerint nem érintett a botrányban – szintén nőttek ugyan az állami hirdetésekből származó bevételei, több mint 360 százalékkal 2016 és 2018 között, addig a legnagyobb összeg amit kaptak sem haladta meg a 180 ezer eurót, miközben ez a töredéke annak, amit az Österreich kapott éveken keresztül.
Az Österreich körüli botrány részletei Thomas Schmid elbeszéléséból derültek ki, azonban 2022 októberében a vallomás egyes oldalai még ki voltak húzva feketével, így csak sejteni lehetett, milyen fordulatot vehet még a „Hirdetési-botrány”. Aztán idén március 30-án a második legolvasottabb bulvárlap szerkesztőségében, és az azt kiadó vállalat több más épületében házkutatást tartott a WKStA.
Frau Dichand
Ausztria legolvasottabb és második legolvasottabb bulvárlapja ugyanannak a családnak a kezében van. A Dichand név évtizedek óta a hatalom és a befolyás szinonimája Ausztriában. A minden negyedik osztrák kezében napi szinten megforduló Kronen Zeitungot a 2010-ben elhunyt pater familias, Hans Dichand tette médiapiaci óriássá. A médiabirodalom zászlóshajója jelenleg is a Krone, ugyanakkor a 2004-ben alapított Heute, egy ingyenes bulvár lap 2021 decemberében megelőzte internetes elérésben.
Hans Dichand halála után a Krone vezetését fia, Christoph Dichand vette át. A Heute tulajdonosi struktúrája sokáig nagyon zavaros volt, 2012-ben derült ki, hogy különböző alapítványokon keresztül Christoph Dichand felesége, a néhai médiamogul menye, Eva Dichand a de facto tulajdonos (időközben már csak a negyedét birtokolja a lapnak, a többségi tulajdonos egy svájci média konglomerátum, a Tanmedia). Vagyis amikor 2021 decemberében a Heute internetes elérésben megelőzte a Kronét, nem csak egy bulvárlap „győzte le” a másikat olvasottságban, hanem Eva Dichand is a férjét.
A koronatanú státuszra törő, korábbi Kurz-bizalmas Thomas Schmid nem csak a vallomását, de a pénzügyminisztériumi vezetőként írt sms-eit is a nyomozók rendelkezésére bocsátotta. Ezekből az üzenetekből rekonstruálta a WKStA Schmid – és rajta keresztül Kurz és köre –, valamint Eva Dichand – és rajta keresztül a férje – kapcsolatát.
Eszerint Schmid 2015-ben beszélt először Eva Dichanddal, de kettejük kapcsolata 2017-18-ban lett szorosabb – ekkor kerültek először kormányra Kurzék. Schmid célja az volt, hogy jó pontokat, azaz Kurzéknak kedvező szerkesztői szemléletmódot vásároljon Dichandtól, a Kronénak és a Heuténak juttatott állami hirdetésekért cserébe. Ahogy egy Kurznak küldött sms-ben 2017 márciusában – még azelőtt, hogy Kurzot egyáltalán pártelnökké választották volna – írta: „Nagyon jó és hosszú beszélgetésem volt Eva Dichanddal és utána Helmuth Felnerrel! Itt valami tényleg sikerült! Mindketten maximálisan mögötted állnak! Ilyen formában ez még ÖVP-jelölttel biztosan nem történt. Egyes pontokra ugyanakkor fokozottan oda kell majd figyelni: alapítványok, hirdetési támogatás, stb. Üdv, Thomas”.
A hirdetési pénzek bőkezűbb kiosztása mellett Eva Dichand Kurz politikai támogatásának feltételéül szabta a magánalapítványokról szóló törvény tervezett reformjának megakadályozását. Ausztriában a 90-es évek óta előszeretettel rejtik a szupergazdagok átláthatatlan, kedvezőbb adózási feltételeket biztosító alapítványokba a pénzüket. Az igazságügyi minisztérium abban az időben épp az ilyen alapítványok transzparensebb működését célzó törvénytervezetet készített elő, a pénzügyminisztérium azonban – Schmid nyomására – az ilyenkor szokásos egyeztetéseken negatívan értékelte a tervezetet, amelyet így elvetettek. Mikor leadták az értékelést, Schmid küldött is egy sms-t róla Eva Dichandnak, aki így válaszolt: „Köszi az infót, remélem nagyon negatív”.
