A galériák forgalma fellendült, a hosszú időn át elnyomott nemzedék büszkesége, dühe és optimizmusa a vásznakon is megjelent. Amióta a tizennyolc napos felkelés megbuktatta a vaskezű vezetőt, a város falait, kerítéseit, hidait és felüljáróit elborították a politikai ihletésű fotók, rajzolatok és grafittik.

Kairó-szerte feltűnnek a népmozgalom idején meggyilkolt tiltakozók fotói és képei a betonfelületeken, a rajzokon köteleiket széttépő kezek vagy éppen múmiák láthatók, amint boldogan kiáltják, hogy "végre szabadok".

Az utcai művészet azt tükrözi, hogy az egyiptomiak büszkék a mozgalomra, amely az osztályhatárokon és a vallási különbségeken túllépve egyesítette soraikat, áthidalta a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és lehetővé tette, hogy véget vessenek a politika több évtizedes mozdulatlanságának.

Nagy az érdeklődés 
    
Egyes galériatulajdonosok szerint ez a művészeti mozgalom mind Egyiptomban, mind külföldön feltűnést keltett a gyűjtők körében. William Wells, a kairói Townhouse Gallery igazgatója elmondta a Reuters hírügynökségnek, hogy a grafittik és más utcai művek alkotói iránt igen sokan érdeklődnek. A Safar Khan galéria vezetője, Mona Szaid márciusban Egyiptomból szeretettel címen rendezett kiállítást a felkelés által ihletett fotókból és grafikákból. "Négyszer annyit adtam el, mint amire számítottam, a világ minden részére szállítottam ilyen műveket" - közölte.

Az elrejtett igazságot kérik számon
     
A politikai fordulat táplálta új inspiráció azonban azzal az aggodalommal párosul, hogy az országot az elnök megdöntése, február 11. óta kormányzó katonák politikai cenzúrát vezethetnek be. Az emberjogi csoportokat nyugtalanítja, hogy a hadsereg katonai törvényszék elé állítja fellépésének bírálóit. Sok művész attól tart, hogy a hatalomra éhes vallási konzervatívok nyomást fejthetnek ki a kifejezési szabadság korlátozása érdekében.

Wells szerint a hadsereg a cenzúra tekintetében a február 11-ét megelőző gyakorlathoz hasonló taktikát kezd alkalmazni. Az egyiptomi művészekre jellemző vallási és kulturális sokféleséget fenyegetik az olyan kemény iszlamista csoportok, mint amilyenek például a szalafisták. "Ez nem jó Egyiptom számára" - hangsúlyozta Hosszam Hasszán.

"Egyiptomban a sokfélesége a szép. Nagyon feldúl, amikor az iszlamisták vagy a szalafisták azt ismételgetik, hogy Egyiptom iszlamista kell hogy legyen. Valójában Egyiptom mélysége és ereje abban rejlik, hogy egyszerre kopt keresztény, faraonikus, muzulmán, régi és modern" - fűzte hozzá a festő.