Titokzatos lakosságcsere történt Ózd és Prügy között, és ez évekig nem szúrt szemet senkinek. Prügy polgármestere, Boros-Leskó Géza akkor figyelt fel erre, amikor egy nyolcgyerekes férfi bekopogtatott a hivatalba azzal, hogy súlyos adósságba keveredett, ezért kénytelen eladni a házát, amelyet megvételre felajánl az önkormányzatnak. Mint később kiderült, uzsorástól kért kölcsön, s a havi 100 százalékos kamatozású tartozást nem tudta visszafizetni. A földhivatali tulajdoni lapon azonban nem az ő neve, hanem egy ózdi nőé szerepelt, valamint egy megjegyzés: 2,3 millió forint otthonteremtési támogatás. "Ezt a házat egyszer már eladtad" - mondták a férfinak a hivatalban, aki csak arra emlékezett, néhány éve adott neki valaki pár százezer forintot, amiért cserébe csak egy papírt kellett aláírni. A polgármester nekiállt kutakodni, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a település legszegényebbek lakta területén teljes utcarészeket népesítettek be Ózd környéki falvakban lakó ismeretlenek - legalábbis az ingatlan-nyilvántartás szerint, mert valójában senki nem költözött el. A szomszédos Taktaszadán is hasonló a helyzet, ahol Vajtó János polgármester szerint legalább 10-15 házzal történt meg ugyanez.

A séma a következő: a szegénynegyedek lakói közül sokan fiktív adásvételi szerződéssel adták el házaikat szocpoltámogatásra jogosult, többgyermekes, segélyen élő családoknak, amelyek felvehetik a használt lakás megvásárlására jogosító állami támogatást. Az ügylet érdekében a vevőknek is meg kell válniuk tulajdonuktól, ezért viskóikat átíratják valamelyik rokonuk nevére. A támogatást azonban nem a család kapja meg, mert a pénzt az ügyletet kiagyaló és lebonyolító közvetítő lenyúlja. Ő pedig azzal áltatja a becsapott embereket, hogy mindez semmit nem jelent, ugyanis mindenki lakhat ott, ahol addig. Így is történik - csak éppen vevő és eladó egyaránt elveszíti tulajdonát. Az ügyleteket a helybéliek szerint általában maguk az uzsorások vezénylik, azzal kecsegtetve ügyfeleiket, hogy így megszabadulhatnak visszafizethetetlen adósságaiktól.

A lakáscélú állami támogatásokkal ügyeskedők előtt a lehetőség 2005 januárjában nyílt meg. Ekkor hirdette meg a kormány a Fészekrakó programot, amelynek keretében a gyermekek után járó, vissza nem térítendő lakásépítési támogatás összegének a felét (az úgynevezett félszocpolt) a 30 év alatti, legalább háromgyermekes családok igénybe vehették használt lakás vásárlásához is (később a korhatárt 35 évre emelték fel). A támogatás összege három gyermek után 1,9 millió forint, négy után 2,5 millió, majd minden további gyermek után további 100 ezer forint. A feltételrendszer részletes kidolgozása egy évig késett. A rendelet már meghatározta, hogy állami támogatás felhasználásával csak komfortos lakást lehet megvásárolni, addig azonban még a legrozzantabb viskók megvételéhez is - amelyekre 100-150 ezer forintért is nehéz vevőt találni - felvehettek az ügyeskedők többmilliós állami támogatást. A félszocpolos csalás azért marad többnyire láthatatlan, mert az új tulajdonosokról csak akkor szerez tudomást a polgármesteri hivatal, ha a vevők állandó lakosként bejelentkeznek, ám ők ezt nem teszik meg. Így csak az illetékes földhivatalban - Szerencsen - figyelhettek volna fel a különös népmozgásra, hogy a kistérség falvait Ózd környéki "telepesek" özönlik el. Csakhogy az ügyintézők profi ügyvédekkel találkoztak, akik szabályosan elkészített adásvételi szerződésekkel kopogtattak náluk.

Évekig késlekedett az állam az általa nyújtott támogatás sorsának ellenőrzésével, a Magyar Államkincstár (MÁK) ugyanis csak idén januárban kapott törvényi felhatalmazást arra, hogy a támogatások felhasználását hatóságként ellenőrizze. Korábban a kincstár feladata mindössze addig terjedt, hogy a megítélt támogatásokat a bankok jelentése alapján nyilvántartásba vette, és ellenőrizte, hogy egy gyermek után csak egyszer vettek-e fel támogatást; a pénzt a kincstár a bankok igénylése alapján automatikusan átutalta. Utóbbiak feladata az volt, hogy az állam megbízásából, szerződésben rögzített díjazás ellenében - a kincstárral és a jegyzőkkel együttműködve - ellenőrizzék az igénylők jogosultságát. Szocpoltámogatással kapcsolatos ellenőrzést az adóhatóság is végez, ám mindössze azt vizsgálja, valósak-e az építkezéseknél készült számlák.

A hitelintézeteknek azonban nem érdekük, hogy elveszítsenek ügyfeleket, a szocpol pedig nem a saját pénzük. A kincstár az idei év eleje óta végre közvetlenül is ellenőrizheti a bankokat, e célból fejleszti informatikai hátterét, s immár konkrét eseteket is vizsgálnak a MÁK területileg illetékes regionális igazgatóságai: jegyzői bejelentésre ellenőrzést indítottak állami támogatás jogszerűtlen igénybevételével kapcsolatban a Borsod megyei Bodroghalom és Pácin községekben 23 ügyben, s eddig három esetben határoztak az állami támogatás visszafizetéséről. Csakhogy a MÁK azzal is szembesült, hogy a csalók által jogosulatlanul felvett pénzt a kisemmizett igénylőkön valószínűleg nem tudja behajtani. A HVG kérdésére egy jogi szakértő úgy vélekedett: ha a bíróság megállapítja, hogy az állami lakástámogatást nem a tulajdonos használta fel, hanem azzal - bűncselekményt elkövetve - mások visszaéltek, akkor elrendelheti, hogy az okozott kárért az feleljen, aki a támogatást jogosulatlanul eltulajdonította. A kincstárnak egy kormányrendelet határozottan tiltja, hogy méltányosságot gyakoroljon a megtévesztett emberek javára.