Eddig a szakértők többnyire abból indultak ki, hogy az állatok sebessége stagnál és elérte a maximumot. Az Exeteri Egyetem kutatói azonban közepes és hosszú távok futamgyőzelmeinek adatait elemezve végeztek vizsgálatokat, amelyek alapján a tempó növekedésére találtak bizonyítékot.

Patrick Sharman és Alastair Wilson evolúcióbiológusok számos, 1949 és 2012 között zajlott brit lóversenyt elemeztek. Az adatok közt szerepelt a futam dátuma, a sebesség, az időmérés módszere, a távolság, az adott szakasz, a talaj állapota, a részt vevő állatok száma, mindegyikük kora és neme. A tanulmányban így 70 388 állat 616 084 futamidejét elemezték. Az eredményeket a Biology Letters című szaklapban mutatták be.

A kutatás szerint a lovak sebessége az elmúlt 150 évben jelentősen nőtt, elsősorban a rövid távokon. A fejlődés azonban nem lineáris: ugrásszerű javulás elsősorban a 20. század elején tapasztalható, majd 1975-től az 1990-es évekig tartó időszakban újra.

Az első sebességnövekedés arra vezethető vissza, hogy 1897-ben új lovaglási stílust vezettek be, a zsokék hajlított tartásban, rövidebb kengyelben hajtották a lovakat. A kengyel újabb rövidítése az 1970-es, 1980-as években ismét növelte a tempót – fejtették ki a kutatók. Ekkoriban volt jellemző a lótenyésztés elüzletiesedése is, így a nagyobb sebesség tenyésztés eredménye is lehetett.

Az, hogy a közepes és hosszabb távokon alig növekedett az állatok sebessége, arra utalhat a biológusok szerint, hogy itt a lovak tényleg eljutottak természetes határukig. Az is feltételezhető azonban, hogy a tenyésztők a kitartásnál többre tartották a sebességet.

"Az elmúlt 30 évben konszenzus uralkodott arról, hogy a lovak sebessége stagnál. Egy, az eddigieknél nagyobb adatbázis vizsgálatával azonban ez az állítás megdőlt" – közölte Sharman, aki szerint most azt kell kideríteni, vajon a gének indokolják-e a tempó növekedését, és hogy ezt mennyire befolyásolja a jobb tréning, az új zsokétechnikák vagy más környezeti tényezők.