Emmanuel Macronnak sikerült elkerülnie, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen mozgalma alakítson kormányt, de a baloldali Új Népfront szerezte meg a legtöbb parlamenti helyet, ezért az államfő liberális mozgalmának velük kell lepaktálnia. Így azonban nehéz lesz leszorítani a francia államadósságot, amely meghaladja az éves GDP 100%-át. Akármilyen kormány alakul Párizsban, annak olyan politikai kötelezettségei lesznek, amelyek igencsak valószínűtlenné teszik, hogy képes legyen adósságleszorító pénzügyi politikát folytatni – fogalmazta meg aggodalmát a Moodyʼs egy nappal azután, hogy a Standard&Poorʼs ugyanerre a problémára hívta fel a figyelmet.

Jelenleg a Moodyʼs egy árnyalattal kedvezőbben ítéli meg Franciaország adósságát, mint a másik két nagy hitelminősítő, az S&P és a Fitch: Aa2, stabil kilátás mellett.

Az aggodalom azonban valós: úgy látják, hogy 2027-ig, amikor lejár Macron elnök mandátuma, már nagyon magas lehet az adósságállomány a GDP-hez viszonyítva, hiszen az már jelenleg is megközelíti a 110%-ot. Az Új Népfront pártjai ígéretük szerint nem egyeznek bele egy megszorító csomagba, vagyis a költségvetés deficitje tartósan a GDP 4%-a fölött marad. Az eurozónában 3% a felső határ.

Mikor ronthatja le a Moodyʼs Franciaország adósságának megítélését? Ha túlságosan is megnő az állampapírok hozama, vagyis nő a kamatteher. Természetesen ezt is a GDP-vel érdemes összevetni: ha sikerül viszonylag dinamikus növekedést elérni, akkor a törlesztés mértéke nem lesz annyira kritikus. A Moodyʼs azt is fontosnak tartja, hogy ne gyengüljön a francia kormány elkötelezettsége az államadósság konszolidálására. Erre baloldali vagy koalíciós kormány esetében csekély az esély.

A baloldali Új Népfront elszántan támadta Macron elnök nyugdíjreformját és intézkedéseit a munkaerőpiac liberalizálására, amelyeket a Moodyʼs a francia növekedés fontos feltételének tekint. Konklúzió: „ezek a vadonatúj feltételek komolyan tesztelni fogják Franciaország intézményeinek politikai hatékonyságát”.

Meddig lesz miniszterelnök Gabriel Attal?

Bár Gabriel Attal már a választások utáni napon, hétfőn benyújtotta lemondását, Macron elnök nem fogadta el, vagyis a jelenlegi kormány folytatja munkáját, de Párizsban mindenki azt találgatja, hogy mikor lehet új kormány. Elvben minderről Macron elnök dönthet, de figyelembe kell vennie, hogy a választások győztese, az Új Népfront egészen más gazdaságpolitikát kíván megvalósítani, mint az ő liberális tábora, amely a második helyre szorult a parlamentben.

Az alkotmány szerint minden parlamenti képviselőnek július 18-áig kell arról nyilatkoznia, hogy melyik parlamenti csoportban kíván politizálni. Az Új Népfront hihetetlenül sokszínű politikai csapat: egy részük, élén a zöldekkel, máris jelezte, hogy kész a koalíciós kormányzásra Macron elnökkel. Mélenchon, a szélsőbal vezére viszont olyan demagóg gazdaságpolitikát javasol, amely elfogadhatatlan Macron számára. Az államfőt nem kötelezi arra az alkotmány, hogy a legnagyobb képviselői csoportból válasszon valakit kormányfőnek, csak abban az esetben, ha az abszolút többséget ér el, most azonban erről nincs szó. Így az államfő azt választ, akit akar, de az új kormányfőnek kell elfogadtatnia a parlamenttel a döntéseket.

Ez pedig az eddig kisebbségben kormányzó Macronéknak sem ment könnyen. Legutóbb a költségvetést már csak elnöki rendelettel sikerült keresztülvinni, mert az elnök nem talált hozzá többséget a parlamentben. Azóta a mozgalma jelentősen visszaesett, mintegy 160 képviselőre számíthat, miközben 289 kellene a többséghez.

Mire törekszik Macron? Az RFI közszolgálati portál szerint az elnök emberei olyan nagykoalíciót szeretnének létrehozni, amely „megvédi az emberek életszínvonalát és a vásárlóerőt”, és amely egyértelműen támogatja Ukrajna önvédelmi harcát Oroszország ellen. Ez kizárja Marine Le Pen szélsőjobboldali mozgalmát, éppúgy, mint Mélenchon szélsőbaloldali szervezetét. „Egy ilyen koalíció létrehozása több hétbe is beletelhet” – nyilatkozta az RFI-nek Macron mozgalmának oszlopos tagja, Sylvain Maillard.

A mérsékelt jobboldal, a republikánusok mozgalma meglehetősen szkeptikus: „Ez édes álom. El tudják képzelni, hogy együtt kormányzunk François Hollande-dal, az egykori szocialista elnökkel?” – kérdezett vissza egy republikánus szenátor, Bruno Retailleau.