A fajtacsoportok növekedési típusuk szerint osztályozzák a rózsákat, ám még számos más módon is csoportosíthatjuk őket, pl. virágszín, illat, vagy virágforma alapján.

Az ágyásrózsák 40-100 centiméter magasak és virágaikat nem magányosan, hanem csoportosan, bugában hozzák. E fajtacsoporton belül a polianta változatok apróbb a floribunda nagyobb virágfejeket képez.

A teahibridek fő jellemzői a viszonylag hosszú és kevéssé elágazó virágszárak, amelyek végén általában egy nagy, illatos virág nyílik. Növekedésük többnyire egyenesen felfelé törő, magasságuk fajtafüggő: 50-100 cm közötti.

A bokorrózsák magasabbak és terebélyesebbek, mint az eddig bemutatott két fajtacsoport: akár 3-4 méter magasra is megnőhetnek, és ugyanilyen terebélyessé is fejlődhetnek.

A kúszórózsák hosszú hajtásokat hoznak, melyeket kerítésre, pergolára, vagy állványra kell erősíteni. Erre azért van szükség, mert saját tömegüket nem képesek megtartani, és más kúszócserjékkel.

A törperózsák 30-40 centiméteres magasságukkal erkélyládákba is ideálisak. Könnyen szaporíthatók dugványozással is: az azévi, de már egyszer levirágzott vesszőket kell ehhez feldarabolni.

A talajtakaró rózsák közé olyan fajták tartoznak, amelyek alacsonyak és könnyen terjednek talajon. Magasságuk fajtától függően 20-60 centiméteres lehet.

A törzses rózsák egy mesterséges növekedési csoportot alkotnak. Nem tekinthetők önálló fajtacsoportnak, hiszen itt egy magas, 40-90 centiméteres törzsre oltott nemes-, ágyás-, vagy törperózsáról van szó.

Fotó: www.ideboda.nl