Tetszett a cikk?

Németország Lipcse mellett döntött, Magyarország tanácstalan, pályázzon-e Budapest. A megvalósíthatósági tanulmány szerint a rendezvény összköltsége 850 milliárd forint, de további 3750 milliárdot kellene infrastrukturális fejlesztésekre fordítani. Közvetlenül a választások előtt, 2002. márciusában Orbán Viktor miniszterelnök 652 ezer támogató aláírást "adott át" a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének. A Magyar Olimpiai Bizottságnak 2003. július 15-ig kell megerősítenie Budapest nevezését, a kormány várhatóan május közepén dönt. Ön szerint hogyan?

A választások előtt felkorbácsolt indulatok, a Fidesz-kampány és az olimpiai aláírásgyűjtés összekapcsolása következtében a nemzeti egység prezentálására kiválóan alkalmas mennyiségű, 650 ezer voks gyűlt össze az olimpia budapesti megrendezése mellett, köztük Medgyessy Péter későbbi miniszterelnök, Kovács László MSZP-elnök és Demszky Gábor főpolgármester aláírásával. S bár aláírásaikat hivatalosan nem vonták vissza sem ők, sem mások, a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég tavaly novemberben elkészült megvalósíthatósági tanulmányát követően egyre szkeptikusabb kormányzati nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy 2012 helyett inkább 2016-ra volna célszerű koncentrálni.
Ma sem Budapest, sem az ország infrastrukturális állapota, sem egyetlen sportlétesítmény nem alkalmas olimpia megrendezésére - írta a PwC, de nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy 2003 és 2012 között összesen 4 600 milliárd forint beruházással felkészüljön a város a nagy eseményre. Ebből a magánberuházásokon és a várt uniós pénzeken kívül 3 000 milliárd forint "állami szerepvállalásra" volna szükség. A hosszú távra szóló infrastrukturális fejlesztési programokhoz képest "mindössze" 800 milliárd forint értékű beruházást kellene a 2012-es időpont utáni tervekből előre sorolni, s az ország az olimpiai létesítményeken kívül ilymódon több mint 300 kilométer autópályával, 400 kilométer gyorsforgalmi úttal, 25 kilométer metró- és gyorsvasút-pályával, 61 kilométer városi főúttal gazdagodhatna. Feépülne három Duna-híd, s szükség van 1350 kilométer vasútvonal rekonstrukciójára is.
A kijelölt helyszínek fejlődésének szintén jót tenne az olimpia, ezért a hitetlenség jeleként is felfogható, hogy a három lehetséges helyszínen - a Csepel-sziget északi részén és Soroksáron, Józsefvárosban vagy Káposztásmegyeren - nem szervezkedik a lakosság, hogy maga mellett lobbizzon. Ezt az olimpiára aspiráló német városok és a vonzáskörükben lévő települések mind megtették, óriásplakátokon tudatva, miképp kapcsolódnának be a rendezésbe - például stadionépítéssel, korszerűsítéssel. Pedig egy Orczy-tér központú, a "városmegújítás olimpiája" fedőnevű akciónak lázba kellene hoznia az érintett kerületek polgármestereit s polgárait, az építészekről és kivitelezőkről nem is szólva. Meglehet, a lehetséges helyszíneken élő családoknak egyszerűen nincs tudomásuk róla, hogy alig egy évtized múlva esetleg rájuk szignálják ki a legnépszerűbb sportesemény kiszolgálását. Vagy egy nehézkesen haladó budapesti rekonstrukció s az abból fakadó "közlekedhetetlenség" láttán - lásd Flórián téri felüljáró - eleve lemondóan legyintenek.
Nem kelt illúziót a PwC-dokumentum sem. Szigorúan a tényeket sorolja, így a rendezés mellett szóló érvek közül a gyorsított infrastruktúra-fejlesztés előnyeit, a 0,1-0,2 százalékos többletet a gazdasági növekedésben és 50-80 ezer új munkahelyet. De nem titkolja el azt sem, hogy "az olimpia megrendezése az organikus fejlődéshez képest keresleti sokkot jelenthet, ami az államháztartási kiadások szerkezetét eltérítheti" - magyarán, csak erre jut pénz, másra nem -, s ez rontja a gazdaság egyensúlyi helyzetét, mi több, az előzetesen becsült költségek megugrása a kivitelezéskor önmagában is kudarcra ítélheti az egész vállalkozást. Ha az államháztartás tavalyi, 9,6 százalékos GDP-arányos hiányát követő, idei enyhe megszorításokat vagy a főváros és a kormány között újraéledő vitát a 4-es metró beruházásáról magánjóslatainkba bekalkuláljuk, aligha reménykedhetünk 2012-es budapesti olimpiában. Persze, a csodát sem lehet kizárni - mint ahogy a lipcseiek is annak tartják, hogy a német Nemzeti Olimpiai Bizottság őket választotta. A magyar kormány várhatóan május közepén dönt arról, érdemes-e pályázni. Mivel Schmidt Pál 2002-es független, az ellenzéki parlamenti pártok által támogatott budapesti főpolgármester-jelölt - egyúttal a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke s az olimpia-rendezés fő támogatója - addigra várhatóan az átalakuló Fidesz egyik alelnöke lesz, a politika ismét benyomulhat a racionalitást igénylő döntésbe. Így már az is kellemes kompromisszum lenne, ha Budapest a 2016-os, 2020-as, netán a 2024-es olimpiát pályázná meg - immár véglegesen, s persze konszenzussal.
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!