Eva Dichand 2017 és 2019 között rendszeresen sérelmezte Schmidnél, hogy a konkurens Österreich több hirdetési pénzt, és így „magasabb fizetséget” kap, mint a Heute vagy a Kronen Zeitung, amit az Österreich elérése biztosan nem indokolhatott, az ugyanis lényegesen alacsonyabb mint a két Dichand-lapé – más kérdés, hogy a pénzeket biztosan nem elérés alapján osztogatták, akkor ugyanis a Standard, mint a harmadik legnagyobb ausztriai újság, sokkal többet kellett volna, hogy kapjon az évek során. A kiigazítás idővel megtörtént, és a pénzügyminisztérium elkezdett magasabb összegben hirdetni a Kronéban és a Heutéban, mint Fellner lapjában. Schmid így értesítette a fejleményről Eva Dichandot: „Most szóltak, hogy mindkettő el lett intézve, ahogy megígértük!”
Egyszerűen HAMIS
Eva Dichand tagadja a vele szemben megfogalmazott vádakat, a Heuténél tartott házkutatásra így reagált a Twitteren: "Thomas Schmitt állítása, miszerint hirdetésekért cserébe beleegyeztem volna a Heute és a Kronen Zeitung (!? :) ) pozitív tudósításába, egyszerűen HAMIS." Nem én írtam egészen eddig rosszul Thomas Schmid nevét, Dichand próbálja magától eltávolítani egykori kapcsolattartóját azzal, hogy úgy tesz, mintha a neve helyesírását sem ismerné. A Heute főszerkesztője is tagad, azt állítja, 100 százalékban felelős a Heutéban megjelenő tartalmakért, Eva Dichandnak pedig nincs befolyása a napi szintű szerkesztői döntésekre.
Aki pedig évek óta, amikor csak lehet tagad, az Sebastian Kurz, végső soron ennek az egész botránynak a legfontosabb szereplője. Schmid azt vallotta, hogy mindent egyeztetett Kurz-cal, az ő utasítására, az ő politikai előremenetele érdekében, és tudtával cselekedett. Kurz szerint Schmid hazudik, hogy megkapja a koronatanú státuszt és elkerülje a börtönt.
Az, hogy a politika összejátszik a médiával, sehol a világon, így Ausztriában sem új jelenség. Az öreg Hans Dichand például híresen jó kapcsolatot ápolt az egykori szociáldemokrata (SPÖ – a másik nagy párt az ÖVP-n kívül Ausztriában) kancellárral, Werner Faymannal. Egyszer megjelentetett egy cikket a Kronéban, miszerint „még az állatok is” Faymannra szavaznának. Faymann az Österreich-tulajdonos Felnerrel is baráti viszonyban volt. Ma már arról beszélnek, hogy Faymann követte el az „ősbűnt”, ő kezdett el állami hirdetési pénzeket politikai célból osztogatni. 2008-tól 2016-ig volt kancellár, a leghosszabb ideig a 21. századi osztrák történelemben. Az állami hirdetésekkel tehát nem csak az ÖVP és Kurz bánt minimum megkérdőjelezhető módon. 2021-ben a szociáldemokrata vezetésű – „vörös” – Bécs 32 millió eurót költött újság hirdetésekre, többet, mint a fennmaradó nyolc tartomány összesen.
Ausztria, a bulvárdemokrácia
A korrupciónak ez a fajtája egyszerűen orvosolható, de legalábbis csökkenthető. Egy független, transzparens, szakértőkből álló grémiumnak kell adni az állami hirdetések szétosztásának feladatát, amely aztán szigorú szempontrendszer szerint bírálja el a pályázókat. A gond az, hogy az osztrák médiapiac az ország méretéhez képest elképesztően telített. Ez jó, mert így rendkívül sokféle is, és emberek tízezreinek ad munkát, ellenben rá van szorulva az állami támogatásokra, máskülönben képtelen gazdaságosan működni. Egyszerre megőrizni a média sokszínűségét és felszámolni a korrupcióhoz vezető állami támogatások gyakorlatát nem könnyű feladat, és nincs is meg hozzá a kellő politikai akarat.
A WKStA-nak most nem azt kell bizonyítania, hogy a Krone vagy a Heute valóban kedvezőbben írt Kurzról, mint tette volna, ha nem hirdet nála ennyit az állam (ezt egyébként is lehetetlen lenne), csak azt, hogy történt egy ajánlattétel Eva Dichand részéről, amit Schmid, azaz Kurz elfogadott. Ez sem lesz könnyű, szerződést nyilván nem kötöttek, inkább hallgatólagos megegyezésről lehet szó, a terhelő SMS-ek nagy részét pedig Schmid írta, nem Dichand.
Az olyan óriási bulvárlapokkal pedig, mint a Krone vagy a Heute, ezután is érdemes lesz jóban lenni, mert velük szemben kormányozni jóformán lehetetlen, és biztosan nem tart sokáig. Bárhogyan is alakul tehát ez a mostani botrány, valószínű, hogy Ausztria következő kancellárja is olyan valaki lesz, akit azzá írnak a lapok.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
