Mindannyian áldozatai vagyunk a véleménybuboréknak. Ezekben hasonlóan gondolkodó emberek vesznek minket körül, így könnyen megfeledkezünk arról, hogy a társadalom többi része eltérő nézeteket vall.

Mindez nem csak a politikában vezet polarizáltsághoz. Az alkotómunka során is becsaphatjuk magunkat, ha azt gondoljuk, mindenki egy adott zenei stílust hallgat, pusztán azért, mert a saját köreinkben ezt tapasztaljuk.

Joan Blades, a békés együttélés szószólója, valamint John Gable mérnök előadásukban elmagyarázzák, hogy e probléma megoldása érdekében sokszínűbbé kell tennünk a hálózatunkat.

„Nemcsak faji és genderértelemben – fejti ki Gable – […], hanem életkori szempontból is: fiatalok, öregek, vidékiek és városiak, liberálisok és konzervatívok egyaránt legyenek benne.”

És meg kell tanulnunk megfontoltabban beszélni online. Jobb, ha elkerüljük az iskolai bunyókra emlékeztető vitákat, és ehelyett a Blades által „nappaliszoba-beszélgetéseknek” hívott interakciókra törekszünk.

Ezek olyan „egyszerű beszélgetések, mint amikor két barát meghívja két másik barátját, hogy strukturált keretek közt megvitassák az eltérő nézeteiket, miközben betartanak néhány szabályt: ilyenek az érdeklődés, odafigyelés, tisztelet, felváltva érvelés, vagyis mindaz, amit az óvodában megtanultunk”.

Blades kitér még egy dologra: „Az odaadó figyelem sohasem fajul vitává. Hihetetlenül hatékony módszer. Elképesztő kalandot jelentenek ezek a saját nappalinkban folytatott beszélgetések olyan emberekkel, akik másképp látják a világot.”

Túl nagy elvárás lenne ez felgyorsult digitális világunkban? Ha képesek voltunk rá az oviban, most is megtehetjük, nem igaz?

Az előadást itt tekinthetik meg, magyar felirat is beállítható hozzá.

A fenti cikk részlet az Inspiráló TED-előadások: Kreativitás című könyvből.

Hogyan tegyünk szert aha-élményekre? Miként birkózzunk meg az alkotói válsággal? Miért beszélgessünk sokat gyerekekkel? A HVG Könyvek által kiadott összeállítás a 100 legjobb kreativitásról szóló TED-beszédből szemezget.