Elönti a kávé Budapestet

A Westend után a nagykörúton is feltűnik az amerikai Starbucks Coffee. Úgy jutott újabb budapesti üzlethelyiséghez, hogy a KFC által bérelt egységből leválasztottak neki egy nagyobb részt. A cég a közelmúltban jelezte, hogy folytatja magyarországi terjeszkedését, s meghatározó bérlő lesz a kiskereskedelmi ingatlanpiacon.

Tartósan sokan látogatják a kávézóláncokat Budapesten

Fontos terep Budapest az angol kézen lévő Costa Coffee- nak is, a vállalat itt hozta létre globális láncának legnagyobb egységét. A Nyugati pályaudvar melletti Eiffel Irodaház körúti frontján idén tavasztól – a lánc más egységeitől eltérően – helyi, azaz magyar süteményeket is árulnak. Már négy Costa működik nálunk és újabbak várhatók.

Szinte mindenütt van wi-fi, általában nem fogyasztáshoz kötött

Tavasszal nyitotta első egységét a máltai Café Jubilee. Az étteremként és kávézóként működő hálózat még csak kóstolgatja a piacot, de országosan is terjeszkedni akar. E sajátos kombináció étterem tagját leginkább pubnak nevezhetnénk, hiszen  - nyilván a szigetállamot birtokba vevő angolok miatt - a miliő nagyon hasonló. A lánc a térség más fővárosaiban is szeretne megjelenni.

Van, akinek nem jött be Budapest

Nem mindenkinek jött be a magyar piac. Az ausztrál Gloria Jean’s Coffees egy darabig bírta a Mamutban és még két helyszínen, sőt, még más plazában illetve egy-két vidéki nagyváros jól menő bevásárlóközpontjában is nézelődött, de másfél év után bezárt, idén tavasszal felszámolták a céget. Állítólag nem tudott megegyezni a bérbeadókkal, de inkább túlzó árazása lehet az igazi ok.

A helyszín kiválasztása döntő lehet a láncoknál, amelyek felváltva részesítik előnyben a plazákat illetve a belvárosi, nagy forgalmú főutakat és sétálóutcákat. Budapesten egyes divatos kerületrészeket is előszeretettel töltenek meg, ilyen például a Liszt Ferenc tér, a Ráday utca és a nagykörút különböző szakaszai. A plazákon belül többnyire önállóan bérelnek üzlethelyiséget, de például a Cafe Frei több helyütt a Libri területén belül albérlőként van jelen.

A szabadtéri terjeszkedési lehetőség is fontos a hálózatok számára

null

A láncok üzleti modelljét évek óta nyomon kísérő Eston International ingatlan tanácsadó cég szakértői szerint rendkívül hangsúlyos a kávézó elhelyezkedésének reklámértéke: a cégek legalább hét méter hosszú portálú, száz négyzetméter körüli üzlethelyiségekről álmodnak, erős gyalogosforgalmú, minél magasabb presztízsű helyen. Néhány hálózat üzlete akár 250 négyzetméteren is működőképes, de tipikusan a 100 négyzetméter körüli helyiség az optimális; bevásárlóközpontokban már a 80-100, saját teraszú üzletek, végső esetben pedig 20-50 négyzetméteres kioszkok is számításba jöhetnek.

Más szakértők szerint az új budapesti alpiacokon nagyobb számban fordulhatnak majd elő a láncok. Ilyen például a Corvin Sétány, a Milleniumi Városközpont, a még csak előkészületben lévő Duna City a ráckevei Duna-ágban, de középtávon az agglomeráció nagyobb irodaparkjai (Tópark, Talentis) is elegendő vonzerőt jelenthetnek.

Üzleti modelljükben a láncok általában az árbevétel 8-13 százalékát kitevő bérleti díjjal kalkulálnak, ez - optimális körülmények között elérhető - 25 ezer eurós havi forgalmat és 100 négyzetméteres üzletnagyságot feltételezve 20-33 euró/m2 havi bérleti díjat jelent. A prémium helyszíneken (Váci utca és környéke, Andrássy út) 40-50, budapesti bevásárlóközpontokban havi 50-100 euróra is felugorhat a bérleti díj.

Dicső múlt

A XIX. században, és a XX. század első felében Budapesten a bécsihez hasonló, pezsgő kávéházi élet volt. Az 1900-as évek elején a magyar fővárosban több mint 500 kávéház üzemelt, hiába, a Monarchia bécsi befolyása nagyon erős volt.

Évtizedeket kellett várni, hogy ismét megnyithasson a Hadik kávéház

Stiller Ákos

Nem egy kispénzű író, költő vészelte át a szűkösebb napokat a nagy társadalmi megbecsülésben tartott kávéházi pincérek kölcsön krajcárjaiból, koronáiból. Sok irodalmár műveit nem olvashatnánk ma, egy-egy jólelkű kávéházi pincér közreműködése nélkül. Azonban a kávéház nem csupán az írók, művészek találkozóhelye volt, de a „köznépi” politizálás egyik legfontosabb helyszíne is.

A kávéházak virágzó korszakának végét a II. világháború utáni kommunista korszak jelentette. A burzsoázia és a polgári osztály hóbortjának számító kávéházi időtöltést felváltotta a munkásosztály funkcionalista presszóba járása. Így a polgári osztály, az értelmiség, a művészek kiszorultak megszokott helyeikről, fórumaik, találkozási helyeik megszűntek. Újabban néhány felújított kávéházban viszont megint megjelentek kulturális programok is.