Az Állatkertből a környezetvédelmi tárca élére

A pályáját a KISZ központi iskolájának oktatójaként kezdő Persányi többéves szakmai továbbképzés után 1988-tól 1990-ig a Maróthy László, majd Keresztes K. Sándor vezette minisztérium sajtóosztályát irányította. A rendszerváltás fuvallata – nagyjából Németh Miklós volt miniszterelnökkel egy időben – az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) londoni székhelyére sodorta, ahonnan szerződése lejárta előtt, 1994-ben az Állatkert főigazgatói székére kiírt pályázat nyerteseként tért vissza. Vezetése alatt a Fővárosi Állat- és Növénykert viharos fejlődésnek indult – amit persze behatároltak az állandó foráshiánnyal küszködő fenntartó, a főváros anyagi lehetőségei. Így is megújult a Pálmaház, az Elefántház, a Kisszikla, a nagyragadozók kifutói, továbbá „simogatóház” és parasztudvar készült - a Nagyszikla 2,5-3,5 milliárd forintot felemésztő rendbetételére eddig még nem futotta, bár erre is pályázott -, s az állatokat a Persányi vezette, immár évi több mint egymillió látogatót vonzó kertben lehetőleg földrészenként csoportosítva, együtt élő közösségként mutatják be.
A főigazgató évekig állt a Magyar Állatkertek Szövetségének élén, s harcosan kiállt a voluntarista, a pénzhiány miatt betarthatalan állatvédelmi törvény egyes előírásainak elhalasztásért vívott csatában. Ebben még mostani apparátusával, nevezetesen az Országos Természetvédelmi Hivatallal is szembekerült, de a konfliktus végül kompromisszummal zárult: az állatkertek némi haladékot kaptak az állatok jólétét szolgáló beruházásokra, a tágasabb kifutók, vizes medencék építésére és hasonlókra.
Persányinak az említett összecsapás ellenére várhatóan kevés konfliktusa lesz az elődje által kinevezett minisztériumi vezérkarral, hiszen jó kapcsolatot ápol a zöldszervezetekkel. Azon kevés komoly vezető közé tartozik ugyanis, akik olykor-olykor részt vesznek a zöld mozgalmak éves országos találkozóin is - márpedig két helyettes államtitkár, az EU-integrációs kapcsolatokért felelős Schmuck Erzsébet és a természetvédelem gazdája, Haraszthy László korábban egy-egy nagy civil környezet- és természetvédelmi szervezet élén állt, másokat pedig még korábbi minisztériumi korszakából ismer az ily módon ejtőernyősnek nehezen nevezhető Persányi. Ha az Országgyűlés támogatja miniszteri kinevezését - s erre minden esélye megvan -, a fővárosi állatkert főigazgatói posztjára új pályázatot kell kiírni. Márpedig az 1983 és 1986 között a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetében állatkertészetet tanulmányozó Persányi tevékenysége összeforrott annak mindennapjaival. Ugyanakkor miniszteri kinevezésével talán több esélye lesz az immár évtizedes terv megvalósulásának, hogy az állatkert részlegeként Gödöllő mellett tágas szafariparkot nyissanak.